Elvittem sétálni a kutyákat az erdőbe, és láttam már kis kankalinokat! 
Ez is alátámaszotta, hogy február 2-án, Gyertyaszentelő napján megmoccan a Tavasz, a Befogadás és Megújulás.
Ilyenkor érdemes egy kicsit elcsendesedni és a befogadásra hangolódni. Ha sikerült időt szánni az előző év kiértékelésére, tanulságainak levonására és elengedésére, akkor most már van hely bennünk az újnak: most forduljunk afelé, hogy az Új érkezését könnyedén vegyük, tudjunk megújulni, új terveket szőni, és tartsuk a ritmust az Élet folyamatos áramlásával és változásával.
Ha van lehetőség, egy patakban mossunk lábat, és közben hangolódjuk az elengedésre (mindazokra, amiket az évünk összegzése során felismertünk, tanultunk belőle, de nincs szükségünk az élmény továbbcipelésére, mert azáltal, hogy okultunk belőle, megtette a magáét), és aztán a befogadásra. Az elengedés elengedhetetlen (hogy ezzel az oximoronnal éljek) a befogadáshoz: kell a hely az újnak, mert tele spájzba nem lehet pakolni…
Amúgy ez a kis lábmosásos akció az immunrendszerünket is erősíti, és ha viszünk magunkkal fehér gyertyát, és azt is a vízbe merítjük a megújulásra hangolódva, akkor, ha beteg van a háznál, meggyújthatjuk, hogy segítse ez az energiatöbblet a gyógyulását.
Ebben az időszakban különösen erőteljes a női, vizes áramlás, így aki már tanulta a méhtisztító gyakorlatot a meditációs foglalkozásokon vagy táborokban, az most gyakorolja különösen szorgosan, mert így is serkentjük a megújulási készségünket- ami nekünk nőknek amúgy is könnyebben megy, de jó rásegíteni…: )