Ne nagyon terheljük magunkat újévi fogadalmakkal: a tél, amiben még csak 10 napja vagyunk benne, visszahúzódásról és elengedésről szól, ráadásul a 2023-as év különösképpen– és hiába lesz mindjárt 2024, a ’23-as év erőtere még hat a tél végéig… Szóval télen amúgy sem az újdonságnak van ideje, majd tavasszal vágjunk bele az “új év, új én”- projektekbe: akkor érdemes, mert akkor van újjászületési energia a térben, az a valódi újév… ilyenkor sokkal nehezebb behozni és fenntartani új szokásokat, mert egyszerűen nem ilyen energiák aktívak, nem ezt támogatja a tér és az időszak… az árral szembemenni nehezebb, inkább lovagoljuk meg a hullámot: most csináljuk azt, aminek ideje van (összegzés és elengedés), és aztán majd tavasszal is az akkor aktuálisat (megújulás).
Kapcsolódjunk magunkkal rendszeresen, és hagyjuk, hogy a lelkünk, belső iránytűnk mutassa az utat, ahogy a Csodaszarvas anno Hunornak és Magornak… ne akarjunk előre rögzíteni dolgokat, ne szabjuk ki magunknak az éves vagy többéves utat: legyünk jelen, csak a következő lépésre érezzünk rá… meg fogjuk érezni, látni egyre inkább, mi az adott fejlődési szakaszunkban számunkra az előrevivő, pl. épp aktívnak vagy épp passzívnak kell tudnunk lenni… mi számunkra éppen a fejlődés…
2024. markánsan az új energát mozgatja már, ahogy írtam, de leginkább majd tavasztól: a január a tél mélye, elengedés, üresség… februárban már kezd icipicit megmozdulni a tavaszi újjászületési energia, kezd a gubónk kinyílni és az új énünk felsejleni… ami aztán március 21-től, a Kossal teljes gőzzel kibomolhat…
Most még tehát bátran vackoljunk, lassuljunk, szemlélődjünk, hogy az elengedéseink ki tudjanak érlelődni, le tudjuk vedleni a régit, aminek lejárt az ideje és felesleges teher lenne csak… hogy aztán majd annak idején az újjászületés is lendülettel-örömmel kiérlelődhessen, beindulhasson…
A Csodaszarvasunk előbújik a rengetegből, ha kapcsolódunk magunkkal (amikor megléptem azt, hogy elengedtem a szakfordítást, amiben kiégtem már akkorra, és a jógaoktatás lett a főállásom annak dacára, hogy akkor még csak nagyon szűkös megélhetést biztosított, megállt előttem az út közepén békésen egy hatalmas szarvas, rám nézett egy hosszú pillanatig, amikor vezettem haza este a jógaóráról, aztán besétált az erdőbe… éreztem, hogy azért állt elém, hogy jelezze az energia, jó úton járok, mert Önmagam, Önvalóm, a lelkem felé léptem ezzel a döntéssel! Meg is kaptam a döntésem után a “jutalmat”, megduplázódtak a csoportjaim pár napon belül, és kényelmes megélhetést biztosított onnantól a jógaoktatás – a “jutalom” energetikai háttere: ha letesszük a béklyókat, erősebben átjár a magas szintünk, a fényünk, ez tükröződik az életünkben is utána, és bőséget nyit, tehát ez energetikai törvény, mindenkinél működik…) A szívünkre, lelkünkre hallgatva vágjunk bele az újabb esztendőbe, ne nyomasszuk magunkat időszerűtlen elvárásokkal, bízzunk magunkban, meg fogjuk érezni, mi a gyarapító épp nekünk, csak merjünk kilépni a dogmatikus, sablonos gondolkodásból, működésből… csak szeresd magad, hallgasd magad nyitottan és türelemmel, ne tagadd meg magad, hanem akard megadni magadnak, ami táplál, emel, inspirál, és meglátod, megnyílik az út, elhárulnak az akadályok és megnyílik a bőség, ahogy feloldódik minden félelmed!!
Szóval ha mindenképp szeretnél fogadkozni Szilveszterkor, akkor azt javaslom, azt ígérd meg magadnak, hogy rendszeresen kapcsolódsz a belső Csodaszarvasoddal, a Lelkeddel, mert az utat mutat, és erőt és bölcsességet is ajándékoz, illetve mindent, amire csak szükséged van az Önmagadhoz lépegetéshez/ megérkezéshez…♡☆♡
☆♡☆ Boldog, önmagadat átölelő 2024-et kívánok Neked! ☆♡☆
Namaste ♡
Bori
kép: Caroline Maniere, Pinterest