A Téli napfordulóra való felkészülésünk során, az első két mantra és csakra után most elérkeztünk a Napfonat erőközponthoz.
A harmadik csakra a Manipura, jelentése “drágakő” “városa/székhelye” – a lejjebbiek alapján majd megértjük, miért a kincs helye ez a központ.:)
- A gyomortájékon helyezkedik el, a napfonat ideggóc környékén; mint mirigy, a hasnyál tartozik hozzá, hormonként az inzulin. Szervekként még a máj, gyomor, epe. Érzékszervek közül a szem, a látás.
- Színe a napsárga; ásvány pl. a tigrisszem; yantrája lent látható- ezekre hangolódva erősíthetjük ezt az erőközpontot pl., a mai mantra és ászanák mellett…
- magmantrája (bidzs mantra) a RAM – tehát ezt rendszeresen zengetve (3-9-21 vagy 108x) is tudod ezt az erőközpontot harmonizálni
- A 14-21 éves életkorunk tartozik ide, az önmagunkkal való viszonyunk.
- Fő témakörei az önbizalom és az akarat, a testi-lelki emésztés. A gyomor az élelem tápanyaggá alakítója: az emésztés tüze az élményeket át tudja-e alakítani tápanyaggá, be tudom-e fogadni, ami jön az életembe, és saját hasznomra tudom-e fordítani…
- Elemként pedig a tűz tartozik ide, tehát férfias minőségű: cselekvés, aktivitás, erő, határozottság, döntés, céltudatosság, küzdelem, kitartás… (a férfi minőséghez tartozó fő feladatkörök a hatás, fenntartás, védelem).
- Hogy kicsit felmérjük, mennyire működik harmonikusan ez a csakránk, gondolkozzunk el rajta,
➼ hogyan állunk az önérvényesítéssel: vitás helyzetben elő tudjuk-e adni saját álláspontunkat, és ha igen, higgadtan-e: nagyon izgulunk vagy esetleg agresszívak vagyunk?
➼ Mennyire vagyunk kitartóak: ha kitűzünk egy célt, akkor megvalósítjuk-e tűzön-vízen át, ha esik, ha fúj, vagy könnyen eltántorítanak az akadályok, nehézségek? Céltudatosak vagyunk-e, szemünk előtt lebeg-e a cél, az akadályok fölött, vagy bedarálnak a kisebb-nagyobb zökkenők…?
➼ Mennyire vagyunk határozottak: tudjuk-e, mit miért képviselünk? Van-e értékrendünk- ha igen, az milyen arányban önös és mennyire univerzális értékeket jelenít meg? Pl. a munkánk, amivel végül is életünk nagy részét töltjük, az mit szolgál: az emberek szabadabbak, tudatosabbak lesznek-e általa, vagy esetleg a félelmeikre épít…? valós és értékes igényeket támaszt bennük, vagy csak a birtoklási vágyukra építünk…? Épülnek tőle vagy leépülnek tőle a benne résztvevők/ vele kapcsolatba lépők?
➼ Mennyire félünk önmagunk lenni? Ha sokan azt mondják, hogy hülyeség, amit csinálunk, végiggondoljuk az érveiket? és ha arra jutunk, hogy mégiscsak szeretnénk úgy tenni, ahogy gondoltuk, megcsináljuk?
➼ Mennyire függünk a dicsérettől, külső megerősítéstől? Ha véghez viszünk valamit, szükségünk van-e a dicséretre, vagy önmagunkban is jólesően büszkék tudunk lenni, érezzük, hogy ez tényleg eredmény. Ha kiteszünk vmit a Facebookra/ körbeküldünk levelet stb., fontos, hogy hányan lájkolják, jeleznek vissza?
➼ Mennyire félünk hibázni? Ha nem sikerül valami, meg tudjuk emészteni, el merjük mondani másnak, hogy balul sült el- be tudjuk ismerni? ÉS merünk, képesek vagyunk bocsánatot kérni, ha ezzel másnak kárt okoztunk bármilyen szempontból? - Van, aki inkább teljesen háttérbe húzódik, és kivonja magát az élete történéseiből, és hagyja, hogy más valaki uralkodjon felette… Az ilyen szituációkban mindkét félnél problémás ez az erőközpont, mert az egyik nem hajlandó kiállni magáért és áldozatként él, akár testi-lelki bántalmazást is elvisel, mert annyira fél kezébe venni az életét, döntéseket hozni, cselekedni… nem mer az önmegvalósítás mezejére lépni. Aki ledominálja, annál sincs rendben ez a tudati terület, mert nála pedig túl erőteljes a kontroll, ő akar mindent megmondani, eldönteni, nem hagy mást megnyilvánulni, érvényesülni maga mellett… akár agresszívan ural és véd olyan territóriumot is, ami igazából nem is hozzá tartozik… Ebben az esetben is rossz az önértékelés: itt is valamilyen félelem húzódik meg a mélyben, ami miatt azt gondolja, neki kell mindenről gondoskodni, mindent elintézni, a másik nem tudja jól/ nem bírja el azt a terhet… és minden erejével azon van, hogy mindent jól csináljon, végletekig körültekintő- ha hibázik, hárít, vagdalkozik… nem tudja elismerni, mert nagyon mélyen valójában attól fél, hogy ha nem tökéletes, akkor nem elfogadható, nem szerethető… tehát mindkét véglet félelmei miatt végső soron hárítja a felelősséget, ami pedig tudati szempontból a felnőttség kritériuma – azaz a tudatos fejlődés első lépése (felébredés).
- Ehhez az erőközponthoz tartozik tehát az egészséges ego, és ezzel együtt az, hogy el tudjuk fogadni, vannak hibáink, hibázunk olykor, tehát az árnyoldalunkat is.
Fontos tudnunk, és ha ez blokk, akkor meditálni rajta, hogy tanulók vagyunk itt a Földön, nem megy minden azonnal- van, ami igen, mert azzal már egy korábbi életünkben találkoztunk, de sok mindennel most találkozunk, és most gyakoroljuk ki igazán mélyen- és itt a Földön nem a tökéletesség a cél, hanem az elfogadás és a szeretet megtanulása– tehát nincs tökéletes, mindig van árnyoldal! Ezért a leginkább üdvös, ha az integrációra törekszünk, nem a minden hiba kicsiszolására. Minél magasabb az energiaszintünk, annál magasabb a tudati szintünk, és így a személyiségünknek annál magasabb szintjeit működtetjük. Szóval kicsiszolódik magától, elhagyjuk a “rossz” tulajdonságainkat, nekünk elegendő a magas energiaszintre törekedni, pl. rendszeres jógázással, elcsendesüléssel, minőségi én-idővel.
Az egészséges ego nélkül nem tudjuk elengedni az egót, ami pedig szükséges a következő tudati szintre lépéshez! Tehát ne féljünk tőle, hogy önzőnek vagy önteltnek tartanak, ha elkezdünk változni és becsülni magunkat! Amíg nem becsüljük magunkat, más sem fog minket (és az Élet szépen a nyakunkba rak állandóan zsarnokokat- pont azért, hogy kinevelje belőlünk az áldozatszerepet!). Amíg nem vesszük magunkat legalább annyira emberszámba, mint másokat, addig energetikailag, mondhatni, nem is létezünk, annyira gyengék vagyunk az öndefiníció hiánya miatt.
Akinél pedig nagyon erőteljes az ego, annál fontos azon meditálni, hogy milyen félelem dolgozik a mélyben, ami miatt el akarom nyomni a magam körül levőket- pl. talán félek, hogy ha más megnyilvánulhat és esetleg még jól is teljesít, akár jobban, mint én, akkor nem kapok figyelmet? Többféle dolog lehet, de az erőszakos, elnyomó természet mögött is mindig félelem van… érdemes dolgozni rajta, mielőtt elmagányosodnánk…
Nagyon hosszúra sikerült megint…:) hiába, ez az erőközpont is nagyon érdekes témákat hoz fel! De most is a legfontosabb, amit tudjunk: bármit kaptunk is a karmikus batyuba, minden feloldható, feldolgozható! Szívesen segítek, ha gondolod, és/vagy akár már most elkezdheted önállóan is oldani a mai mantravideóval, ill. az újholdas, 3. csakrás ászanákkal is.
A mostani mantránkra térjünk rá! Ismét Snatam Kaur fog nekünk énekelni- és mi vele! 🙂 Ez egy kundalíni jógás, nagyon szuper önbizalom erősítő mantra. Nekem nagyon sokat segített ez a mantra az önbecsülésem fejlesztésében.
A szövege:
I am the light of my soul. // Én vagyok a lélek fénye
I am bountiful. I am beautiful. // Termékeny/ kiáradó vagyok. Gyönyörű vagyok.
I am bliss. I am, I am, I am. // Öröm vagyok. Én vagyok, én vagyok, én vagyok.
Nem egós a mantra, ne féljünk tőle: azt szolgálja, hogy rájöjjünk, hogy mi magunk is, a teremtés egy egyedi sugaraként, árnyalataként, csodálatosak, valódi drágakövek vagyunk, hisz ott van bennünk az isteni minőség, fantasztikus dolgokat tudunk kibontani a félelem és kishitűség rétegei alól! Tehát csak bátran énekeljük, és hagyjuk, hogy akár könnyekkel távozzanak belőlünk a bántások, félelmek, amiket kaptunk/ hoztunk! Hagyjuk, hogy távozzanak a terhek, és kitisztulva, megerősödve induljunk tovább!
A 3. csakra kéztartása nem egyezik azzal a karmozdulatsorral, ami a videóban van (ugyan az nagyon jól erősíti az énekelt mantra hatását), de a Napfonathoz ez a kéztartás tartozik alapvetően, a gyomor előtt tartva, előre mutatva…:
Örömtelki Önkibontást, saját drágakövünk, Manipuránk feltárását kívánom Nektek!
Namaste♡
Bori