Ahogy már sokszor írtam, átalakulásban vagyunk, különlegesen erős energia csiszol minket mostanában… azért hangsúlyozom, és járom körbe a témát a sokféle tünet, árnyalat mentén, hogy megnyugtassalak, nem fura, ha furán érzed mostanában magad, és hogy mire számíthatsz esetleg, ill. milyen megoldásokat látok magam és mások példáján működőnek…
A változás, az életszakaszhatár amúgy is krízist szokott hozni, bizonytalanságot, annál nagyobbat, minél kevésbé vagyunk tudatosak, és amely krízis addig tart, amíg meg nem találjuk az új énünkhöz a kulcsot, az új szintnek a lehetőségeit, de a mostani energetikai környezetben sokkal extravagánsabb minden, mert az eszméletlen gyors fejlődésünk meg van spékelve ezzel a soha nem látott rezgéssel, ami március 22. óta befelé áramlik, ráadásul egyre intenzívebben.
A rezgésemelkedés tetemes volt az utóbbi években, de idén márc. 22. óta különösen, így nem ritka, hogy megkérdezi magától, aki a tudatos öncsiszolás útját járja, hogy “most normális vagyok vajon, vagy megbolondultam??!!”… szinte azt mondhatom, hogy – abban az esetben, hogy ha tényleg csiszolod magad, építed le a félelmeidet, és így valóban hajlandó vagy az önreflexióra, tényleg változol, és nem csak páholyból vagy hobbiként olvasod az önismereti/ spiri/ tudatosságot segítő írásokat itt-ott – akkor szinte az a fura, ha nem tetted fel magadnak a kérdést az elmúlt 1 évben legalább egyszer… 😀 Jó, nyilván lehet olyan is, de azért mostanában nem gyakori… 😀
No, de komolyabbra fordítva a szót: annyira más ez az “extra fényes fény”, ami elkezdett gyarapodni a földi térben márc. 22-től, annyira magas szintjeinket nyitja meg (vagy annyira azok felé terel- tudati szinttől függően), ennek megfelelően annyira robbantja az évezredek óta a tudatunkba rögzült, a Fénnyel nem harmonikus (önkorlátozó vagy túl önhitt) meggyőződéseket, hogy eszméletlen intenzív dolgokon megyünk át, nagyok a viharok, a hullámok, a fentek és a lentek, erről írtam itt, miért– a nagy hullámok pedig felkavarják a mélyben levő dolgokat- itt írtam arról, hogy miért jó, ha a tudattalanunkból feljönnek az árnyak, és miért nem kell félni tőlük.
Ráérezni a valódi pillanatnyi igényedre
Most abból a szempontból írnék, mennyire nincs más fogódzó, mint a saját belső hangunk: a korábbi túlélési, lavírozási stratégiáink már nem működnek, mivel azok vagy konfliktuskerülési (önkorlátozó) vagy manipulatív (mást irányítani akaró) tudatos vagy tudattalan motivációkból születtek- és mint ilyenek, nem harmonikusak a fénnyel: a Fény, a tudatosság csak akkor ragyog, ha tisztelem magam annyira, hogy kimondjam, ami az igényem, “tárgyaljak” róla, megegyezzek annak mentén; illetve ha képes vagyok a másik igényeit, választásait, döntéseit tiszteletben tartani… Ezek magas szintű rezgések, de már ezek vannak terítéken, azt kell mondanom… szóval muszáj pl. már ezt a határmeghúzás és -tiszteletben tartás- dolgot is egyre profibban csinálni. Tehát a régi stratégiák, módszerek, szokások: paff, nem mennek- nem engedi már a Lelked a maszatolást ezekkel, csak az működik, ha képes vagy megérezni a saját feszültségedet, frusztrációdat, és annak megkeresni a gyökerét (közben ezt kommunikálni, ha van vki a környezetedben, akit érint a Te viselkedésed) és a pillanatnyi igényeid szerint cselekedni, akkor is ha szokatlan. Pillanatnyi, mert mostanság gyorsan változik, mit kell épp megtapasztalni, belemegyünk, megvan és hopp, váltás, akár az ellenkezőjébe (minél magasabb szinten vagy, annál gyorsabbak a váltások és annál finomabb árnyalatokat kell megérezni, tudatosan kezelni). És szokatlan dolgokra fogsz vágyni, olyanokat enni, inni, olvasni, nézni, annyit pihenni, stb amit nem szoktál, mert szokatlan az energia, kívül és belül és új a szint, ami nyílik bennünk.
Nincs sablon, nincs recept
A másik, hogy az sem működik már, ha mástól várod a receptet, hogy mit csinálj, milyen szabályokat kell betartani, hogy feloldódjon Benned, ami feszít: mivel mindenki nagyon egyedi utat jár be, nincsen sablon, nincsen szabály, nincs recept! Ezért felejtsd el azt, hogy korlátozod magad azért, mert így vagy úgy szoktad, vagy más szokta úgy, vagy ezt nem illik, vagy azt tiltja a családom, a barátaim, a társadalom, a vallásom, a gurum, a diétám, a szexualitásom…- ha nem működik, ha nyom, ha kimerít, ha beteggé tesz, ha fullaszt, el kell hagynod a régi kereteket, szokásokat, és igen, akkor is, ha azok ősiek vagy családiak, vagy nagyon sokaknak, vagy Neked egy ideig (vagy sok ideig) működtek: ez az időszak annyira formabontó- szó szerint bontja a formát, a formaságokat, minden beálltat, rögzítettet -, hogy NEM recept semmi sem, mert MOST PONT AZ A LÉNYEG, hogy a SAJÁT, EGYEDI ÉN-edet érezd meg, a saját szívedből és lelkedből fakadót, és ne szégyelld vagy kérdőjelezd meg magad, bármi fele is hív, menj arra- lehet, hogy csak egy kitérő lesz, hogy lebontson benned az az egy élmény egy ítélkezést, félelmet, stb, de lehet, hogy tartósan arra fogsz menni, és végül arra lesz a kiteljesedésed… ki tudja? A szíved, a lelked tudja, irányít, halld meg!
Egyszerre csak egy lépés
Ami nehéz ebben még, hogy legtöbbször baromi ködös, nem látsz egy vagy két lépésnél messzebbre: és ez azért van, hogy ne agyalj, ne számítgasd, hogy megéri-e Neked az a tapasztalás: menj, lépj, hallgass a szívedre, aztán vond le a tanulságot és szabadulj fel megint egy fokkal jobban.
A mostani időszakban, minél magasabb szinten vagy, annál inkább, gyorsan váltakoznak, akár ellentétes irányba is az adott szakasz feladatai: hol aktívnak kell merned lenni, hol passzívnak; hol azt érzed, hogy a kapcsolódás hív, élvezed a sok embert, a bulit, hol meg az táplál, ha begubózol, hol az, ha lustizol, hol, ha nagyon bemozgatod magad, tested, elméd… Mit jelent az, hogy “kell” ebben az esetben, honnan jön ez: ez a “kell”, a feladat a Lelkedtől jön mint a legbölcsebb Énedtől, isteni Önvalódtól: dobja Neked a szitukat, kapcsolatokat, élményeket azért, hogy valamit felismerj, kinyiss magadban, amit eddig nem mertél, hogy majd egyesülni tudj Vele, hogy Felé(d) lépegess! Sosem öncélúan ugráltat erre-arra- ne aggódj majd meglátod az értelmét, ha előbb nem, utóbb- pontosan akkor, amikor érett leszel rá!
Az eredmény: egységes tudat
Az új élmény, amibe belevisz a szíved/Lelked, kinyit valamit a tudatodban: lehet, hogy a még elfojtott tudattalanodból egy régi besült élet vagy ezéleti trauma, ami végre feljöhet, mert már vagy olyan erős, hogy ránézz, megértsd, feloldozd és továbblépj; de az is lehet, hogy azért kell új dolgokba belemenned, mert a tudatodnak egy magasabb rétege tud megnyílni, egy beavatást kapsz, szintet lépsz, nyílik a tudatod egy olyan szintje, ahol még nem voltál, vagy csak nagyon rég, de ebben az energetikai környezetben és tudati szinten, ami most együttáll Benned, még tuti nem… Szóval lehet oldódás a célja az újdonságoknak, furcsaságoknak, amikre vágysz, vagy lehet szintlépés, vagy mindkettő… a lényeg, hogy merd meglépni azt az újat, rendhagyót, nyitogasd magad!
És ez az egész elvezet végül is ahhoz, hogy egységessé válik a tudatod, nem lesznek benne elrekesztett én-részek, sem alacsonyabb, sem magasabb rezgésűek, így egységbe kerülsz, teljesen újjászületsz, átlényegülsz, mert felszabadítottad magad minden félelmed, önkorlátozásod, ítélkezésed alól, így képes vagy nyugalommal, bizalommal, nyitottan és stabilan az áramlásban élni, befogadni, működtetni az isteni énedet- vagyis egyesülni tudsz a Lelkeddel, a legmagasabb szinteddel, azaz megvilágosulsz… És ez már nem egy távoli jövő, nem 100 élet múlva lesz! Ez már nagyon közeli lehetőség, már 4 ember van csak az én környezetemben ilyen minőségben, és már vagy 30 ember, aki közel jár hozzá, mert már nincs karmája, tehát már csak hitrendszer- és szokásbeli finomcsiszolódás kell, hogy megérkezzenek ebbe… nagyon nagy lehetőségek vannak most, ha merünk kapcsolódni a szívünkkel/ Lelkünkkel!
Masszív testi hatások
Amúgy a formabontás nem csak a szokásokra és új tapasztalatok szerzésére igaz: az isteni szint március 22-től képes teljes mértékben beérkezni a Föld terébe, nagyon intenzív a folyamat, mert hatalmas a rezgés, de már képesek vagyunk fogadni (mindenki a saját belső ereje, tudati nyitottsága szerint, persze), no, ez az “extra fényes fény” nem csak a tudattalanunkat takarítja ki, hogy végre egységes, tudatos legyen a tudatunk, hanem ez a tudati változás, felfényesedés hat a testünkre is. DNS-szinten alakulunk át. És ez nagyon-nagyon fárasztó. Tehát most is mondom, hogy pihenjünk amennyit csak lehet, és ne csodálkozzunk magunkon, ha vannak olyan napjaink, mint egy újszülöttnek, hogy csak eszünk és alszunk, mert formabontás megy: a régi biológia átalakul, az a régi rezgésszinthez volt kialakítva, most kialakul az új energiához méltó, sokkal inkább isteni, emberi, tér-idő korlátokhoz kevésbé kötött működés.
Ez az intenzív átalakulás átmegy rajtunk, ha már készen állunk rá, de ha nem adjuk neki teret, időt, azaz nem adjuk meg magunknak a pihenést, akkor a Lelkünk gondoskodik majd róla, hogy a fenekünkön vagy az ágyunkban maradjunk: jön egy kis betegség, hogy abban a lázas, kiütött állapotban, mintegy leszedálva ne zizegjünk felesleges dolgokon, hanem szépen átmenjen rajtunk az, aminek ideje van… és abban a más jellegű tudatállapotban felismerjük, hogy nem olyan fontos ehhez vagy ahhoz a szokásunkhoz, elképzelésünkhöz annyira ragaszkodni, mert igazából felesleges, hiúság, makacsság vagy korlátoltság volt… és máris léptünk egy szintet: a betegség segít benne, hogy átalakuljunk, hogy szempontot váltsunk.
Most tehát az történik, hogy lerakjuk a korlátozott emberi formánkat, közben összegződik és tudatossá válik bennünk a rengeteg földi tapasztalat, és emellé befogadjuk az isteni rezgésű, multidimenzionális működésünket. Ez nem piskóta, úgyhogy adjunk teret az új tapasztalásoknak, engedjük el, ami lejárt, hogy ne akadályozzon, és pihenjünk sokat!
Saját formabontó sztorijaim a közelmúltból
Az életemben rengeteg formabontásom volt- szinte minden nagy döntésem az volt, és szinte mindig hülyének néztek, megítéltek jópáran egy-egy döntésemkor, de most már tudom, hogy ez sokszor azt mutatja, jó irányba haladunk… 😀 De tényleg.:)
Most közelmúltbeli élményeket mesélek, hátha erőt ad Neked is, hogy hallgass a belső hangodra, akkor is, ha szokatlan:
A jógaoktatást jún. 1-vel befejeztem (egyelőre nem is érzem, hogy újrakezdeném). Ez is egy olyan dolog volt, amit emberi ésszel nem lehetett megmagyarázni… szerettem, szerettek… régen csak olyankor hagytam magam mögött valamit, ha már kiégtem benne, vagy ha éreztem, hogy már fullaszt… Úgyhogy jobb szavak híján azzal tudtam kifejezni: már nem ez a feladatom, lejárt az életemben vmi miatt… ennyit tudtam akkor. Ezt az jelezte, hogy az utolsó pár hétben már teljesen leszívott, pedig előtte mindig töltöttek a jógaórák – ezzel jelezte a lelkem, hogy ideje az elengedésnek, de akkor még nem tudtam, miért. Amikor ezt elmondtam a csoportoknak, szomorkodtak, többek felől értetlenséget és néhány ember felől rosszallást is éreztem- de ez ezzel jár, sajnos, ahogy írtam is a viharok kapcsán: konfrontálódsz mindenképp, ha járod az utad, mert nincs még egy ember, aki ugyanazokon menne át, mint Te. És sokszor tényleg nem lehet racionálisan megmagyarázni, miért, egyszerűen hív a Lelked arra, indíttatásod van rá, és ha nem teszed, aminek ideje van, akkor először lemerít, aztán meg is betegít, ha ellenállsz a Lelked/ Szíved jelzéseinek. Utólag általában összeáll, mi értelme volt, de van, hogy sokat kell várni erre- én most azt látom, azért hajtott efelé az elengedés felé a lelkem, hogy esténként már ne én adjak, hanem menjek én vagy magamban vagy csoporthoz csatlakozva vhova, hogy töltődjek én-időben; elegendő, ha az oldásokat, lélektolmácsolást csinálom, több kötöttséget, szolgálati, segítői feladatot ne vállaljak magamra, az elég volt, nagyon sok életem ezekkel telt, ideje mintát váltani- nagyjából így tudom most megfogalmazni, hogy ezért kellett elengednem.
Aztán rögtön másnap, jún. 2-vel feljött egy nagyon-nagyon mély tudati rétegből egy ősi-ősi blokkom, még jóval a Föld előtti időkből (egy szintén látó barátnőm segített ránézni (köszi, Eszti!♡)), aminek az oldódása 3 hétig tartott! Ez azért fura, mert általában már fél perc sem kell a blokkoldódásaimhoz, azonnal rájuk látok és kioldom őket magamnak, akár bevásárlás vagy vezetés közben – de ez most más volt! 3 hét és totál nihil. Ez idő alatt nem vágytam senkire, semmire, csak egyedüllétre, nem mentem sehova, még az ágyból is alig keltem ki. Régen erőltettem volna magam, mozgás, háztartás, stb feladatokkal hajcsároltam volna magam, mert az a “normális”. De már egy ideje megengedem magamnak az ilyesmit, most is így volt: elmondtam a Férjemnek, hogy bocs, nem tudok most kapcsolódni, ne vegye magára, vmi folyamat zajlik… barátok invitálására is ezt mondtam (mert olyan barátaim vannak, akiknek kertelés nélkül el lehet mondani, ha nem vagyok épp szociális passzban, megértik, nem veszik magukra, mert kidolgozták magukból ezeket a blokkjaikat már… ♡) (és le a kalappal a férjem előtt, egyszer nem sürgetett, nem rosszallta – ilyen az, ha együtt fejlődünk a párunkkal: érti, miken megyünk át, mert ő is hasonlóakon… hálás vagyok ezekért a tapasztalatokért is ♡♡♡)… (Ehhez hozzáteszem az igazság kedvéért azt, hogy, ugye minden/ki tükör az életünkben, tehát, amíg feszengünk, hogy megtehetjük-e, addig kapni fogunk beszólásokat, de ha nyugodtan megengedjük magunknak, amire szükségünk van épp, akkor a környezet is simán veszi.)
Szóval ez 3 hét volt, amit persze nem tudtam, hogy annyi lesz… csak a semmi, a nihil: szinte ijesztő kiüresedés volt, azt éreztem, nem érdekel a világon semmi, olykor feltettem magamnak a kérdést, hogyan éljek így, ha ennyire nem motivál semmi, még olyan tervek sem, amikre régen szívesen gondoltam, azt éreztem, semmi nem számít… Más volt ez, mint anno a depresszió, mert ez nem volt kétségbeesés, nem volt önmegkérdőjelezés, ez egy nyugodt, de teljes üresség volt… A hitem-tudásom átsegített, hogy lesz ennek gyümölcse, úgyhogy csak engedtem… mélyeket lélegeztem, olvastam, filmeket néztem, zombultam, aludtam, ha kérdezgettem, nem adott választ a lelkem, úgyhogy aztán azt is elengedtem, és csak átengedtem magam ennek a végtelen Semminek…
Aztán jún. 21-gyel jött egy nagy beavatás, feloldódás, amit akkor még nem is tudtam hova tenni, de végre megkönnyebbültem- elkezdett újra kedvem lenni mocorogni, főzni, kapcsolódni… közben jöttek felismerések, kioldódtak életek, most már a szokásos gyorsasággal…
Aztán a beavatás után 1 hónappal jött egy szokatlan érzés, amit akkor friss történések indukáltak bennem- és ez, hogy szembe mertem az addig soha nem érzettel nézni és megfogalmazni, egy hatalmas energiát indított el, és abból egy felismerés lett, ami teljesen új értelmet adott az utóbbi 15 évemnek, sőt az egész életemnek, sőt, az összes eddigi életemnek… Ezt emésztenem kellett, befogadni a teljesen új nézőpontot, gondolati köröket és az energiát, amit ez megnyitott bennem, sokszor szinte szédültem attól a végtelen dimenziótól, ami megnyílt…
1 hónapig tartott, ez a mélyülés, integrálás, a tudatom ennek mentén való átrendeződése… és aztán, aug. közepén már magaménak éreztem a megnyílt végtelen dimenziót, és ez elhozta a teljes kioldódást az emberi mátrixból és a teljes megérkezést, az egyesülést a Lelkemmel…♡♡♡
Ezekről a felismerésekről, hatalmas csavarról az utamon, majd írok vagy videóban beszélek hamarosan, de most inkább arra szeretném a figyelmedet irányítani: add át magad a folyamatnak, engedd bele magad, engedd meg magadnak, ami felé hív a Lelked, hogy átmenjen rajtad a változás! Nem öncélúan szórakozik Veled a Lelked: fel akar szabadítani a saját béklyóid, a tudati korlátaid alól, ezért teszi- engedd, akkor is, ha fura, ha nem szoktál vagy nem illik “ilyet” csinálni, változtass, legyél formabontó, merd megérezni, mire van szükséged, és merd megadni magadnak, ne érdekeljen, ha valaki rosszallja! Ez a Te utad, egyedi és ennek megfelelően rendhagyó! Csak engedd Magad bele abba a tapasztalásba, ami Neked kell, és csodákban lesz részed!
Namaste ♡
Bori