Negyedik mantránk és a Szívcsakra

A mai nappal, advent első vasárnapjával elérkeztünk a szívcsakrához a Téli napfordulóra való felkészülésünk során!

Ha most kapcsolódsz be, csak bátran: végigmegyünk az energiaközpontjainkon, és mantrával, mudrával, hangolódással, meditációval tisztítjuk ezeket, és ezáltal a tudatunk kapcsolódó területeit is, hogy egyre harmonikusabban működjünk… Természetesen nem muszáj karácsony előtt, máskor is lehet…

Az első három mantra és csakra után most elérkeztünk egy nagyon fontos és még komplexebb központhoz, a Szívhez.
Lássuk, mit érdemes tudni róla, címszavakban, dióhéjban, hogy elgondolkodjunk egy picit a hozzá kapcsolódó, amúgy életünkben nagyon gyakran előjövő témákról…

• elhelyezkedése a mellkas közepe, a szegycsontnál, és hátul a lapockák között, így járja át a fizikai testünket és éteri, energiatestünket ez az áramlás, ahogy forog a csakra (bővebben a csakráról, energiarendszerről a Gyökércsakra leírásánál)
• hozzá kapcsolódó mirigy a csecsemőmirigy, ami egy nagyon fontos immunszerv többek között (a szegycsont 15-20 mp-es kopogtatásával tudod serkenteni a működését, mert amúgy a pubertás után egyre jobban elsorvad, de nem muszáj ennek így lennie…)
• hozzá kapcsolódó szervek még a szív, érrendszer, a tüdő és a hát felső szakasza, a vállak, a bőr – érzékszerve a tapintás
• magmantrája (bidzs mantra) a JAM – tehát ezt rendszeresen zengetve (3-9-21 vagy 108x) is tudod ezt az erőközpontot harmonizálni
• eleme a levegő, így a különböző légzőgyakorlatokkal sokat tehetünk érte
• színterápiában a a zöld, ásványokkal a smaragd, zöld jáde, aventurin, rózsakvarc, stb. segít helyrebillenteni
• a fenti yantrára hangolódva is teszünk az egyensúlyáért
• a mudrát lent megtalálod
• szanszkrit neve Anahata, ami azt jelenti, “érinthetetlen, ütés nélküli”…

Hogy miért is érinthetetlen, mindjárt megértjük:

• ez alulról és fölülről is a 4. csakra, a rekeszizom (amit szakrális izomnak is szoktak nevezni) fölötti első: ez a központ, mondhatjuk, hidat képez a földi és az égi, éteri minőségek, tudati szintek között . Az alsó 3 csakra inkább a földi létünkhöz kapcsolódik, függetlenség, biztonság, öntudatra ébredés, kreativitás, ego, akaraterő… hogy a szívcsakra harmóniában működjék, ahhoz az egészségesre kidolgozott egót már el kell tudnunk engedni, mert csak úgy tudunk valóban tisztán – azaz önös érdekek, birtoklási vágy és ragaszkodások nélkül – szeretni
• a szívcsakra a székhelye a léleknek is: amikor a központ beindul, akkor a magasabb energiaszintjeinkkel, lelkünkkel és felsőbb tudatunkkal, Önvalónkkal állandó kapcsolatba kerülünk

• ide tartozik az identitásunk, önazonosságunk témaköre- és ezzel szorosan összefüggően a bátorság, igazság is: a legbátrabb, aki vállalja önmagát, hogy “hát, tessék, ez vagyok én, se több, se kevesebb” (én most ezzel videóval, az énekléssel pl. edzettem magam ebbe az irányba egy kicsit :D), aki nem akarja magát többnek vagy kevesebbnek feltüntetni, az nagyon bátor és az igazságot mutatja magáról, Önazonossá válik, és az életében így ki tud terjedni a Valóság: ha nem ferdítünk, akkor látjuk magunkat is valósnak, és arra már lehet építeni ténylegesen, tehát ha elérjük ezt, az Igazság, a Szabadság, a Lényünk kristálytiszta lényege kibontakozik, a lényünk szívünk, ez sérthetetlen, romolhatatlan, mások által érinthetetlen: ez az isteni, az örök! Ezért nem lesz a szív sosem rákos, nem tudja felfalni önmagát… viszont persze lehetünk szívbetegek, ha nem merjük még Önmagunkat, valódi lényegünket vállalni, jelentkezhet ez a figyelmeztetés pl.: magasvérnyomásként (pl. ha túl aktívak vagyunk, és sokszor indulattal dühvel társul a tevékenykedésünk, másokkal és magunkkal való elégedetlenkedéssel, haragtartással…), alacsony vérnyomásként (ha nagyon passzívak vagyunk, nem merünk lépni Önmagunk kibontakoztatása felé…), a tüdőnkben, ha nem merjük megélni Önmagunkat szabadon, hagyjuk, hogy valamilyen félelem korlátozzon… (itt olvashatsz a testi tünetek lelki hátteréről– nem kell készpénznek venni, de hasznos kiindulási pont).
  
  Érezzük, hogy nagyon nemes tulajdonságok tehát a szívcsakrához tartozóak, ezek nem egyik napról a másikra fognak bennünk kialakulni, de ettől még természetesen ne adjuk fel, lépegessünk Önmagunk, Önvalónk felé minden nap, csiszoljuk le magunkról a Lényegünk ragyogását elfedő rétegeket! Azzal tudunk pl. tenni, ha elkezdjük akár testileg oldani ezt a területet (itt találsz egy alapos mellkasnyitó gyakorlatsort), vagy az önelfogadást, önszeretetet megérezni meditációban, a mai mantránk is ebben segít:
• a szív központja az elfogadás is, és ez csak akkor tud más felé is megvalósulni, ha önmagunk felé már megy– mivel minden minket tükröz az életünkben, ha valakivel elégedetlenek vagyunk, esetleg elítéljük, az azt mutatja, hogy ő benne valami olyat láttunk meg, amivel még dolgunk van…: figyeld meg Magadat, ha ideges leszel valaki miatt, mi az, amilyen tulajdonsága miatt felhorgadsz… mondjuk, ha valakit túlzottan könnyűvérűnek találsz, akkor lehet, hogy vágynál arra Te is, hogy szabadon éld meg a szexualitásodat, esetleg prűd vagy… szóval a témakört, ha beazonosítod, akkor könnyebben megtalálod, hogy számodra az a téma még miért blokkolt, és el tudsz kezdeni rajta dolgozni célzottan…
  Tehát az elfogadás, megértés, ítéletmentesség csak azáltal tud kialakulni, ha Te magadat, a sorsodat, az utadat is elfogadod.

• A testünkkel, küllemünkkel kapcsolatos elfogadás is ide tartozik: arra érdemes meditálnunk, elmélyíteni magunkban, hogy a testünk tökéletes ahhoz a küldetéshez, amiért leszülettünk, pontosan olyanok az arányaink, stb., ami ahhoz kell, hogy kiteljesedjünk az adott feladatkörben, tehát felesleges zongorista ujjakért sírni: ha tömpék, akkor nem zongoristának születtünk, nem abban kell keresnünk Önmagunkat… tökéletes a tested arra a feladatra, amiért jöttél– de persze tegyél érte: fáradhatatlan működéséért szeretettel, tisztelettel, hálával fejleszd, gondozd, tápláld, pihentesd: ne zsigereld ki, adj neki vissza is a hű szolgálataiért, hogy optimálisan működjék, erős és rugalmas legyen. (Ezek Gyökércsakrához is tartozó dolgok, a táplálás, táplálkozás pedig Napfonathoz…) Az ászanázás, jóga tökéletes eszköz a test fejlesztésére is, korra, nemre, testalkatra tekintet nélkül.
• Az adás és kapás egyensúlya: sokan tudunk adni, de elfogadni kevésbé…

• A szívcsakra, ha beindul teljes mértékig, akkor az életünket már nem az teszi ki, hogy számunka mi a jó, hanem addigra az Életet, a Fejlődést, Szabadságot olyannyira értékesnek tartjuk, hogy csupán ezekért a magasszintű értékekést szeretünk élni, tevékenykedni: alázatossá, éntelenné (ami nem azt jelenti, hogy nem vagyunk tisztában a saját értékeinkkel!- csupán azt, hogy tudjuk, hogy az az isteni megnyilvánulása rajtunk keresztül…), türelmessé válunk, és mindenben az istenit látjuk (ld.: namaste jelentése), minden pillanatban ünnepelni tudjuk az életet, a Teremtés tökéletességét! (Az öröm, ünnep 2. csakrához is kapcsolódik)
• Most nem írnék az alázatról, tiszteletről az élet és minden teremtés felé: az előző posztban, az Erőszakmentes étkezésben erről olvashatsz részletesen.
• A hála is ide tartozik, erről bővebben itt írtam
• A megbocsátás (sértettség, harag elengedése is), ami akkor tud létrejönni, ha megérted, az adott szitu mitől jött létre: Neked mi volt benne a szereped, de a legfontosabb, amit mindig meg tudsz látni (mert lehet, hogy az oka egy előző életben van, és nem azonnal látod meg (meditációban, álomban…)), tehát a legfontosabb: mit tanultál általa, miben lettél gazdagabb, bölcsebb általa, még akkor is, ha ez fájdalmas élmény volt… tehát így összegzed, megérted a tanítását, és azt, hogy nem kell az adott személyre haragudnod, mert egyszerűen ez az energia, amit ő képviselt, be kellett, hogy jöjjön az életedbe, ezzel kellett valami miatt találkoznod, meg kellett élned, h valamit megtanulhass, valami létrejöjjön Benned: bölcsességet, rálátást nyerned benne… és így meg tudsz bocsátani a személynek, integrálni tudod az élményt, el tudod engedni belőle a lehúzó érzelmeket… és csak a bölcsesség marad. ♡ Az összegzésről itt tudsz olvasni.

Pár kérdést felvetek a fentiek alapján, hogy a következő napokban esetleg figyeld magadban ezeket, nézz szembe magaddal őszintén, bátran, hogy mi mozgat ezekkel kapcsolatban:

• mennyire szoktál csúsztatni, magadat jobb színben feltüntetni, és miért?
• Vannak olyan emberek, akik társaságában ez különösen felerősödik, többet dicsekszel, bizonygatod az eredményeidet? Ő(k) mit jelenít(enek) meg a számodra, miért fontos, mit gondol rólad?
• Ha szoktál sminkelni, mersz-e anélkül is mutatkozni?
• El szoktad-e árulni a korodat? Ha nem, akkor miért gondolod, hogy nem elfogadható?
• Ha csak le kell szaladnod mondjuk a szemetessel, vagy egy liter tejért, akkor előtte belenézel-e a tükörbe? Egyáltalán milyen gyakran ellenőrzöd, hogy hogy festesz épp?
• Ha valamit nem tudsz, nem megy jól, azt el szoktad-e árulni, vagy kozmetikázod…? Képes vagy-e kérdezni mástól olyan területtel kapcsolatban, amit Te nem tudsz, és tudod, hogy ő igen? És meg tudod dicsérni, el tudod ismerni az érdemeit?
• Pusztán a sikered elég, elégedett leszel-e, ha valamit elérsz, büszke tudsz lenni magadra, belül, vagy kell az is, hogy tudd, legyőztél mást, valaki rosszabb abban Nálad?
• Jószívvel tudsz adni, anélkül hogy olyan érzésed lenne, hogy így neked fogy?
• El tudsz fogadni segítséget, figyelmességet szerénykedés nélkül, jólesően megköszönve?
• Szoktál-e olyan dolgokon hosszasan rágódni, ami a hatáskörödön kívül esik? Megkeresed-e, az adott dologért mennyiben tudsz tenni Te, az adott pillanatban?
• Hogy tekintesz szeretteidre, képes vagy őket önálló, egyedi egyéneknek tekinteni, vagy saját meghosszabbításodként tekintesz rájuk?
• Figyeld meg, mit kritizálsz másokon/ másokban, és utána gondolkozz el rajta, hogy Te azzal a témakörrel hogy állsz? Te meg mered engedni magadnak, amit ő rajta láttál…? Milyen félelem lehet benned mélyen azzal kapcsolatban?
• Szoktál-e ítélkezni, előítélettel lenni- meg akarod-e ismerni azt, amiről van egy prekoncepciód, vagy teljesen elzárkózol? volt már az életedben olyan, amit korábban elutasítottál, aztán mégis behozta az élet, és meg kellett ismerned, és teljesen máshogy látod már, mint legelőször?
  …

A mai mantránk egy dal, amit Somától, Spitzer Gyöngyitől tanultam, és a jóváhagyásával terjeszthetem. Énekeld felszabadultan, halkan, hangosan, dúdolva… ahogy jólesik, hadd oldódjon ki mindenféle elfojtás, fájdalom ezzel kapcsolatban… fokozhatod a hatását, ha közben vagy utána (vagy bármikor) akár 10-15 percig tartod a szívcsakrát nyitó mudrát:

A dal szövege:
Szeretem magam, szeretem magam
szeretem magam, szeretem magam
Magamban sz Istent,
Az Istenben a világot
A világban Téged,
Tebenned magam!

Ez a dal nagyon szépen “körbeér”: jól szimbolizálja, hogy egyek vagyunk, hogy “mind-egy”… egy hatalmas tudat részei vagyunk, mindannyiunkban ott az isteni szikra, a magas szintű, tudatos teremtővé válás lehetősége… és ha magas energiaszinten vagyunk, mindenben láthatjuk az istenit, mindenben azzal találkozunk… amíg még nem, addig amivel kapcsolatban még gubancunk van, abban a másik segít, hisz tükröz, mert mindent a saját szűrőmön át látok…

Nagy megkönnyebbülést, oldódást, sok örömöt kívánok a szíved nyitása során!
Namaste♡
Bori

A videó: (17:15-től indul az ének) 🙂