Utolsó, 7. mantránk és a Koronacsakra

Hamarosan itt a Napforduló, a Fény születése, így a 40 napos felkészülésünkhöz közeledünk: mostanra elérkeztünk a 7. erőközponthoz, a Koronacsakrához.

Most egy elég hosszú mantrát hoztam, így kb. 45-50 perc 108x elmondani: ha nincs ennyi időd, akkor mondd kevesebbszer (3-7-9-21x…), bármennyi jobb, mint a semmi, és olyan nagy erejű mantra, hogy kevesebb ismétléssel is már érezhető az ereje.

A Koronacsakra megnyílásához az egység-, ill. a teljességtudat kialakulása szükséges, azaz már nincs semmilyen aggodalom, ragaszkodás, félelem, nincs dominanciaharc, bizalmatlanság, kontrollkényszer, nincs félszegség, hiúság, önkény… Helyettük egészséges önértékelés van, alázat, bizalom az Élet és önmagam felé, önazonosság, felelősségteljesség, szabadság, elfogadás, nyugalom, belső csönd, állandó jelenlét: azaz bőség, béke, türelem és szeretet, valamint tudatos teremtőként való létezés… Ez az állapot mondhatni a visszatérés az Édenkertbe, a Paradicsomba… A “hetedik mennyországban” érezzük magunkat, amikor a 7. csakránk működése harmonikus.

A hetedik síkon a feltétlen szeretet működik: a duális világ jellemzői és kötései már nincsenek jelen, így meg tud valósulni a feltétel nélküliség. A szeretetünk addig nem magas szintű és teljességgel tiszta, amíg van benne félelem, ragaszkodás: amíg félünk, hogy elvesztjük, amit/ akit szeretünk: addig van benne ego, mert magunkat (is) féltjük, hogy mi lesz velünk akkor… A tiszta szeretetben attól függetlenül szeretünk, hogy a mi érdekeink érvényesülnek-e, azon a szinten minden jó- de ez csak akkor tud létrejönni, ha az ego kicsiszolódott, az önértékelés erős, viszont alázattal párosul (ahogy a Napfonat és Szívcsakránál írtam, az ego elengedése csak akkor jöhet létre, ha korábban kifejlődött egészséges mértékben (tehát egy Stockholm-szindrómás/ nárcisztikus/ bántalmazó kapcsolatban nem tiszta a szeretet, mert az áldozat/ bántalmazott “szereti” ugyan az őt leuraló egyént, de félelemből fakad a ragaszkodása, mert még nem mer kiállni magáért és megküzdeni saját helyéért a világban, és félelemből, hogy nem kell egyedül lennie az életben, inkább elviseli a bántást… (addig folyamatosan visszakerül ilyen helyzetekbe, kapcsolatokba, amíg az önértékelése ki nem fejlődik… nehéz, tudom, de sajnos így fejlődik az ember); a bántalmazó meg nyilván az uralkodást élvezi, hogy félnek tőle, stb., mert valójában gyenge, és nem bírna ő sem önállóan élni a világban, kell neki egy másik ember leigázásának öröme, hogy ez adjon neki erőt a külvilágban, ahol általában egy senki az ilyen ember).

A Koronacsakra és a Homlokcsakra szétválasztása elég nehéz, sok az átfedés, árnyalatnyi különbségeket tudunk csak megfogalmazni- több rendszerben a felső két csakrát egynek veszik.
Mindenesetre tegyünk egy kísérletet körbejárni – annak tudatában, hogy nincsenek úgysem szigorú határok nem csak e két vsakrával kapcsolatban, hanem amúgy is nagyon összefüggnek a témakörök, tudati területek, amiket áttekintettünk a hét csakránál

Szóval a Koronacsakrához az isteni szintünkkel való kapcsolat tartozik, az Önvalónkhoz, felsőbb tudati szintjeinkhez kapcsolódás, tehát itt is erős téma a transzcendens világ, ahogy a Harmadik szemnél is láttuk – és ugyanígy itt sem működtethetőek az ítélkezések, a sablonok, címkék, itt is az egység, az elfogadás működik már… tehát a jobb agyfélteke aktivitása szükséges.

  • Elhelyezkedése: a kutacsnál, felfele nyitott tölcsér- ha hangolódunk rá, és felerősödik az áramlása, tényleg olyan érezzük, mintha egy korona lenne a fejünkön…
  • A mirigye a tobozmirigy, amely érzékenyen veszi a felsőbb tudati szintek jelzéseit. Fizikai szinten a koponya és a nagyagy tartozik ehhez az erőközponthoz.
  • Fizikai, főként idegi betegségek, amelyek jelezhetik az itteni blokkokat, pl.: Alzheimer-kór, dementia, képzelt erő, epilepszia, inszomnia, mániás depresszió…
  • Ide kapcsolódó probléma lehet a túlzott illúzióban/ álomvilágban élés (földelés szükséges: Gyökércsakra), a céltalanság (Napfonat), halálfélelem (ragaszkodások oldása: Gyökércsakra-téma is) és az értelmetlen életérzés (>> meditáció szükséges, hogy tapasztalatunk legyen a végtelenről, a tágabb perspektíváról…)
  • Hogy harmóniába hozzuk, rendszeresen végezzünk koncentrációs gyakorlatokat, meditáljunk, imádkozzunk, mantrázzunk (pl. a mai mantrát, vagy a magmantráját, a Klim-et, vagy az OM-ot (AUM, ejtsd om), vagy a SZO-HAM mantrát is lehet (jelentése: Én vagyok- ez is az egységérzést erősíti).
    Ászanák közül a fejenállás vagy egyéb fordított helyzetek segítik, (hamarosan lesz kifejezetten koronacsakrás jógavideóm, de addig a Növőholdasat végezd erre a területre)
    … azaz gyakoroljuk bárhogy a tudatos jelenlétet, hogy kapcsolatba tudjunk lépni a Felsőbb Önvalónkkal, és ez az áramlás tisztítani fogja.
  • Olvashatunk szent iratokat, hallgathatunk szent énekeket, mantrákat, hogy harmonizáljuk
  • Segíti a működését a yantrájára hangolódás (ezer szirmú lótusz a jelképe, a szanszkrit elnevezés is azt jelenti, hogy ezer, ami a sokra/ bőségre/ végtelenre utal: Szahaszrára – a lótusz visszatérő szimbólum a csakrák yantráiban, mandaláiban: szakrális növénynek tartják, mivel a mélyből, iszapból, mocsárból nő ki, áttör a zavaros rétegeken a fény felé, és a víz felszínén gyönyörű virágot hoz, amiről lepereg a piszok a viaszszerű bevonat miatt. A teljesen kinyílt, ezerszirmú virág a megvilágosodott, tökéletesen tiszta, összpontosult tudatállapot jelképe. Sok gurut, bölcset ábrázolnak lótusszal, és sok történet is van lótusszal, pl. Buddháról, hogy a lábai nyomában lótusz virágzott… vagy Padmaszambhaváról, az ő neve konkrétan azt jelenti, “lótuszban született” (és még egy kis érdekesség róla itt)

  • A szín, amit idekapcsolhatunk az arany (a tiszta energia arany), a lila (az szivárvány utolsó színe), ill. a fehér (minden színt magába foglaló fény), a lila.
  • Az elem itt is a fény lehet ha nagyon szeretnénk egy elemet társítani hozzá…
  • Ásványok közül a hegyikristály, ami teljesen színtelen: így minden színt magába foglal, minden csakra rezgését tudja harmonizálni; ametiszt, cölesztit
  • Illóolajok közül pl. a tömjén, mirha, levendula
  • Az álom is ide tartozik, a tobozmirigy termeli a melatonin hormont, amely az alvási ciklusokat szabályozza, nyújtja a REM-fázist, azaz élénk álmokat okoz. Az álmok energetikai és tudati állapotunkról árulkodnak, és ha figyelünk rájuk, akkor egyre jobban meg tudjuk őket fejteni (a pszichoanalitikus álomfejtés sokszor félrevezető), ha rendszseresen felírjuk álmainkat, egyéni szimbólumrendszerünk segít benne, hogy megértsük, milyen hozzáállásunkon kellene változtatnunk az életünkben, azaz hol van elakadásunk tudati szinten. A tudatos álmodás különlegesen erősen fejleszti tudatosságunkat- ennek fejlesztéséhez pl. Carlos Castaneda könyveit, gyakorlatait ajánlom.
Lakshmi, a bőség hindu istennője
  • Az egység bőséget is jelent, gondviselést: hogy már bízom önmagamban és az Életben, és engedem, hogy beáramoljon a felsőbb szintjeimből az energiám, és behozza, amit: mert tudom, hogy az a legjobb nekem, szolgálja az utam, fejlődésem, jóllétem. Az a trükkös paradoxon, hogy ha van merszem elengedni a kontrollt, de nem esek szét, akkor a félelmek, azaz a blokkok megszűnnek, és így nem is jön már nehéz dolog az életembe, könnyedén áramlok az élettel, flow-ban vagyok… és nem is kell agyalnom már semmin, épp elég mindig csak a jelenre figyelni… Ahogy begörcsölök valamin/ elkezdek spekulálni, aggódni az érdekeimmel kapcsolatban, kiesek a flow-ból…
  • A tudatos teremtésben is ezt a finom harmóniát kellene megéreznünk: megtartani a feszültségmentes áramlást, rugalmasan, mindig a lehetőségekre nyitottan reagálni arra, amit ad az Élet, közben mindig a következő lépésre fókuszálni és görcsmentesen cselekedni a legjobb tudásom szerint… így akkor nincs leszabályozva minden, be tud áramolni a magas szintű Teremtő energia, és hozzáadja azt, amitől sokkal nagyobb ívű lesz, amint dolgozom, mint amit túlkontrollált, korlátolt perspektívámból én kitaláltam volna…
  • A teljes feszültségmentesség azt jelenti, nem állok ellen semminek (teljes bizalom állapota): Padmaszambhava egyik tanítása: “Fogadj mindent ellenállás nélkül”

A mai mantránk egy védikus mantra, egy békesség (shanti-)mantra, amely az egységérzetet és teljességtudatot erősíti bennünk- és így a bőség áramlását is fokozza az életünkben: hogy bennünk van Mindenség, és mi a Mindenségben.
Jelentése: a Végtelenből/ a Teljességből lett az egyén, így az vele egylényegű: teljes/ végtelen. Ha a Teljességből/ Végtelenből elvesszük a Végtelent, az Végtelen marad (hisz ez alapvető természete).

A mantra szövege:

Oṃ pūrṇamadaḥ pūrṇamidam pūrṇāt pūrṇamudacyate,
pūrṇasya pūrṇamādāya pūrṇamevāvaśiṣyate
Oṃ śāntiḥ śāntiḥ śāntiḥ

(szanszkritul is ideteszem, olyan gyönyörű szerintem ez az írás:

ॐ पूर्णमदः पूर्णमिदम् पूर्णात् पूर्णमुदच्यते |
पूर्णस्य पूर्णमादाय पूर्णमेवावशिष्यते ||
ॐ शान्तिः शान्तिः शान्तिः || )

Mudrája, kéztartása az imatartás, a tenyereket összetéve a homlok elé vagy a hajtő magasságába tesszük- mozgasd le-fel finoman, hogy megérzed, hol a legerősebb!

Kívánom, hogy hozzon Nektek nagy oldódásokat ez a csodás mantra!

Namaste♡
Bori

A videó:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .