2022. 02. 02.: itt a Harmónia ideje… ⛭☽♡

Ez a különleges dátum felhívja magára a figyelmet, talán még olyat is megérint, aki azt gondolja, esetleges a világ folyása… és jól van ez így, mert egyszer hoz neki is a Nem-Véletlen valamit, hogy lassan majd ki merje nyitni magát arra, hogy nem véletlen semmi sem, sőt: hogy minden érte van… mert: szeretve van. Majd egyszer ő is el tudja fogadni a szeretetet… tiszteljük az egyéni ütemét, egyéni útját. Jól van minden. ♡
De azért mi nézzük meg, mi érkezik most…! 🙂

Megmutatja ez a szám, amiről az utóbbi évek nagyon erősen szólnak: a 2-es a női minőséget jelenti, ami természetesen nem csak nőkben van benne, hanem értsük inkább úgy, mint a jobb agyfélteke jellemzőit: holisztikus látásmód, egységérzet, inspiráció, intuíció (azaz a Lélek szava), kapcsolódás, elfogadás, befogadás, áramlás, egység, mi. Ezt 2000-es évek, a 2-essel kezdődő korszak erősen elkezdte behozni- és most…!

Igen, ám, de az 5 darab kettes összeadva 10-et ad ki, ami az 1-es, férfi jellegű a nullával még jobban felerősítve, a bal agyféltekés energia, azaz elemzés, tervezés, feldarabolás, dobozolás, címkézés, megkülönböztetés, én.

És a kezdet (Kos) energia is idetartozik!

Azt jelenti tehát ez a nap, hogy elindul, megkezdődik valami, mégpedig az, hogy itt az ideje, hogy a női és férfi minőségek egymás mellett kapjanak helyet, egyik se legyen elnyomva, hanem helyesen, helyén valón alkalmazva éljünk velük, semelyikbe nem túlbillenve!

Azaz itt az idő, hogy az aranyközép létrejöjjön, a harmónia, az egyensúly, az elfogadás, a szeretet megszülessen! ⛭☽♡

Kinek, persze, mi…: egyéni és egyedi

Ezek a minőségek tehát egyénenként is mindenkiben megvannak, figyeljük meg magunkat!

Most itt az idő kinyitni a jobb agyféltekét annak, akinél elnyomva volt: azaz azok, akik mindig a teljesítményért izzadnak, az eredményen szorongnak, akik túlgyepálják magukat, nem tudnak pihenni, túl sokat használják az izmot, az agyat, és mindent kontrollálni és definiálni szeretnének, azok most megtanuljanak a logika, a ráció helyett a szívükre és a lelkükre (inspirációra, intuícióra) hallgatni, megtanuljanak jóízűen pihenni, kinyíljanak az áramlás, a folyamatok örömére, a kapcsolódás, más felé nyitás és együtt-teremtés, szárnyalás kellemére….
és azok, akiknél a jobb agyfélteke volt eddig túlsúlyban, a felső csakrák túlműködtek, a sok képben, megérzésben elszálltak, azok földeljék magukat, megtanulják az anyagban való működést, a fizikai síkon teremtést az úszás, folyás, de inkább sodródás helyett ideje definiálniuk magukat: nyilvánítsák ki az akaratukat és vigyék véghez a terveiket.

Figyeljük meg magunkat, minden szinten változást kér tőlünk az időszak: ha eddig nem bírtuk az erősen földelő étkeket, pl. a húst, lehet, hogy most az fog segíteni megérkezni az masszívabb, anyagi energiába, földi cselekvésbe, vagy a kézműveskedés, vagy a fizikai testünkkel való foglalkozás, erősítés, stb… Ha eddig nem tudtunk mit kezdeni a művészetekkel, a meditációval, az intuícióval, az ihletettséggel, az együttműködéssel… lehet, hogy pont szárnyalást, álmodozást, érzést, beleérzést, más valakivel kapcsolódást kér tőlünk az Élet: beletesz ilyen környezetbe, feladatkörbe… stb…

Így akkor kikerekednek bennünk az energiák… ⛭☽♡

Csak párban? – továbbra is: minden egyéni és egyedi

Lehet, hogy párunk érkezik (ha kioldottuk, megtanultuk, amit meg kellett az egyedülállóságban), és így érkezhet, mert azt szeretnénk épp, és mivel már nem köt a karma, létrejöhet, amit szeretnénk – de az is lehet, hogy pont az lesz a feladat, hogy merjünk egyedül nekivágni dolgoknak, merjünk leválni és önállóvá válni: lehet, hogy egyedül érezzük meg önmagunkat, találunk rá Önvalónkra: nincs recept, nincs szabály, nincs dogma! Minden út egyedi, és nagyon sokszínű a sokféle tapasztalás, ami csiszol, érlel, nyit minket. Nem kell megijedni semelyik variációtól, és nem kell elítélni senki útját… csak tanuljunk meg a szívünkre, belső valódi igényünkre hallgatni, merjük kimondani, mire vágyunk valóban, mélyen… és egyszerűen: tegyük azt!

Búcsúznak a lejárt koncepciók: más feladat van most!

Vége a kínkeserv, vérverejték, önfeláldozás idejének: lejárt. A szenvedéskultusz megy a süllyesztőbe! A mártír anyáktól, a papucs apáktól, a mindent kiherélő domináktól és a nemtörődöm, sosincs-jelen macsóktól örökölt mintákról leválunk!

Ezek mind egy másik, sűrűbb korszak feladatai voltak.

Az termelte ki mindezt, amikor még az volt a feladat, hogy tapasztaljuk meg a földi, anyagi minőséget, ezt a nagyon sűrű és lassú energiát: akkor nem voltak gépek, hogy könnyítsenek a munkánkon, vastagon bele kellett menni az anyagba, fizikai síkba, hogy megtapasztaljuk, mi ez, hogyan lehet formálni… és formálódtunk mi is általa, megismertük újabb és újabb arcainkat életünk során -de ezt csak most látjuk, mert amikor benne voltunk, belevesztünk a szenvedésbe, éhezésbe, vagy épp a semmittevésbe, koncepciótlanságba– ezek elfeledtették velünk magas szintű Önvalónkat, szétforgácsoltak minket… belevesztünk az anyagba… ezért kőkemény karmák jöttek létre, és ebből fakadnak az elborzasztó sorsok, amikor a tudatlan ember égre kiált, hogy hol az isten, hogy engedheti ezt… Aki ismeri az Élet törvényeit, tudja, hogy ezt nem a Teremtő csinálta, hanem az emberek süllyedése termelte ki: egyre szűkebb, önmagát elfelejtő tudathoz egyre szűkebb lehetőségek, egyre fojtóbb szorongatások jönnek létre- pont azért, hogy felébredjen az illető.

Szóval a sok évezred alatt alaposan elfelejtettük, hogy mi az eredetünk, azt hittük, anyagi származásúak vagyunk csupán, még olyanok is lettek, akik szerint csak egy élet és vége, nincs értelme, véletlen az egész, vagy olyanok, akik szerint csak az ész számít, pedig az igencsak véges és kisstílű… Így nagyon szimpla és sivár lett az ember valósága… és hát emiatt szomorú és szűkös is lett az ember.

Sivár és félelemmel teli lett a vélt valóság.

Amikor elbillennek az erők, a szélsőséget elérve átfordulnak az ellenkező minőségbe: a világháborúk kisülése után felbomlott az addigi világ, és oldódás kezdődött, egyre több női jog, aztán pár évtizeddel később a spiritualitás szélsőségesen és még nem kiforrottan a New Age-dzsel…

A feminizmus erőszakossága még férfi energia volt, a hippik legtöbbje pedig öntudatukat elvesztő, ezért lehúzó örvénybe kerülő, végül szétszóródó vagy -málló életek. A felbomlás, dogmák, szabályok, ráció, hierarchia, elnyomás feloldódása elindult ezekkel. Még kaotikusan, szélsőségesen, de így megy ez: egyik szélsőségből a másikba csapunk át, aztán jön a letisztulás… lassan elérünk az egyensúlyba!


A sűrű anyag után most tehát a feladat ellenkező irányú: a véres verejtékes, szenvedős munkából emeljük fel a tekintetünket és emlékezzünk, honnan jöttünk, hogy fényből vagyunk- és ötvözzük a régi fénylényünket a földi tapasztalásainkkal: találjuk meg most a harmóniát, teremtsünk örömmel és könnyedén az anyagban! Kivételes lehetőség, soha nem volt még ilyen: megélhetjük most a földön a lelkünkkel (legfelsőbb szintünkkel, isteni énünkkel) a kapcsolódást. A dogmák és szabályok ideje, az elrekesztettség, a kasztok, a hierarchia ideje lejárt, az ünneplés, áramlás, a könnyed teremtés ideje jött el. Természetesen a szabad akartunk által dönthetünk amellett, hogy nem, akkor megtapasztaljuk még tovább az anyag végességét, a korlátozó hitrendszerek – a korlátok- szenvedését…. mindaddig, amíg azt nem mondjuk majd, hogy oké, elég volt, most már mást szeretnék élni, a végtelent és a szeretetet.

Nemzeti és bolygószinten…

Nem csak egyéni szinten zajlik a változás: ahogy korábban írtam, évezredekig túl volt billenve a férfienergia, a túlbillenő akarat, hatalom és önösség agressziót szül: ennek kisülése volt a két világháború, jött a feminizmus, ami erőszakkal verte át a vastag patriarchális bástyákat, mert elnyomással szemben ilyen erő kellett, de ez is férfi jellegű erő… ( ezekről bővebben a választások kapcsán, meg az új férfi és nő kapcsán írtam, ill. férfinapra is írtam), jött – aztán a 2000-es évekkel eljött a feminin energia felerősödése (a 2-es szám váltotta az 1-est): így a túlbillent férfi energiák szelídülni kezdtek, férfiakban és nőkben egyaránt… lassan elkezdhet(ett) az egyensúly felé mozogni az emberiség… még nem magabiztosan, de elkezdett megszületni az Új Férfi és az Új Nő – és az Új Párkapcsolat (fenti új nő- új férfi-linken bővebben…).
Akik dolgoznak egy ideje magukon, mostanra hatalmas oldódásokon mentek keresztül, mindkét nem egyre jobban nyitogatja már a jobb agyféltekés minőségeket – a szívet, ami a Lélek székhelye, az elfogadásé… amiből ki tud nőni a szeretet – ami ezen a bolygón, ebben a tanulókörnyezetben a feladatunk! Sokszor elfelejtjük: nem a tökéletesség, nem a nekem van igazam, nem az én minden lexikális dolgot tudok, nem az én vallásom, pártom, véleményem mindenkin áterőszakolása a cél, hanem az elfogadás. Ami abban áll, hogy tudomásul veszem, integrálom, hogy: minden okkal van, minden azért van, hogy valaki kicsiszoljon magából valami lehúzó réteget, és ez igen, sokszor brutális, de nekünk nincs más dolgunk a kemény és szélsőséges dolgokkal kapcsolatban, mint elfogadni, hogy van. Hogy okkal van, és ha nem vagyok benne, akkor nem az én dolgom, hanem a Teremtőé és azé, aki benne van. Pont. Ha elfogadok, tudom, hogy mindenki útja egyéni és egyedi, így nem ítélkezem, csak a magam dolgával foglalkozom… ebből lesz végül a béke és szeretet. A valódi.

Tomboló dualitás – egyéni felelősség

A bolygón most nagy a forrongás: nagyon erős a dualitás, pártoskodás, itthon, a hazánkban is, a nemek között, pártok között, ilyen evős, olyan védős, amolyan hívős… szóval sok a kiélezett téma, tombol a dualitás a bolygón. Azért van ez, hogy válasszunk: de nem a két szemben álló fél között, hanem a felemelkedés vagy az alászállás között! Felfelé tekintek vagy belemegyek ezekbe az erőszakos energiákba, és ezáltal belemélyedek megint/ újra az anyagba.

Aki felfelé szeretne menni: annyi a feladatunk, hogy ne menjünk bele egyik véleménybe sem: hisz a figyelmünk mozgatja az energiát, ha belemegyünk erősítjük, ha felfelé és befelé figyelünk, akkor gyengülnek a szembenállások. Abból még sosem lett béke, hogy egyik fél rárakott egy lapáttal- olyankor a másik is rátesz és így tovább… Szóval nem kell megmentened a világot, Te dönts úgy, hogy nem foglalkozol vele, kivonod az energiádat, és máris csökken, halványodik a pártoskodás.

Az egyéni döntés számít, a kollektívval ne foglalkozz

Most az egyén választása ami számít: nem kell foglalkoznod mással! Amire Te figyelsz, az jön létre – Neked. Az lesz az életed, a valóságod. Én nem figyelek semmi ilyesmire, és élek mint hal a vízben, megnyílik mindig a lehetőség, aminek ideje van, létrejön mindig, ami számomra a legjobb és kész. Szuper. Nagyon élvezem. De persze tettem azért, hogy így legyen, oldottam, sokat dolgoztam, aztán elengedtem, amikor el kellett- és beérett. Nem bonyolódom bele már. Ha te sem teszed, kapcsolódni tudsz a saját fényeddel, nem szóródik szét a véleményekben az energiád, hanem az egység felé visz – és ahogy egyre több fénypont jön a tudatos és nyugodt, szeretetteljes emberekből létre, úgy egyre gyengül az ellenségeskedés.
Nyugi, lazíts és engedd el azt, hogy hatni akarsz: nem tudsz másnak megmagyarázni semmit, hisz a földi térben nincs egy igazság, ez nem az egység tere (egyelőre), tehát mindenki a saját nézőpontjából lát, amíg fölé nem emelkedik és rá nem lát, hogy a két oldal ugyanaz, csak pepitában, addig ordít és toporzékol egyre hangosabban. Szóval hagyd csak. Felesleges. Energiapazarlás. Nem fényesítesz vitázással sem magadon, sem a kollektív tudaton. Szóval hagyd. A fókuszodat vidd magadra: AZ SZÁMÍT! Fényesítsd magad, egyre jobban, és kapcsolódj fel, a Lelkedhez. Az a valódi kioldás, kollekítvfényesítés. (Ha akarsz ezzel foglalkozni, de amúgy mindegy: elég ha magaddal foglalkozol, tökéletesen elég! A kollektív fényesedik így is, úgy is, hisz az Élet, a Teremtés tökéletes- nem kell más terhét magadra venned, a Teremtés tökéletesen működik, eligazít mindenkit. Amíg ezt nem hiszed el, addig nem látsz a földi sík fölé, és csak bonyolítod a dolgokat, hátráltatod a kioldódást, fényesítést… a kör bezárul. Szóval hagyd.) Lélegezz egy mélyet és kapcsolódj a csodás energiáddal, az Önvalóddal! Ezzel segítesz a legtöbbet.

Aki még nem sokat dolgozott magán: sosem késő, kezdd el, láss neki, hétmérföldeseket lehet most lépni- most a tudatosság szerint szétválik a világ, fel is út és le is út. Az utóbbi hetekben rengeteg oldást csináltam, és látható, hogy aki lépeget, fergeteges gyorsasággal fényesedik, emelkedik, és sokan, akik már sok terhet kidolgoztak, már tudnak egyesülni a lelkükkel, és szárnyakat kapnak. Én melegen javaslom, hogy kezdj neki, kezdj lépegetni: TE tudsz tenni magadért, más nem. Meg tudsz bocsátani, meg tudsz érteni, el tudsz engedni- meg tudod érteni végül, hogy minden érted volt, és hálás is tudsz lenni… tudom, most távolinak tűnik, de kezdj neki, máshogy nem fogod megérezni. A másra mutogatás, más miatt dühöngés, másért szenvedés értelmetlen, nincs értelme, nem tudsz mást megváltoztatni és csak lehúz, lefele visz, mert csak a saját energiádat/ tudatodat tudod fényesíteni, és csak az tud felfele vinni. Nincs más ok és szereplő: Te vagy. Te vagy az életed forrása. Belőled fakad minden, amit tapasztalsz, és most itt az idő, hogy dönts, hova sorolsz. Fel is út és le is út.

Az áramláshoz tartás is kell – ebből születik a csoda

Lépjünk be ezen a csodás harmóniakapun, ahol a 2-es és 1-es energiák harmonikus működése, együttműködése kiléptet minket a régi duális energiából.
Ehhez az kell, hogy ráérezzünk arra, hogy az áramlás nem sodródás (ez túlbillent női jelleg), hanem egy nyitottság, amiben meg tudjuk tartani magunkat stabilan: bátor és bizalommal teljes nyitás. Engedem, hogy behozza az Élet a számomra legmegfelelőbbet, és elengedem, ami már nem aktuális.
Nem görcsölök és nem én akarom megmondani – ez darabos és túlakarós (túlbillent férfijelleg), ez nem áramlós.

Tehát beengedem az áramlást: állandó a változás, az alakulás, de tudatosan, felkapcsolódva beleérezve a pillanat adta lehetőségekbe, jelen vagyok állandóan, együtt alakulok az áramlással… erős és rugalmas vagyok (a jóga is erre nevel!)…!
Éber vagyok, azaz nem vesztem el az öntudatom, nem vesztem el önmagam, nem szóródom és sodródom: egyben vagyok, ezért nem vagyok védtelen, mert a tudatom olyan energiapajzs körülöttem, amiről lepattan bármi, ami a fénynél, szeretetnél alacsonyabb szintű eneriaáramlás. Ez létrejön, amikor nem agyalok, aggódom vagy spekulálok, hanem nyugalommal és bizalommal teljesen nyitva vagyok. Jöhet bármi. És itt történik a csoda: ha tényleg nyugodt vagy, semmi más nem jön, csak örömteli szuperség, csillám és szivecskeáradat, és még sokkal jobb… mert olyan dolgok érkeznek, amiket Te nem tudtál volna kitalálni: a Teremtő sokkal zseniálisabb, sokkal nagyobb ívű, bízzuk csak rá…

ez a “Csak engedem, hogy szeressen az isten”-állapotban levés… a tudatos megengedés. A Szívben élés.

Nem kitalálom, tudom, mert sokszor már ebben az állapotban tudok lenni, és kimondhatatlanul szuper.

Szóval ha kidolgoztuk magunkból az anyai, apai, generációs, női, férfi blokkok jó részét (ami ha beleállunk gyorsabb, mint gondolnánk!!), bele tudunk lépni az elfogadásba, és kioldódik minden maradék blokk… Igen, akkor már pikk-pakk. Mert új korszak ez: Nap (férfi energia) és Hold (női energia) helyett a Szív-tudatosság, Nyitott-szívűség ideje jön el (ezért használom az utóbbi pár évben ezt: ⛭☽♡; vagy azt is mondhatom, hogy a duális anyagi energiába beérkezik a teljesség energiája, így lesz egység és szeretet, ezt jelképezi ez, amit még szoktam használni: □◯♡…). A szeretet pedig nem a földi térhez, lineáris időben megélt feltételhez és fejlődéshez szabott, adagolódós és araszolós fajta, hanem a feltétlen, végtelenül kiáradós, isteni, szárnyaló-áramló, csak-ragyogó-fény-van–fajta szeretet… És ez így van, valóban. Tapasztalom. De ha még nem hiszed… … hát, részemről az is rendben van… ?

Namaste ♡
Bori

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .