Annak kapcsán, hogy épp a Torokcsakra tisztítását végezzük, az jutott eszembe, hogy megosztok Veletek egy módszert, ami segít nehéz élmények feldolgozásában azzal, hogy kimondjuk, amire esetleg korábban nem gondoltunk vagy nem voltunk még képesek, és így oldódás indulhat el, vagy akár történhet meg: a ho’oponopono hawaii technikát.
Íródtak róla teljes könyvek is, én ezeket nem olvastam, csupán annak nyomán használtam, amit Spitzer Gyöngyi Soma Öngyógyító könyvéből tudtam meg – és így sikerrel tudtam alkalmazni ezt az egyszerű módszert kellemetlen élmények, feszült kapcsolatok feldolgozásában, elengedésében- vagy abban, hogy elinduljanak bennem ezek a folyamatok.
Arról már írtam részletesen az összegzésről szóló posztomban, hogy mi is az elengedés, hogyan tudunk eljutni oda, hogy valamit el tudjunk engedni – tehát most csak dióhéjban: a tudatos életre, önfejlesztésre törekvő ember tudja, hogy minden(ki) tükör az életében: amikor észreveszi, hogy feszültség keletkezik benne valamivel vagy valakivel kapcsolatban (megbántódott, magában vitatkozik valakivel, irigy lett valakire vagy dühös stb.), elcsendesedik, és elkezd leásni az adott probléma gyökeréig. Azaz őszintén szembenézve legmélyebb érzéseivel, megfogalmazza, miért is érzi, amit érez… mi van annak a legmélyén, mi váltotta ki… (aki gyakorlott, már önállóan tudja ezt végezni, aki még nem, annak szüksége lehet segítőre, akár egy kineziológusra, akár theta healing konzulensre, gyógyítóra, stb… (vagy rám:)).
A lényeg, hogy az adott helyzetet megvizsgálva, az okot kiásva megértjük, hogy mit hozott be az életünkbe a szitu, miben kell(ett) rugalmasabbá/ toleránsabbá/ erősebbé stb. válnunk, azaz: miben gyarapodhattunk általa. Ezután a megértési fázis után oldjuk a problémát valamilyen módszerrel, ill. a hétköznapokban figyeljük, hasonló szituációkban hogyan reagálunk.
Vannak nehéz kapcsolataink, amelyek már esetleg életek óta fennállnak, és sok-sok érzelem, sértettség, harag gyűlt fel bennünk… ezek erőteljes tanulásokat hoznak az életünkbe. Az ilyen – akár jelenleg is fennálló, akár korábbi – kapcsolatainkat is nagyon hasznos összegeznünk, mivel ezáltal megérthetjük saját működésünk egy szeletét, ill. hogy az adott ember nem mint személy lényeges az életünkben, hanem mint tanító, mint minőség: ő csupán valami tanulnivalót hoz(ott) be az életünkbe… és azért lett olyan nehéz a kapcsolat, mert valamit keményen elutasítottunk, valamiről úgy gondolkod(t)unk, ami nem harmonikus az Élettel (pl. ítélkeztünk, nem voltunk elfogadóak/ nem hagytuk, hogy a másik kibontakozzék, azt gondoltuk, mi tudjuk a legjobban, közben a miénk is csak egy nézőpont… stb.) … aztán keményen, sok feszültség, fájdalom érzelmi vihar által, de végül – remélhetőleg – sikerül egyszer csak meglátni valami mást, máshogy, szemszöget váltani, meglátni az adott dolognak egy olyan oldalát, amit addig nem láttunk, és így teljesen megváltozik a hozzáállásunk… és így feloldódik az ellenállás, harmóniába kerülünk, integráljuk a tudást, elengedjük a szubjektív színezetet (pl. félelmet, sértettséget, büszkeséget… szóval az egónkhoz kapcsolódó dolgokat).
Tehát ha a nehéz kapcsolatainkat átnézzük, összegezzük, meglátjuk ezeket a motívumokat, és aztán azt is, hogy miben váltunk általa bölcsebbé – és akkor meg is tudunk bocsátani az illetőnek, aki azt a problémakört megmozgatta bennünk/ képviselte az életünkben…
Ahogy rutint szerzünk ebben, és egyre tudatosabbá válunk, egyre kevésbé vesszük személyes bántásnak, ha valaki nehézséget hoz az életünkbe: egyre nyitottabban és egyre inkább fejünket meghajtva, alázatosan fogadjuk ezeket a tanításokat, hisz tudjuk, hogy ha most épp nehéz is, ha foglalkozunk a kérdéssel, meditálunk, imádkozunk vele kapcsolatban, akkor meg fogjuk látni, miért jött, miért kapjuk a tanítást… így egyre ritkábban lesznek konfliktusaink, hisz nem ellenállunk, hanem fogadjuk az újabb leckéket, amik nyitottabbakká, bölcsebbekké tesznek minket… a béke egyre jobban erősödik bennünk és körülöttünk, azaz kapcsolatainkban is…
Az ilyen összegzési munka segítéséhez tehát, amelynek eredménye az integráció (a “bölcsülés”) és az elengedés (az egós dolgok kicsiszolása) egy jó módszer lehet a ho’oponopono. Nagyon egyszerű, 4 kifejezés tartozik hozzá, 4 nagyon fontos kifejezés: sajnálom, bocsáss meg, köszönöm, szeretlek.
A gyakorlatban úgy használtam, hogy az adott nehéz kapcsolatot, amit szerettem volna feldolgozni, azzal kapcsolatban összeszedtem elcsendesedett, meditatív állapotban, magamban, de hangosan kimondva, hogy:
– mi az, amit sajnálok, hogy így vagy úgy lett a kapcsolatunkban, belevettem olyat is a felsorolásba, ami engem bántott, fájt, ami rosszul alakult… stb., ami eszembe jutott…: ezeket mind elmondtam neki meditációban, azaz elcsendesedve, felidézve őt, és kipakolva magamból minden feszültséget… addig jó mondani és mondani, amíg van fájdalom, és hagyni, hogy csak folyjon a könny… ha ez lezajlott
– felsoroltam azokat a dolgokat, amelyekkel én bánthattam meg az adott embert, és ezeket először “sajnálom, hogy…” mondatokba szőttem, aztán bocsáss meg mondatokkal is elmondtam neki, hangosan,
– aztán jöttek azok a dolgok, amelyeket köszönhetek neki, minden olyasmi, amiket tanított nekem, amiket általa láthattam meg, tudhattam, tapasztalhattam meg- tehát amelyek által gazdagabb lettem… ezt is sokáig, amennyit csak lehet, összeszedtem. A “köszönöm, hogy…” mondatok után
– az utolsó lépés pedig az, amikor felidézve őt ki tudom mondani, hogy szeretem őt ezekért a tanításokért… akár meg is tudom ölelni képzeletben… Ha ezt ki tudom mondani valóban, mélyen érezve ezt, akkor tényleg feldolgoztam a kapcsolatot, és így megtörténik az oldódás, az integráció és az elengedés…
Soma azt írta, ő kirándulással egybekötve végezte egy magányos elvonulásán ezt a gyakorlatot, hogy a gyaloglás is segítsen a feszültségek kiadásában (ahogy a zarándokok is “lejárják” a “bűneiket”, hogy megtisztuljanak) és addig mondta, mondta az egyes kifejezéseket az adott emberre koncentrálva, amíg nem érezte, hogy valóban őszintén mondja, még ha egy nehéz kapcsolatról is volt szó – én is azt tapasztaltam, hogy sokat segít a mozgás, ha egy különösen nehéz/ érzelmes kapcsolatról van szó, olyankor futás közben is tisztítom, hogy az elsődleges stressz könnyebben távozzon belőlem, így a szubjektivitás köde könnyebben eloszlik, és hamarabb megérkezik a rálátás, hamarabb meglátom, mi a tanítás benne… de volt, amit egyedül nem tudtam, elmentem segítőhöz, vagy többször is elő kellett vennem… az egészen mély, alapvető problémaköreink annyira szerteágazóan átszőnek bennünket, hogy látszólag teljesen különböző szituációk is vezethetnek mindig hozzájuk… nekem is van ilyen folyton felbukkanó jolly jokerem… de nem csüggedek, oldogatom különböző aspektusokból, különböző módszerekkel… és érezhető, hogy egyre gyengül, én pedig egyre erősödöm, egyre felszabadultabb vagyok… Szóval hajrá, tudjátok, nem kapunk lehetetlen feladatot sosem!!:)
Az biztos, hogy ez a módszer nagyon segít a szempontváltásban és az összegzésben- és az oldódást is elhozhatja! Amúgy pedig nem csak a torkunkra, a szívközpontunkra is nagy hatással van a megbocsátás miatt… de igazából az egész energiarendszerünkre, szervezetünkre, testileg-lelkileg jótékony hatással van, mivel leteszünk terheket, oldunk blokkokat…
Most itt a tél, az elengedés időszaka, ráadásul az advent, és ezek az erőteljes varázsszavak, -kifejezések segíthetnek nekünk, hogy könnyebben nyithassuk magunkat, és mélyebben fogadhassuk be Önvalónk fényét december 21-én!
Felszabadító összegzést kívánok!
Namaste♡
Bori