A gubó ajándékai

Januárban nagyon erős még a leállás, megállás, megdermedtség érzése: a Bak jegy sajátja ez a jéghez hasonló, hideg, dermedt, sziklakeménységű energia. A Bakra jellemző fókuszáltság és anyagi, gyakorlati jelleghez egyfajta beszűkülés is társul, és mivel ránk is mindenkor hatással van az időszak energiája, mi magunk is szeretünk ilyenkor behúzódni és begubózni, máshoz nem is sok kedvünk van… Felesleges is magunkra erőltetni, hogy buzogjunk, mert ilyenkor nem annak van ideje, ilyenkor sokkal inkább célravezető leállni, pihenni… ellenni, mint a befőtt. Olvasni, filmet nézni, csendesen ücsörögni, szemlélődni, korán lefeküdni, mélyen aludni… olyan lassúnak lenni, amennyire csak lehet, és nem aggódni, ha feljön pár kiló, majd lemegy szépen az aktivitás idején…

Az Élet valódi áramlásait, az évkört tekintve nagyon elbaltázott az a társadalmi hagyomány, hogy január elsejével akarunk új szokásokat beiktatni… igazából nem sok esélyünk van sokáig fenntartani a megújhodás lendületét abban a térben, energetikai környezetben, ahol épp a leállás, a pihenés az úr. Ez árral szembe úszás. Sokkal szerencsésebb, ha elhalasztjuk az önmegújító ötleteinket olyankorra, amikor tényleg elkezd mocorogni az élet, megmozdul valami: csak figyeljük magunkat, mikor, pl. lehet, hogy már január 21-én kedvünk lesz pezsdülni, amikor megérkezik a Vízöntő, egy jóval mozgalmasabb energia… vagy kicsit később, ahogy szépen fokozódik ez a serkentő áramlás, az első februári nevezetes nap, február 2. Gyertyaszentelő környékén. Itt írtam róla pár éve. Vagy lehet, hogy még később, majd csak márciusban… szóval összességében én azt javaslom, most még ne méricskéljük és nyaggassuk magunkat, hallgassunk belülre, ha eleget pihenünk, könnyedén és inspiráltan fogunk majd a tevékenykedésbe is. Most még élvezzük ki a farsang időszakát, amennyire kedvünk van, menjünk kicsit társaságba, de még ne vigyük túlzásba, csak nyugisan. A diétával is ráérünk még, elég lesz a böjtben szigorkodni magunkkal (de akkor is csak bölcsen, a testtípusunk figyelembe vételével!). A böjt, ami lehet, hogy nekünk majd csak később esik jól, a melegben, sok zöldség és gyümölcs közepette, akkor akkor csináljuk. És akkor nem is lesz olyan nehéz, mert akkor olyan energiák lesznek a térben, amelyek támogatják ezt, mert a valódi újév a Kossal, március 21-én kezdődik, ami azt jelenti, megérkezik a lendület, az újjászületés energiája, és ezután a Nap egyre csak erősödik június 21-ig, a cselekvési kedvünk is tetőzik ezekben a hónapokban… majd lovagoljuk meg ezeket, ne menjünk szembe a valódi áramlásokkal, felesleges erő-(és kedv)pocsékolás.

Szóval tegnap, február másodikán picit már erősödött a megújulás egyelőre nagyon finom energiája a térben. Most még csak óvatosan, alig érezhetően moccan valami. De azért érezhetően: kedvünk kerekedik valamit csinálni. Idén 2022. 02. 02. dátumának az összege egy számjegyre redukálva 10=1, ami az új kezdet energiáját hordozza, a nulla ezt az energiát sokszorozza, tehát elindult valószínűleg valami új az életünkben ezen a napon, vagy pedig valami régi új köntösben tért vissza. Ráadásul előtte való nap Újhold volt, ami szintén egy ilyen energia… nekem pl. behozta a jógaoktatást újra, Lellén helyettesítettem, nagyon jólesett a közös gyakorlás, és nagyon invitálnak, hogy tegyük rendszeressé… hajlok rá, de meglátom. Most még egy picit rendezem, amik történtek, mert hirtelen a január 21-gyel nekem is nagyon begyorsultak a korábbi hetekben-hónapokban lomhán mozduló energiák.

De hogy mi is történt velem ezekben a gubózós hónapokban? Leírom nagy vonalakban… Szeptember óta nem oktatok jógát, nagy, sok idő alatt kiérlelt döntés volt ez, írtam is, sokatokkal beszélgettünk is róla. Akkor még nem tudtam pontosan megfogalmazni az érzést, a sugallatot, mi is az, amit csinálok- csak azt tudtam, hogy meg kell tennem, hogy kilépjek minden szerepből, ami alapján addig definiáltam magam, és hogy nincs terv, csak annyi, hogy ezt az elengedést és aztán az elvárásmentes befogadás bátorságát/ erejét akarom megtapasztalni… Azóta, az utóbbi hónapok alatt megtanultam érthetőbben szavakba önteni, miről is szól a kísérlet: az eddigi férfi jellegű működésemet (kitervel, kitart, megvalósít, megtapasztal) kimaxoltam felnőtt éveimben, szeretném a női jellegűvel gazdagítani (kinyit, befogad, megismer, táplál, megtart vagy elvet), ezt megtanulni. Tehát azt megtapasztalni, hogy nem én megyek elébe az új projekteknek, hanem megvárom, hogy beérkezzen, ami, és azzal kezdek valamit. Nem annyira könnyű nyitottan várakozni, mint elsőre hinnénk, de erről majd írok egy másik posztot.

Viszont a mostaniban még elmondanám, hogy örömmel jelentem, hozott valós élményt, eredményt a kísérlet: sikerült megfordítani az életem energiáinak működését a hozzáállásom/ működésem megváltoztatásával. Szeptember végéig még nagyon sokat dolgoztam a házon, István kemencézett, be is költöztünk a félnomád luxusba, aztán lassan, ahogy hűlt az idő, egyre kevesebbet lehetett ügyködni, nem száradtak már az anyagok… és a hideg beérkeztével leálltam. Először fura volt. Volt pár hét, amikor kicsit szét voltam esve, még nagyon nem találtam magam, valahogy október elején, és akkor megérkezett a segítség az Élettől: egyre-másra kerestek olyanok, akiknek régen én segítettem valahogy, most ők ajánlották fel, mondván, hogy tanultak valami újat, gyakorolhatnak-e rajtam- és boldogan mondtam igent, és mindig nagy löketet, jó kis felismeréseket kaptam. Köszönöm! Így meg tudtam nyugodni, újra egyensúlyba jönni. És így novemberben szinte végig pihentem. Nyugodtan, lelkifurka nélkül. Döbbenetes élmény volt, hogy nincs semmi kötelezettségem. Semmi kötés. Semmi. Csak béke és nyugalom. Szabadság, végtelenség. Bármi lehet. Minden. … ebben a békében egyszer csak úgy ébredtem fel egyik nap, hogy teljes mértékben kipihentem magam, és kezdett kedvem lenni csinálni valamit- de nem csináltam, hiába volt ötletem, mert nem akartam a régi működési mintához nyúlni újra, így inkább vártam. Sétáltam, csináltam a háztartást, olvastam, filmet néztem. Nyugodtan, stabilan nyitottan tartva magamat, nem akarva kontrollálni a történéseket. Akkor is lazán, nyugodtan megtartottam magam a középpontban, amikor alig volt pénzünk, nyugodt maradtam, mert tudtam, hogy úgyis bejön valami. És igen, mindig bejött valami. A nyugtalansággal blokkoltam volna az energiaáramlást, ami pedig pont, hogy a kísérletem fő fókusza volt: a flow. Úgyhogy ha olykor elkapott volna a szorongás, csak mélyet lélegeztem, és elismételtem magamban, hogy bízom az Univerzum törvényeiben, tudom, hogy én teremtem az életem, tudom, hogy megérkezik, ami kell – és megérkezett. Mindig. Decemberben pedig kezdtek beérkezni olyan megkeresések, lehetőségek is, amelyek eszembe sem jutottak volna, tehát éreztem: megérkezik az, amire vártam, vagyis olyan érkezik, amit nem vártam. : ) És csak fogadtam a lehetőségeket. Pl. ebbe a meddőségi csoportba meghívtak, hogy egy ponton majd tartsak előadást az én utamról, hogy hogyan érkeztem meg a békébe ezzel kapcsolatban. Aztán többen felhívtak tanácsért, érdekes kérdéseket kaptam, és csodás érzés volt, hogy mindig olyat kellett elmondanom nekik, amik épp azokban a napokban foglalkoztattak, amikkel kapcsolatban épp rájöttem valamilyen új összefüggésre, megoldásra… az Élet ilyenkor összegezteti velünk a tanultakat…
Aztán jöttek egyéni megkeresések, izgalmas egyéni oldásokat végeztem, amelyek során észleltem, mennyire felerősödött a jobb agyféltekés működésem: a bal, férfi jellegű (elemző, kitervelő, kiszámoló, címkéző…) agyműködésem háttérbe szorításával a jobb előtérbe tudott lépni, és így sokkal pontosabbá vált az intuícióm. Nyilván a sok meditáció hatására már korábban is észleltem, hogy fejlődött, korábban is már valamennyire meg tudtam különböztetni a gondolataimat az intuíciótól, a lelkem, bölcsebb énem üzeneteitől, de mostanra sokkal élénkebb és tudatosabb lett a kapcsolatom az énem ezen részével, és – hát, nem is tudom hogy mondjam el ezt a megfoghatatlan dolgot: egyszerűen a kérdésekre látom a választ (a blokkot, elakadást, konfliktust) képekben, fényekben, ha hangolódom. Így sokkal hatékonyabbá váltak a blokkoldásaim, amiket egyéniben csinálok, és mindegyiken tanulok valamit, és ahogy fejlődöm, egész cifra dolgok is mennek már. Mert azóta, hogy ilyen mértékig felerősödött az érzékelésem, természetesen az Élet egyre-másra adja a lehetőségeket, hogy rögtön használjam is a képességem, egyik részről fejlődjek tovább, táguljon a tudatom a sokféle tapasztalás által, másrészt segítsek az arra nyitottaknak. Rengeteget tanulok ezen az új úton, új dimenzióban, ami megnyílt, és elmondhatatlanul hálás vagyok ezekért a tapasztalásokért.

Szóval azt szerettem volna elmondani ezzel, hogy nagyon fontos a begubózás. A pihenés. A valódi pihenés, nem a szétszóródást okozó szórakozás. Kell a szórakozás is olykor, persze, kiereszteni a gőzt, de az más, másra való. Most a valódi pihenésről beszélek, a kilépésről a kényszer-rendszerből, a mókuskerékből, és befőttködni. Nagyon nem divat a nyugati társadalmakban az “off”, mindig kell valami esemény, program, tombol a FOMO (fear of missing out = félelem attól, hogy lemaradunk valamiről), eszméletlen erős a teljesítménykényszer, szinte teljesítménykultuszban élünk, és legtöbben egész egyszerűen el sem tudják képzelni, és ezért nem is tudják megteremteni az életükben a pihenést (erről is írok majd egy posztot, mert én is nagyon így voltam, de van kiút).
Ha megtanuljuk a nem-cselekvést, a nyugalommal, nem lelkifurdalással való pihenést, azzal nagyon sokat tudunk nyerni, sokkal többet hoz, mint az állandó pörgés és kepesztés: az érlelődési időt NEM LEHET lespórolni. Ahogy napi szinten a mélyalvási ciklusok kellenek a tanultak beépüléséhez, úgy éves és néhány-éves szinten is kellenek “mélyalvási ciklusok”, a téli álom, a begubózás, a “sabbatical” (hosszabb munkaszünet/ alkotói szabadság) időszakok… ahogy az izmok maximális teljesítményéhez nem a kizárólagos erősítés vezet, hanem az erősítés, nyújtás és pihenés hármas egysége. Valódi és hatalmas érések mennek végbe a mélyben, amikor látszólag “semmit nem csinálunk”: tehát engedjük meg magunknak a bambulást, a céltalan sétálást, az elnyúló alvást, a korán fekvést, amikor csak tehetjük. Telózás nélkül. ÉS! itt a trükk, mielőtt kifogásokat kezdesz sorolni: ha elhiszed, hogy ez lehetséges, az Élet valóban lehetővé teszi Neked, felsorakoznak úgy a dolgok, hogy meg tudod tenni (mert minden minket tükröz). Elvállalja valaki a gyerekeket, megkér valaki hogy vigyázz a házára, és elvonulhatsz, defektet kapsz, és le kell mondanod egy programot, otthon maradhattok… de ehhez először meg kell magadban teremteni a képet, el kell hinned, hogy ez lehetséges, arra fog rezonálni a Mindenség, és létre fogja hozni a lehetőségeket! Ha nem vagy hajlandó, ha már rég nem engeded meg magadnak a pihenést, akkor elintézi az Élet, hogy pihenhess, csak nem annyira kellemes módon: betegséggel, balesettel – így kényszeríti ki belőled, hogy nyugizzál, számot vess, átértékelj, kiérlelj… mert ezt nem lehet megspórolni. És hát nagyon zajlik ez most egyéni és emberiség szinten is, ugye, mert itt az ideje választani: most van az esély az átértékelésre, szempontváltásra, lélekkapcsolat vagy anyagkapcsolat/ elfogadás, szeretet vagy félelem, érdek… És legkellemesebb, ha tudatosan, másra mutogatás nélkül magunk teszünk magunkért, dolgozunk magunkon kitartóan- a többi megoldódik, másokon ne aggódjunk, az nem a mi dolgunk. (Erről is írok majd egy posztot, mert ez is gyakori kérdés, hogy ez hogyan lehetséges.)

Szóval a néhány hónap semmi valójában érlelődés volt. Sokat dolgoztam érte, nem kevés könnyet sírtam el évek önmunkája során… de végül beérett, a sok munka után kellett ez az elengedés, begubózás is, hogy végbemenjen az átalakulás. Ezzel lehetőséget adtam magamnak, hogy kinyíljanak új és más kapuk, mint amiket én erővel döngettem és kinyitottam volna régi cselekvési és teljesítménykényszeremtől hajtva… és így vált lehetővé, hogy megnyíljanak bennem olyan csatornák, amik a napi kötelezettségek dzsungelében nem tudtak volna ilyen magabiztosan megnyílni.

Ez a beérés olyan élmény, mint amikor gyerekkoromban végre “csengettek az angyalkák”, amikor vártuk karácsonykor a szomszéd szobában, hogy bemehessünk a nappaliba, a fához, az ajándékokhoz, és amikor végre meghallottuk a csengetést, szaladtunk be, szinte szédülve az örömtől, hogy elérkezett a pillanat: MOST történik a csoda! … most beteljesült valami nagy, beért egy nagy munka gyümölcse. Nem is évek ezek, hanem életek… határozottan éreztem meditációban és álmaim is voltak róla, hogy életek összegződtek most bennem és évezredes kötelékeket tettem le. És a vicces, hogy a beteljesülés pillanata olyan természetességgel érkezik meg, ahogy az érett gyümölcsöt könnyedén a kezünkbe engedi a fa. Megnőtt a bizalmam a Gondviselésben, tudom, hogy egy ponton túl nem kell izom- és idegfeszítve akarni, hanem pont, hogy elengedni, csak lélegezni, és létrejönnek a számomra legjobb dolgok.

Végtelen a hála bennem ezekért a megélésekért, és azért hogy így még biztosabb bennem a tudás, hogy egész egyszerűen én vagyok a teremtő az életemben, nincsen én meg te meg ő, csak én vagyok, belőlem fakad minden a saját életemben, és mivel elhárítottam a csatornáimból a blokkokat, nem térítik el már az energiaáramlást, és létrejön, amit csak szeretnék, könnyedén és természetesen.
Szívből kívánok Nektek is legalább ilyen nagy örömöket!!
Namaste ♡
Bori

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .