A karácsonyi készülődés, a családi ünnepek a mártírprogram és a kontrollmánia melegágya, így kiváló alkalom arra, hogy gyakoroljuk ezen önsorsrontó mintázatok elhagyását! ??
E két problémakör között sok hasonlóság van, mindkettőre igaz pl. a magunk túlvállalása, a túlgondoskodás, az önfeláldozás, a magány érzése, mindkettőnél nagyfokú figyelem- és szeretethiány dolgozik a tudattalanban, intenzív az elismerés, a szeretet iránti vágy, de nem tudják befogadni a belső hiányok, blokkok miatt…
Jelen bejegyzésben nem törekszem a teljességre, dióhéjban elemzek (de ígyis hosszú a poszt, szólok előre : ), bővebb leírás úgyis sokhelyütt megtalálható, pl. pszichológiai írásokban- főként azért írok most, hogy felhívjam a figyelmet, éberséget keltsek, mert itt az ideje a változásnak, és a karácsony aztán biztos kihozza, ha van ilyen feladatod…: vedd észre és tudatosan módosítsd a viselkedésmintád! Most, a legtöbbeknél nagy a hajtás, ilyenkor kiválóan lehet gyakorolni élesben… és aztán élvezni a változás eredményét!♡
A fenti hasonlóságok után néhány mondatban a különbségekről is, amellett, hogy természetesen keveredhetnek is ezen működések:
A mártír-programról
A mártíromsági tudati programot (ami a legtöbb esetben természetesen tudattalan) jellemzi, hogy sokat dolgozik az illető, legalábbis mindenképp úgy érzi, hogy le van terhelve, sőt: ki van zsigerelve, ki van használva! Ennek megszakítására olykor betegséget produkál (tudattalanul), ilyenkor bekapcsol egy “gyenge/ elesett vagyok, gondoskodj rólam”-program, mert nagyon vágyik a figyelemre, szeretetre, elfogadásra: a rosszullétekkel, betegségekkel létrehoz egy helyzetet, ahol megkaphatja azt a sajnálatot, babusgatást, amiben hiányt szenvedett kisgyerekként, vagyis anyai energiák/ minták hiánya van a mélyben, ezt akarja pótoltatni a környezettel, miközben ő átmegy kisgyerekbe (regresszál). Mivel nem volt meg az az ideális anya-élménye, amelyből azt kapta volna, hogy “bármilyen vagy, mindenképpen feltétel nélkül elfogadlak, értékesnek tartalak és szeretlek”, az a program fut benne, hogy nem elég jó, tehát igyekszik jó lenni, és teljesíteni az elvárásokat, vagyis megfelelési vágyból fakadóan folytatja az életét, figyel a családra, gondoskodik a gyerekekről, párjáról, esetleg hajtja a karriert/ pénzt is… de mivel iszonyúan nagy hiány tátong a mélyben, sosem érzi elégnek magát, és mindig túlhajtja magát, végtelen nagy erőfeszítésében kimerül, és mivel igazából kisgyerek belül, nincs még belső ereje, nincs stabilitása, igyekszik másoktól erőt nyerni, rosszullétekkel, panaszkodással, érzelmi zsarolással/ sajnálat, dicséret kicsikarásával… Mivel belső a hiánya, amit külső emberekkel akar kompenzáltatni, az sosem elegendő a megnyugvásához, elégedettségérzéséhez: bármennyi figyelmet, dicséretet kap kívülről, az nem elég… egy feneketlen zsák, amit csakis a tudatos önmunkával lehet befoltozni, ill. egésszé tenni. Amíg viszont nem jut el oda, hogy dolgozzon magán, másoktól várja a jó érzéseket, de mivel sosem olyan, sosem elég, mindig csalódik az emberekben, hálátlannak érzi őket, és úgy érzi, kihasználják.
Az elvégzett munkáját bármennyit dicsérik, nem tud megelégedni vele, nem tud jó érzés megindulni benne, igyekszik minél több elismerést kicsikarni, illetve, és ez fontos jellemző: sokat sóhajtozik, sokszor hangsúlyozza, hogy milyen nagy áldozatokat kellett hoznia, hogy létrejöjjön az eredmény, és hogy mennyire elfáradt, kimerült benne… és akár azt is hozzáteszi, hogy de miért is tette ezt, hisz úgysem értékeli a kutya sem… szóval jellemzően nagy lelkifurdalást kelt a környezetében, hogy nem becsülik eléggé, érzelmi zsarolással présel ki figyelmet, társaságot (pl. “képes vagy itthagyni/ nem hazajönni, amikor csak érted tettem mindent, mennyit dolgoztam, hogy felneveljelek/ ilyen szép otthont teremtsek/ még bele is betegedtem, annyit aggódom érted” stb), sok panaszával figyelmet, sajnálatot nyer, amivel pedig természetesen energiát is- tehát az energiavámpírkodás is jellemző mintázat.
Hipochondriáig is könnyedén elfajul ez a problémakör, és a képzelt betegségekből, mivel a tudat határoz meg mindent, bármilyen valódi testi betegség előadódhat… mivel Gyökércsakrás problémakör (anyahiány), a stabilitás, belső erő, felnőttség nagyon hiányzik, ezért sokat szoronganak a mártír-feladatkörökkel dolgozók, fenyegetőnek érzik a világot, és ezért keresik a kapaszkodókat, amiből függőségek (alkohol, drog, gyógyszer, egészségmánia, babonák…) is sokszor kialakulnak.
Nekik feladatuk belső erőt, megtartóerőt, stabilitást, önállóságot és egészséges önértékelést kifejleszteni (gyökércsakra és napfonat csakra), és felnőtté válni (szív– és torokcsakra).
A kontrollmániáról
A kontrollmániás emberben is megfelelési kényszer munkál, nála anyai és/vagy apai hiányok is dolgozhatnak, ez változó, a lényeg, hogy azt érzi, nem elég jó vagy hogy teher a családban/ szülők számára… sokszor gyenge szülőket kap, akik nem tudnak biztonságot nyújtani, így ő válik idejekorán felnőtté (parentifikáció); sokszor viszont kemény elvárásokat, amiket hiába igyekszik teljesíteni, nem kap elég dicséretet- vagy ha kap is, mivel már réges-rég be van blokkolva az önértékelése, “nem megy be”, nem tudja befogadni igazából a kedves szavakat… az eredmény mindenképp a kemény önkizsigerelő túlteljesítés.
Szóval teljesítménykényszeres, nagyon sokat dolgozik, nagyon sokat vállal (túlzott felelősségvállalás), nagyon gyakorlatias, és kifejezetten jellemző, hogy a vállára veszi mások feladatát is, mondván ez semmi, pikk-pakk megoldja, és különben is ő tudja a leggyorsabban és legjobban megcsinálni, mert van benne gyakorlata, a másik csak szerencsétlenkedne… – ennek az az eredménye, hogy ő egyre erősebbé, ügyesebbé, gyorsabbá, miközben a környezete egyre inkább gyengévé, inkompetenssé, impotenssé válik…
Ő egy Atom Anti: szemben a mártírral, sosem gyengül el, kőkemény marad, kitart a végsőkig, és mindig minimum 100%-ot teljesít… addig, amíg valami erőteljes betegség le nem dönti… És csak erős betegség tudja pihenésre kényszeríteni, mert a pihenéstől fél, mert akkor haszontalannak, léhának érzi magát- amilyennek amúgy a környezetét szokta gondolni, sőt azért akár korholni. Az extra teljesítmény magaslatából sokakat elítél, az érzékenyebbeket, gyengéket nem tudja megérteni, idegesítik, lenézi, lustának gondolja őket.
Ő nem mond olyat, hogy nehéz volt valamit megcsinálni, vagy, hogy kimerült, nem sajnáltatja magát, ő egy kőszikla, de belül, talán ő sem tudja még, sír, zokog, hogy végre pihenhessen, valaki átölelje, elmondja neki, hogy bőven elég már, amennyit tett, és hogy értékes , hogy szeretik hogy nincs egyedül, a terheket megoszthatja… de ez at én-rész, érzés olyan mélyen el van ásva, hogy ha dicséretet kap az emberfeletti teljesítményére, attól szinte ideges, akár dühös lesz, és olyan érzéseket/ gondolatokat kelt benne, hogy “persze, hogy megcsináltam, ki más csinálta volna meg, mindenki más slendrián, impotens és őrült lassú”, és maximum egy vicsorszerű mosollyal, de inkább vállrándítással reagál az elismerésre – a sérült önértékelése miatt nem tudja befogadni a kedves figyelmességet, nem tudja magát átadni a melengető jóérzéseknek, amíg nem dolgozza ki tudatos önmunkával az önértékelési blokkját…
Reeeeengeteg nő és férfi működik ilyen energiákban, túlzott keménység, túlzott aktivitás, mások jóllétéért érzett felelősség, a környezet túlzott táplálása (túlzott tűz és sokszor túlzott föld energia működik az energiarendszerben)… Az ilyen problémakörrel rendelkezőknek nagyon nagy feladatuk felfedezni a lágyságot, az élvezetet a folyamatban, és nem csak azt eredményeket, a célt hajszolni – amit ha elér, attól úgysem érez enyhülést, megelégedést, amúgy… – képessé kell válniuk a megnyílásra, a bizalomra, a kapcsolódásra, a gyengeségeik, fájdalmaik megosztására, az igényeik kommunikálására, segítségkérésre… a víz energia, a vénuszi minőségek életbevágóan fontos tanulnivaló nekik, mert ha ezeket nem nyitják ki és fedezik fel, élik meg, annyira sivárnak, kietlennek, kiábrándítónak, értelmetlennek érzik az életet, hogy teljesen kiégnek…
Amúgy betegségek is jelzik, hogy ideje delegálni feladatokat, ideje az állandó első helyet, az állandó dominanciát feladni, és szövetségeket kötni, együttműködni és tényleg élvezni az életet… a jellemző betegségek magasvérnyomás, gyomorsavtúltengés, pajzsmirigy-alulműködés, endometriózis, prosztataproblémák…
Mindkét problémakörben mozgók csodás vendégségeket csapnak, mindenben tökéletesek igyekeznek lenni, és sokkal többet beletenni a közös élménybe, mint más, vagyis túlvállalják magukat… ha pedig vendégségbe hivatalosak, túl sok mindent visznek, amitől a házigazda úgy érezheti, hogy alulmaradt… ő alul marad, ők pedig felülre kerülnek, mert igen: mindkét problémakörnél erőteljesen működnek hierarchikus minták, az alá-fölérendeltség, és ezek sokszor akár bántalmazói kapcsolatig is fajulhatnak – önfeláldozásuk miatt “erkölcsi fölénybe” kerülnek, ami által sokszor passzívan nyomást gyakorolnak a környezetükre (passzív-agresszív viselkedés), ami energianyeréshez vezet általában. A mártír ezt sokszor megtoldja érzelmi zsarolással (mi mindent megteszek értetek, mennyi mindenről lemondtam, kidolgozom a belemet, és ez a hála?!), vagy azzal, hogy gyengélkedésével gyermeki szerepkörbe rakja magát, és elvárja a gondoskodást, akár érzelmi zsarolással is. A kontrollmániás fölényét az erősíti, hogy mindent visz a hátán, “tökéletes”, messzemenőkig, és természetesen túlzottan figyelmes, gondoskodó a környezetével, és különlegesen nagy a teljesítménye… Tehát mindkettőjüknél fontos célja az önmunkának, hogy eljussanak oda, hogy mellérendelt, egyenrangú viszonyokat legyenek képesek kialakítani, maguk mögött hagyják a versengési kényszert, ill. hogy lemondanak a jó dolgokról, előnyökről, kényelemről stb önmegtagadásuk miatt..: ehhez kell a belső stabilitás, ill. önértékelés, az önazonosság, önképviselet kiépítése, és utána a belazulás vagyis a bizalom, megengedés megtanulása, ahogy fent is már írtam a csakrák kapcsán…
Hogyan lábalj ki ezekből a körökből, ha felismerted magadban valamelyiket?
Először is megnyugtatlak, a legtöbb emberben dolgoznak ezek vmilyen módon, bennem is megvoltak, főként a teljesítménykényszer és túlzott felelősségvállalás, az első házasságom kb. erre ment rá, és a jelenlegi is majdnem, de aztán sikerült megváltoznom, tudatos önmunkával…! Szóval ne érezd cikinek, ki lehet jönni belőle. ♡
Tudatosan odafigyelve felül lehet írni a viselkedésmintákat, most írok 1-2 tippet, mi tud rögtön változást indukálni (nekem beváltak):
Már előre kezdj el leadni a feladatokból: ha Te szoktad vendégül látni az egész pereputtyot, akkor most próbáld ki, hogy nem mindent Te készítesz el, hanem minden vendégtől kérsz valamilyen hozzájárulást az étkezéshez, pl. hozzon egyikük egy desszertet, a másik köretet, a harmadik salátát, bort… így nem az lesz a vége, hogy a kimerültségtől rosszkedvűen fogsz résztvenni az összejövetelen, hanem jó érzés lesz, hogy nem Rajtad volt minden teher (nem érzed majd magad magányosnak, kihasználtnak, áldozatnak!)…
Gyakorold a megnyílást: bátran mondd el előre, hogy milyen érzéseid vannak/ szoktak lenni, és ezért mit kérsz a közeli vagy távoli családtagtól/ szerettedtől (erőszakmentes kommunikáció módszere!): pl. észrevettem, hogy mindig nagyon kimerítem magam, és el szokott romlani a kedvem ettől, idén szeretném, ha nem így lenne, hogy legyen erőm tényleg élvezni az együttlétet, úgyhogy azt kérem Tőled/ Tőletek, hogy vállalj valami(ke)t a feladatlistáról/ hogy porszívózz fel/ pakold ki a mosogatógépet/ hámozd meg a krumplit/ hozz idén egy sütit, stb. Azt is pontosítsd, hogy az adott feladatot mikor szükséges elvégezni, hogy ne legyen félreértés és idegeskedés! A kérésnek fontos jellemzője, hogy konkrét tárgyban, időben, és hogy tárgyalni lehet róla/ megbeszélést lehet róla kezdeményezni, meg tudja-e valósítani és ha igen, így-e vagy máshogy… mindegyik érintett fél szempontjait fontos figyelembe venni, hogy ne elnyomás legyen belőle, hanem megoldás (az erőszakmentes kommunikációt továbbra is nagyon melegen ajánlom, segít a megnyílásban és a konfliktuskezelésben, ld. pl. Torokcsakra posztban, meg könyvek között, ill. az EMK címkén, de a neten rengeteg anyag van!).
Nagyon klassz, ha a gyerekeket is bevonod a hétköznapokban is, meg az ünnepekkor is, hogy ne válj se Te cseléddé, se ők zsarnokká, tehát, hogy emberszámba vegyenek, ill. hogy kialakuljon bennük, hogy ha klassz élményeket szeretnénk, azért tenni kell/ ha szeretnénk közösen jól érezni magunkat, tenni kell a közért… és már a tervezésbe is bevonhatod, hogy pl. együtt néztek dekorációt, mit készítsetek el az asztalra vagy az ebédlőbe, milyen legyen a teríték, mit játsszatok a vacsi után – vagy nézzen ki egy receptet, amit szívesen megcsinálna, vagy a szokásosak közül melyiket vállalja… – ezek persze nagyobbaknál működnek, kisebbeknél részfeladatokat adjunk, ehhez ad ötletet ez a táblázat (forrás: elegjoszulok.com).
Ha előre nem megy, vagy nem elegendő segítséget kértél, közben is lehet természetesen: vedd észre a jelentkező feszültségedet, és mielőbb reagálj, kezeld tudatosan, mondd el az érzésedet, fogalmazd meg a kérésedet még mielőtt kikészülnél: lassabban megy, mint gondoltam, kérlek segíts ebben vagy abban…/ érzem, hogy kezdek kimerülni/ befeszülni/ kétségbeesni, túl sok feladatot vállaltam, úgyhogy segíts, kérlek, átgondolni, miben tudnál/ tudnátok besegíteni.
Tudom, hogy sokszor az működik bennünk, hogy gyorsabban végzünk, mint ha a gyerekek vagy a párunk besegít – de nagyon fontos tudni elengedni azt a hitrendszert, hogy csak mi tudjuk jól megcsinálni, és csak úgy lehet, ahogy mi szoktuk, meg persze azt a rászűkülést, hogy bármelyik feladat is vérre menően fontos – ez egy az egyben rabszolgasorsba és kiégésbe, keserűségbe visz: ne hagyjuk elveszni az éveket, pláne a kapcsolatokat, változtassunk! Plusz a környezet is hálás lesz, hogy nem érzik magukat bénának/ mihasznának (még ha nem is tudatosult egyelőre bennük, de biztos, hogy működik ez az érzés a mélyben, és feszültséget kelt, mérgez mindenkit…). Ráadásul a csodásan tápláló, bőséget, kreativitást hozó és emelő női jellegű Forrás energia akkor tud megindulni bennünk és a kapcsolatainkban, ha megtanuljuk nem kizsigerelni magunkat és megtanulunk töltődni is (minőségi én-idő!)- a Forrás kiszárad a túlhajtástól, a keménységtől és az önsajnálattól, lépjük meg, hogy kicsit engedünk, lazulunk, aztán majd nagyobbat is tudunk! De most már ne halogassuk, nem éri meg! Tudjuk, ugye, hogy ideje van a változásnak!
Ha a párunknál működik valamelyik problémakör, akkor attól függ, hogy tudunk-e neki a váltásban segíteni, hogy ő már tudatosan dolgozik-e magán, avagy képes-e önreflexióra (= felébredt-e már tudatilag): ha igen, akkor ki tudjuk zökkenteni a feszültségből egy kérdéssel valószínűleg úgy, hogy nem bántódik meg, itt is érdemes erőszakmentes kommunikációval: hallom, hogy ezt és ezt mondod/ teszed, azt akarod mondani ezzel, hogy jólesne a segítség, mert szívesen, itt vagyok, számíthatsz rám, adj kérlek, valamilyen feladatot…? Ha kizökken a feszültségből, észreveszi magát, hogy belement a régi mérgező mintába, vegyünk együtt pár mély lélegzetet, igyunk egy pohár bort, öleljük meg egymást, és beszéljük meg, milyen teendők vannak még, mi, amit át tud adni, stb…
Ha nem képes még önreflexióra, az keményebb dió, mert a tudattalanul ingatag önértékelés miatt könnyen sértésnek, támadásnak veheti a segítség felajánlását is- ilyenkor mérjük fel, mi a kisebb kár, ha próbáljuk a begőzölést a kérdésünkkel, segítségajánlással megállítani, vagy ha hagyjuk, hogy kimerüljön… esetleg megpróbálhatjuk határozott hozzáállással áttörni a szokásait olyan megfogalmazással, ami ránk fókuszál, nem rá: “adj kérlek valami teendőt, szeretném én is hasznosnak érezni magam” pl. … valószínűleg mindenképp lesz súrlódás, de igyekezzünk az erőszakmentes kommunikációt alkalmazni, számtalan videó található a neten róla.
-¤-
A fenti leírás természetesen általánosítás, rengeteg egyedi árnyalat, ok lehet a tudatunkban ezen feladatkörökben is, legtöbbször már sok-sok élet óta dolgozunk ezeken a témakörökön, ill. az egészséges ego kialakításán… Ha mindent megteszel, de nem sikerül váltani, ha képtelen vagy kimondani, hogy nehéz, hogy segítség kell, vagy akár pánik fog el a kontroll elengedése miatt, akkor masszívabb önkorlátozó blokk van a mélyben, ilyenkor a tudattalanba kell belemenni, ott dolgozni, pl. családállítással, szomatodrámával, theta healinggel, vagy lélekkommunikációval én is szívesen segítek kioldani, ha tényleg szeretnél változni: ne csüggedj, csak olyan karma nem létezik, hogy a karmát nem lehet feloldani: mindent fel lehet oldani, ha hajlandó vagy a belátásra, változásra! Én megtettem, kilábaltam a kontrollmániából, és nagyon jólesik a női energia, a kapcsolódás, a megnyílás, hogy képes vagyok már kímélni is magam és segítséget kérni… hajrá, Neked is menni fog!!
Kívánok boldog együttlétet, kapcsolódást (Önmagaddal és/vagy másokkal is) az ünnepek alatt!
Namaste♡
Bori