Ahogy írtam, a viharos nyár sokat csiszolt rajtunk, nagyon intenzív és rendhagyó átalakulást indított el bennünk, ami óhatatlanul bizonyos dolgok elengedésével jár… egy kapcsolat, egy terv, egy munkahely, egy koncepció, egy vágy lehet hogy teljesen más megvilágításba került mostanra, a nyár végére… mert nincs Új a Régi elengedése nélkül, nincs újjászületés, átlényegülés a régi meggyőződéseink, berögződéseink felülírása nélkül…
Idén nagyon intenzív az elengedés, mutatja a numerológia is: a 2023-as évben a 9-es szám energiája jelenik meg erősen, amit az év “születésnapja” jelöl: 2023. 01. 01. >> 2+0+2+3+1+1=9 – ahogy írtam korábban a személyes évről, és annak mentén a számok különböző minőségeit boncolgató bejegyzésemben, a 9-es szám azt jelenti, hogy ezt az évet az összegződés, lezárás, elengedés energiája markánsan jellemzi.
Ráadásul a szeptember a 9. hónap: ha ezt a számot hozzáadjuk az aktuális év energiájához, akkor is 9-est kapunk: 9+9=18 => 1+8 =9. Ez azt jelenti, hogy szeptemberben meg tud történni a lezárás és elengedés bizonyos témaköreinkben, amennyiben előtte megtörtént egy megértés, összegződés, mondjuk augusztusban, amikor meg a 8-as energiája volt erős, a beérés és aratás energiája…
A beérés hoz megértést, ami aztán lezárást, amiből lesz az elengedés, ami azt jelenti, már ki tudunk lépni a szubjektív, egós hozzáállásból, bölcsen rá tudunk látni egy-egy témakörünkre (vagy résztémakörünkre). Ezt az általános energiát persze az egyéni életfeladatok, karma és a szabad akarat is árnyalja, de azért érdemes elgondolkodni, hogy mi történt velünk ebben az évben eddig: a március 21. a valódi évkezdés, a Kos, a Tavasz kirobbanó energiája, mindig az újdonság, újjászületés energiáját hordozza; ezt megspékelte a márc. 22-i Nagy Áttörés, ami eddig soha nem látott dolgokat nyit meg bennünk egyre jobban… A terveket cselekvés követte, abból lettek történések, tapasztalatok, megélések, amik elkezdtek formálni, alakítani, esetleg belátásokat érleletek ki bennünk, és végül talán el is engedtünk így ezt-azt…
Mi indult el bimbóként akkor benned, és a nyár napos energiája mit érlelt ki aztán, és aztán mi helyeződött teljesen más perspektívába benned…? Mi az, amit már máshogy látsz, máshogy gondolsz, miben változott a véleményed? Mi az, amit megértettél mélyebben, komplexebben, és ezáltal egy elfogadó, bölcs rálátás érlelődött ki benned…? Érdemes rászánni egy kis időt erre- de ha most még nem érzed, hogy le tudnál ennyire lassulni, az őszi összegző energia, ami szept. 21-től fokozódik, és majd dec. 21-től a téli elengedés energia majd segít benne még inkább…
Hogy jön létre az elengedés?
A lezárás, elengedésről írtam korábban a megújulás, az összegzés és a megbocsátás kapcsán is, és volt, hogy ajánlottam hozzá konkrét gyakorlatot, de azért most is írok egy picit még a szakaszairól, hátha még kerekebben összeáll, hogyan is tudunk az önismereti és spirituális úton oly gyakran emlegetett elengedésbe megérkezni.
Szándékosan írom azt, hogy “megérkezni”, nem azt, hogy hogyan tudjuk “véghez vinni” az elengedést: mert mire oda megérkezünk, többféle érési folyamatnak is le kell zajlania bennünk, és azt csak egy pontig lehet sürgetni,azon túl időt kell hagyni az éréshez: megérik a megértés, hogy az a bizonyos esemény/ karma, Érted volt! Lehet meditációs és energetikai gyakorlatokkal, a fenti linkeken találhatók mellett pl. a méhtisztító gyakorlat is segíteni, meg akár sok beszélgetéssel vagy naplóírással, akár pszichoterápiával is lehet gyorsítani, ezek mind azért tudnak használnak, mert a tanulságot segítenek kihámozni a történtekből, de az érés, mire bennünk valóban elmélyül a felismerés és átszövi a tudatunkat, átállítja a látásmódunkat, az általában pár napot, hetet, akár hónapot is igénybe vesz.
Az elengedéshez ugyanis a történtek tanulságának meglátása ÉS mély megértése, belsővé tétele szükséges. Olyannyira belsővé tétel szükséges, hogy általa megváltozzunk. Addig van egy karma érvényben, amíg ténylegesen meg nem változunk.
Hogyan zajlik az érési és elengedési folyamat?
Amikor történik velünk valami számunkra váratlan, értelmezhetetlen, arra reagálunk valamilyen érzelemmel, mondjuk szomorúak leszünk vagy dühösek. Az érzelem egy szubjektív reakció, ami azt mutatja, hogy a tudattalanban, a mélyben van még valamilyen feldolgozatlanság, valamilyen blokk. Addig van érzelem, amíg van blokk. Erre szokták mondani, hogy benyomott egy gombot vagy triggerelt ez az ember vagy az az esemény.
Ahhoz, hogy hozzájussunk az információhoz, hogy miért is van ez az elakadás, ahhoz az érzelemnek először le kell vonulnia, engednünk kell sírni, haragudni magunkat, és aztán meg tudjuk látni, mi van a mélyben: a tudattalanba elrejtett esemény megnyílik (pontosan akkor, amikor készen állunk annak meglátására!).
Ha meg tudjuk látni, már rá tudunk nézni arra az eddig elfojtott én-részünkre, el tudja nekünk mondani, mi volt akkor bennünk, miért nem tudtuk magunkat mondjuk megvédeni, vagy miért voltunk mással pl. könyörtelen… mit nem tudtunk feldolgozni, kezelni – ami meg tud nyílni, azt gyógyítani, feloldani is tudjuk! A mostani, erősebb, bölcsebb énünk már képes megérteni az elfojtott én üzenetét, a helyzet tanulságát, és így az addig elutasított, a tudattalanba rejtett, sérült én-részünket felszínre tudjuk hozni, “meg tudjuk vigasztalni”, meg tudunk neki bocsátani, mert van már bennünk ehhez a folyamathoz erő és a belátáshoz, megértéshez bölcsesség… és így: tudatosodik bennünk a tanulság, megértjük, mit hozott, mit tanított nekünk az a helyzet, pl. hogy tudjak magamért kiállni, képvoselni magam; vagy hogy másokat tisztelni szükséges… A megértés, belátás által meg tud történni az elengedés: a szubjektív megélésből objektív tanulság és bölcsesség érlelődik ki.
Ha nagyon nehéz megélés volt, van, hogy több réteg is rá van rakódva, és ezeket fokozatosan tudjuk feloldani: ahogy egyre erősebbek leszünk, egyre mélyebb rétegei megnyílnak a tudattalanunknak, és végül ki tudjuk tisztítani, meg tudjuk azt is érteni, miért volt, mit hozott nekünk…
A megbocsátás is elengedés: arra kell megérnem, hogy képes legyek ne az embert látni, hanem az energiát: rálátok, hogy az adott ember, aki (meg)bántott, milyen energiát képviselt az életemben, és rájövök, hogy nem a személye fontos, hanem az, amit behozott, és az valamilyen módon gyarapított, erősebbé, önállóbbá, rugalmasabbá, keményebbé, stb. tett – tudom, ezt nagyon nehéz elfogadni, ha sok fájdalom, nehéz érzések vannak rárakódva, de a folyamat végbe tud menni, ha már elég erősek vagyunk/ leszünk, még ha jelenleg lehetetlennek is érezzük. De eljön majd a pont, amikor meglátjuk, mit kellett tanulnunk rajta keresztül, miért hozta létre a lelkünk számunkra azt a szituációt, milyen önkorlátozásunk fog tudni feloldódni rajta keresztül. Megértjük, objektívvá válik, és már nem személyes sértésnek, bántásnak veszem, hanem tanulásnak, amin az utam során át kellett mennem.
Az elengedés tehát azt jelenti, hogy a régi berögződéseket, félelmeket a bölcsességünk már felül tudja írni, mert objektívvá vált a megélés, rálátok, már értem, mit tanultam belőle, miért kellett átmennem rajta: tehát kérdezd meg magadtól a nehéz élmény kapcsán, hogy annak kezeléséhez milyen viselkedést kellett (volna) felvenned, ami új számodra – ennek felfejtése segít meglátni, mit csiszol(t) ki belőled, mivel gazdagít(ott). És amikor megtanultad a leckét, erősebb, önállóbb, magabiztosabb/ figyelmesebb, együttérzőbb stb lettél, továbbléphetsz.
A blokkok, sérelmek, fájdalmak felszámolása, elengedése azt eredményezi, hogy a tudatunk tudattalan rétegeit felszámoljuk, egységessé válik a tudatunk. Az elfojtott én-részek tanításai, amiket megértünk, belátunk pedig egyre bölcsebbé, elfogadóvá tesznek: el tudjuk fogadni már az ún. sötét én-jeinket is (a tudattalanság miatt sötétek csak), látjuk, értjük, hogy mindegyik hordoz tanítást, nem véletlenül kellett azokon a nehéz megéléseken átmennünk- és ha másokon látjuk ezeket az alacsony rezgésű, úgymond sötét működéseket, energiákat, akkor már nem ítélkezünk, tudjuk, hogy ő éppen azokat tanulja. Így érkezünk tehát (tudati) egységbe, és elfogadó bölcsességbe, vagyis szeretetbe lépésenként.
Talán ez, hogy így összegeztem a folyamatot, segít Neked is megérteni, hogy nem szívatásból történnek velünk dolgok, minden hoz valamit nekünk a valódi Énünkből; a régi én-részek és szokások elengedése pedig nem önmagunk elvesztése, hanem pont hogy a valódi énünktől, Lelkünktől elválasztó rétegek lehullása, tehát pont, hogy az elengedéseken keresztül tudunk a ragyogó, kristálytiszta Önmagunkká válni!
Saját 9-es sztori
Amellett, hogy az idei év mindenki számára a 9-es, lezárás energiáját hordozza, én a személyes életemben is a 9-esben vagyok, vagyis ezek az energiák számomra még inkább meghatározóak a tavalyi szülinapomtól az ideiig (október)… És tényleg, nagyon sok markáns lezárás történt ebben az életévemben, úgyhogy ha hosszú is leszek, leírom, mert tanulságos…!
Sok örömteli lezárásom volt, de volt egy szomorú is, ezzel kezdem: drága Danikánk, 16 éves kutyusunk elment május elején… szegénykémet végigkísértük, végig kapcsolódtunk az energiájával és segítettük a kilépését… ez nagyon nehéz volt, de ugyanakkor szép is abban az értelemben, hogy végig éreztük, miben van, és milyen energiát kér tőlünk… Tudtuk, hogy nem fog velünk jönni a valódi új energiába, és a távozása valódi új energiára hangoló tanítás volt, ahogy kommunikálta a szükségleteit, és ahogy mi ezt teljesen tiszteletben tudtuk tartani, nem erőltettük rá a saját elképzeléseinket egyáltalán… nagy tanítás volt, az éntelenség egy újabb szintjére emelt… így engedtük el…?? Köszönjük, hogy velünk voltál, Dani!
A többi elengedésem, lezárásom nagy lépéseket jelentett a személyes fejlődésemben, ezért nagyon nagy örömmel, elégedettséggel és hálával töltöttek el (az pedig csak tetézte ezt az érzést, hogy szinte teljesen szinkronban tettük meg ezeket a nagy lépéseket a Férjemmel, Istvánnal?).
Kezdődött ősszel azzal, hogy elfogytak a karmáim, tehát innentől már nem volt markánsabb kötés a tudatomban! Már csak finomabb kötések maradtak, árnyalatnyi hitrendszerek, aminek a feloldásához persze kellett még felismeréseknek beérni: főként azzal kapcsolatban, hogy elengedjem a maradék megfelelési kényszeremet, kifele igazodásomat, a túlszolgálatomat, túlzott felelősségvállalásomat, teljesítménykényszeremet…ezek voltak, bizony, a legfőbb problémaköreim, amik még ebben az életemben is működtek, de a sok önmunka miatt egyre enyhébben, persze.
Ősszel és télen csináltam az Új Korszak előadásokat 4 helyszínen, a jógaórák és az oldások mellett , hétvégente: ezzel totál maxra voltam járatva, olyan sokat voltam magas rezgésben, hogy nagyon éberen kellett az egyensúlyomra figyelnem, hogy ne billenjek ki, hogy ne terheljem túl az idegrendszerem… úgy éreztem, a teljesítőképességem határán vagyok, de éreztem, hogy ezeket valamiért még feladatom megcsinálni, hogy gyarapodjon a fény- aki ott volt ezeken, vagy hallgatta utólag az előadásokat, érezhette, milyen gigantikus energia mozdult meg, elmondhatatlan élmény volt.
Aztán történt a március 22-i áttörés, ami önmagában is búcsú volt a klasszik, régi energiájú földi működéstől, de személyesen számomra is jöttek akkoriban sorjában az üzenetek a Lelkemtől, amik sok mindent megmagyaráztak, pl. az, hogy mekkora részt vállaltam a jelen leszületésem előtt az emberek tudatosodásának, fényesedésének támogatásában (sokakkal együtt): állandóan, ugye, jógaórák, meditációs tanfolyamok, női körök, táborok, és közben persze magamat is csiszoltam folyamatosan… aztán másfél éve már a lélekkommunikáció, az oldások, és mellette a Felemelkedett Mesterektől lecsatornázott Új Korszak előadások… ezt bevállaltam, és az Áttörésre el is végeztem mindet.
Sok-sok feladat volt, és sosem tudtam, mi hajt ennyire, csak azt, hogy valamiért tennem kell, menni előre fáradhatatlanul, még ha sokszor nagyon nehéz is volt úttörőnek, csodabogárnak, különutasnak lenni- már tudom, hogy mi hajtott: a Lelkem és a vállalásom… A Lelkem azért, hogy “oké, legyen még ez az élet, amiben mindent kipucolok, mert már elég volt a földi körökből” (ezt egy transzlégzéses meditáción láttam meg pár éve, hogy ez volt az elszánásom a leszületés előtt); valamint a segítés vállalása amiatt a kollektív lehetőség miatt, hogy áttörhetjük együtt mi, tudatos emberek a régi falakat, köröket, azt az eszméletlen rég beállt tudati korlátozottságot, ami a Földön jellemző volt már nagyon rég… Nagyon hasznos volt, nagyon erősen csiszolt minket ez a sűrű, lassú tér, de most már ideje volt ebből kibukkanni, összegezni a sok-sok tapasztalást, tudást és harmóniába, elfogadásba érkezni, és magunk mögött hagyni a régi poláris és hierarchikus működést, a hatalmi játszmákat…
Természetesen nem bánom, hogy ennyire sok energiámat tettem bele, hisz sikerült együtt áttörni, és magamba is fektettem ezt a sok munkát, ami csodás dolgokat hozott: a jógás és egyéb foglalkozásokon eszméletlen sokat javult az önazonosságom, önbizalmam, nyílt az érzékelésem, és jó volt látni, mennyit számított azoknak testileg és érzelmileg, akik rendszeresen jártak, és mennyit nyitogatott, lazított rajtuk minden szinten; a lélekkommunikáció meg egy fantasztikus élmény, rengeteget tanulok belőle a Teremtés felépítéséről, az Univerzum logikájáról, és persze hatalmas öröm mindig látni a megkönnyebbüléseket, oldódásokat! Ezek által én is nagyon sokat fejlődtem viszonylag rövid idő, kb 10 év alatt, szóval abszolút megérte ez az intenzív, sok munka!
Aztán a következő elengedés a jógaoktatás volt, június 1-jével, erről írtam az előző posztban pár mondatot a “saját sztori” bekezdésben, röviden: ennek annak érdekében kellett megtörténnie, hogy a szolgálati energiáimat visszafogjam- mint utólag összeállt a kép…
És aztán jött a legnagyobb elengedésem…
a hatalmas fordulat a nyáron: megláttam, hogy végül is a feladatom az az anyasággal kapcsolatban ebben az életemben, hogy nemet tudjak rá mondani. Egészen ledöbbentem ettől, amikor felismertem! Ugyanis 2018 előtt, egész addigi életemben, az anyaság volt a legnagyobb vágyam az életemben, azért indultam el főként az önismeretben, mert nem jött létre, fizikai problémát sosem találtak nálam… aztán 2018-ra megértettem a gyermektelenség mint karma üzenetét, teljesnek tudtam magam érezni már nőként úgy is, ha nem leszek anya, le tudtam válni saját és a családi és a társadalmi elvárásokról. Tehát elfogadtam azt is, ha nem lesz- nem lemondtam róla, csak már el tudtam képzelni egy teljes és örömteli életet gyerek nélkül is, ami korábban lehetetlen volt számomra, de emellett, hogy továbbra is nagy örömmel fogadtam volna a babát… Aztán 2020-tól elkezdtem érzékelni valakit, üzeneteket kaptam tőle, feladatokat, hogy éntelenül fogadjam, kilépjek a karmából és még sok mindent… vártam, vártuk- közben több látó is ugyanúgy babaként érzékelte azt az energiát, aki üzengetett, és hol itt volt, hol nem, volt többször, hogy meg is fogantam, aztán elment… ezzel eszméletlen erős éntelenségre tanított, elvárásmentességre, a “minden úgy van, ahogy jól van” türelmes és nyitott állapotát segített kifejleszteni magamban. Nehéz volt sokszor, mert nem értettem, miért nem jön, miért nem marad… de már értem… és hálás vagyok érte, tényleg kellett ez minden kötelék lerakásához!
Most, 2023-ban ugyanis összeállt a kép: egyrészt megmutatta a lelkem, mennyire sokszor voltam már anya, ápoló, tanító, jógi, guru, gyógyító… kimaxoltam ezeket a tápláló, gondoskodó minőségeket, nem kell többet tanulnom róluk, bennük, mert már tisztán, önzetlenül működtetem őket- inkább az volt a bökkenő nálam, hogy “túl önzetlenül is”, vagyis kicsit vagy nagyon önmegtagadó voltam korábbi életeimben, mindig besoroltam egy küldetés alá, egy szerepkörbe, mindig valakit vagy valamit magam elé helyeztem, a családot, a gyerekeket, tanítványokat, betegeket, egy eszmét, a Tudás, a Fény szolgálatát… és ez már a Föld előtti létformámban is nagyon erős volt… emiatt a mostani nagy feladatom az lett, hogy képes legyek azt választani, hogy most egy teljesen más mintát éljek, most ne legyen senki, akit magam elé teszek, akit szolgálok. Mert az anyaság csodás dolog, sok öröm, de nagyon masszívan tanítja a szolgálatot, önzetlenséget is, meg egy csomó minden más is, amit én már megtanultam- most pont ezen minőségek visszafogását kell megtanulnom! Persze az oktatásban, segítésben is ott van, azon tudtam csiszolódni, amennyit még kellett: megtanulni határokat húzni, magamhoz igazítani az életemet, nem a vélt elvárásokhoz…
Nagyon fura érzés volt, amikor összeállt ez az egész tanulási, fejlődési ív… megértettem, hogyan hoztam létre a karmám, ráláttam magamra… és minden a helyére került… – és így aztán be tudtam fogadni az új szintemet: és ez elhozta azt, hogy a lelkem elmondta még azt is, hogy hiába érzékeltem úgy már 3 éve folyamatosan, nem is volt baba, aki várt volna, hogy leszülessen hozzánk, mert akit, amit érzékeltem (és még más látók is rajtam kívül), azt a tudatom/ Lelkem hozta létre, hogy tanuljak rajta keresztül, tudjak eljutni a vágyam és a nézőpontom elengedéséig, és végül szabad akaratból mondjak NEM-et. Döbbenetes. Hatalmas csavar. Ámultam és bámultam, milyen trükkös az energia, a tudat… pedig oldásokban láttam már ilyet, hogy pl. egy vetélés vagy abortusz esetén nem is mindig van lélek a magzat mögött, hanem csak az ember saját lelke hozza létre, hogy tanuljon rajta keresztül, egy elengedést, egy döntéshozatalt pl… De eszembe sem jutott, hogy nálam is ez az eset áll fenn, pedig így volt végül is. Így még mélyebben megértettem, hogy mindig létrehozza nekünk azt a lelkünk, amin keresztül tanulhatunk és feléje léphetünk! Én eddig a szolgálaton, annak valamilyen formáján keresztül éreztem magam teljesnek, hasznosnak, önmagam jogán eddig nem éltem: kívülre helyeztem az értéket, egy gyerekbe, egy családba, egy ügybe, amit szolgáltam, csak azzal együtt éreztem magamat egésznek – a földi utam során eljutottam oda, hogy mostanra ezt belülre tudom tenni, nem kell semmi és senki külső dolog, önmagamban egész és teljesértékű vagyok. Most már képes vagyok minden szerep és réteg nélkül élni, merek egyszerűen csak az lenni, aki vagyok: én. Vagyok, aki vagyok: ami én vagyok, az semmilyen szereppel, címkével, küldetéssel, hivatással nem definiálható, csak azzal, aki én vagyok. Most már merek az lenni, képes vagyok rá – és képes vagyok leírni, megosztani is, még ha tudom, lesz aki nem érti, vagy akár rosszallja- nem is baj, a lényeg, hogy én értem és érzem már! 🙂
Ezzel a maradék megfelelési kényszerem, teljesítménykényszerem, túltáplálásom, stb is feloldódott, merek önmagamért lenni. ♡♡
NB. félreértések elkerülése végett: egyrészt: a változás, fejlődés nyilván végtelen, a teljes lényem fejlődésében a földi rész csak egy szakasz, ki tudja mi jön még ebben az új földi energiában is, a 9-es év után az 1-es, az új kezdet jön 😉 😀 – soha ne mondd, hogy soha… lehet bármi.
És a másik: ez, amiről írtam, egyáltalán nem sablon, ez az én nagyon egyedi feladatom, utam volt, amiből rengeteg apró részletet nem is meséltem el, mert arra 1000 oldal sem lenne elég, a lényeg, hogy semmiképp ne vegyétek általánosításnak az anyasággal, gyerekvállalással vagy gyermektelenséggel kapcsolatban, mindenkinek nagyon egyedi az útja, karmája, feladata, és mindegyik ugyanolyan értékes! Csak azért osztottam meg, hogy a karma, az energia, a tudat, a Lélek működését ezzel is illusztráljam: mennyire eszméletlen kreatív, mennyire tökéletesen működik, mennyire vezetve vagy: mindig pontosan annyit látsz meg, amennyire készen állsz, és pontosan oda vezet és úgy, ahogy teljesen fel tudsz szabadulni minden kötés, ragaszkodás alól… ahol képes vagy teljesen átalakulni, átlényegülni a Valódi Éneddé! Van, hogy ehhez egy vagy sok gyerek kell (vagy társ, munka, család stb), van, hogy pont az, hogy ne legyen.
Nem is ragozom ezt tovább, ez egy nagyon cifra téma, sokat hezitáltam, leírjam-e… de aki be tudja fogadni, így is érti már, és nyitogatja, aki nem, az elrakja vhova magába és egyszer lehet, hogy előveszi, vagy nem… (azt érzem, egyre több ilyen meredekebb, haladó szintű infót jó, ha megosztok most már, mert már nincs idő az illúzióra… ideje kilépni belőle és rátalálni a Valós önmagunkra!)
Szóval ez volt az én utam, ezzel jutottam el a Nagy Tanítók által sokat emlegetett földi illúzió felismeréséig és lebontásáig, és földi feladataim végére augusztus közepén. A 9-es energiája tehát abszolút érvényesült nálam, mondhatom, mivel sok-sok kisebb-nagyobb elengedés után végül felszabadultam a földi terhek alól… már csak ünnepelek és ragyogtatom a fényem.:) (Na, jó, az oldásokat folytatom még, de csak mert élvezem.)
Hála a sok élményért, tanulásért, csiszolódásért a zseniálisan összerakott Teremtésnek! És azért külön is, hogy tényleg van megoldás, feloldás, és hogy ezt megélhetem, hogy így végre ki tudtam jönni az emberi mátrixból, aggódásból, agyalásból… megérkeztem a bizalom és biztonság állapotába, amit megvilágosodásnak nevezünk és már nem kell többé leszületnem a Földre majd… és nagyon örülök ennek is! 😀
Nagy gratula a kitartásodhoz, ha eddig elolvastad, köszönöm a figyelmed! remélem, adott Neked ez az írás (is)!
Namaste ♡
Bori