Az alábbi visszajelzést/ ajánlást egy csodás és nagyon vagány Nő írta- aki, amikor először találkoztunk jógaórán, annyira vagány volt, hogy azt gondoltam, hogy neki az én órám túl lassú és lágy lesz, úgyhogy nem fogom többször látni… de jött újra és újra… és maradt, és elkezdte élvezni a lágyságot, áramlást, elkezdte elengedni a teljesítményfókuszt… Aztán egyéniben is elkezdtünk dolgozni az elakadásain, és olyan öröm látni, milyen fantasztikusan beleállt az életfeladataiba, egymás után teszi le a felesleges terheket, dönti le a magának felállított korlátokat, eszméletlen sebességgel fejlődik a tudatossága, és nyílik a szíve, szeretete, türelme, gondoskodása – végre Önmaga felé is! És egyre könnyedebben használja a Lelke adta erejét, lehetőségeit a hétköznapokban is…
“Gyermekkorom óta mindig egy picit másnak éreztem magam, szerettem egyedül lenni, érzelmi mélységeket és magasságokat megélni, de kizárólag önmagamban, ezt más nem láthatta. Kifelé nem engedtem az érzéseimet megmutatni, beszélni sem beszéltem róluk, nehezen ment az ölelés, a puszival üdvözlés, még családon belül is. Kerestem az élet értelmét, és jómagam útjának nem a családalapítást láttam. Természetesen a társadalmi nyomás, elvárás rám is hatással volt, de nem tudtam megadni magam neki. Nem éreztem, hogy az lenne az utam, hogy férjhez megyek, dolgozok, gyereket/ket szülök, és az anyaságban kiteljesedek. Karriert építettem, versenysportoltam, igazi maximalista voltam. Mindig mindenben a tökéletest kerestem, a szimmetriát, a hibátlanságot. Az élet adta a pofonokat, sérüléseket, stb…tudtam, hogy valami nem jó, de nem tudtam merre kell indulni a jobb felé. Borival, ha jól emlékszem 2018-ban találkoztam először, akkori kolléganőm elcsábított jóga órára egy sérülésből való felépülés után. Mindkettőnk nevében írhatom, szemléltük egymást jó darabig, hogyan is fog ez az akkoriban még tűz es víz egymással bármit is kezdeni. Kitartóan jártam az óráira, továbbra is kerestem a “valamit”, de erről sem beszéltem. Egyik jóga óra után véletlenül meghallottam, hogy egyéni foglalkozás. Következő órán rákérdeztem, hogy mi is ez, majd elraktároztam magamban. Végül 2021-ben egyszerre két jó nagy pofont is kaptam, ezért 2022. tavaszán kértem először időpontot lélekkommunikációra. Elkezdtek leomlani a gyerekkori terhek, a rossz bevésődések, megértettem a saját viselkedésem, kezdett megkönnyebbülni a lelkem. Megtanultam lelkiismeretfurdalás nélkül PIHENNI, NEM-et mondani. Hozzáteszem nem volt egyszerű, de Bori végig támogatott, fogta a kezem. Mostanra már szeretem a tökéletlenséget. Szeretem a testem a hibáival és a hegekkel együtt, büszke vagyok rá, hogy az enyém, még ha nem is tökéletes. Most már nem akarom kifacsarni, és addig hajtani amíg csak bírja. Szégyenérzet nélkül vállalom, hogy nem szeretnék családot alapítani. Már ha akarnám se tudnám magam úgy felidegesíteni, mint korábban, ami egy szempillantás alatt sikerült és nagyon hosszú lecsengésű volt. Nem pörgök körbe-körbe, mint a farkát kergető kiskutya. Egyre nyíltabban tudok beszélgetni a családommal az érzéseimről. A környezetemből is nagyon sok pozitív visszajelzést kapok, hogy mennyire megváltoztam, nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb vagyok, jó kedélyű, és nem süllyedek bele a stressz mély gödrébe. Megtanultam nem csak adni, hanem kapni is, elfogadni a segítséget. Olyan emberi jóság kezd beáramlani az általam kinyitott kapun, hogy magam is csak lesek. Először érzem az életben, hogy jó úton haladok, meglepően sokkal könnyebb így az élet. Nagyon sokat kell még tanulnom, de büszke vagyok magamra, az eddig elértekre, és mindig is nagyon hálás leszek Borinak, mert ő egy ajándék az embereknek, egy valódi csoda!”
Köszönöm szépen!!!
Nagyon hálás vagyok a Veled való találkozásért, és az inspiráló közös munkáért! 
Bori