Hogyan találjuk meg a boldogságot hozó szent Grált?
A Pünkösd azt ünnepli, hogy lehetőségünk van arra, hogy egyesüljünk a legfelső szintű energiánkkal, a legfényesebb tudatunkkal: a Lelkünkkel. Azt ünnepeljük, hogy mint szabad akarattal, teremtői lehetőséggel rendelkező embert, átjárhat a legmagasabb szintű energiánk, a valódi énünk, egyesülhetünk az Önvalónkkal – ha úgy döntünk…
Az évkör szimbolizálja a tudati fejlődésünket, a fejlődésünk, felfényesedésünk folyamatait- tehát ami Húsvétkor (vagy persze már korábban: a tavasz éledésével… (vagy még korábban, december 21-gyel, a tudat fényének felcsillanásával… amihez még korábban, ősszel összegezni kellett, amihez korábban, szüretelni, amihez előbb cselekedni… stb… 🙂 de most fókuszáljunk erre a szakaszra) szóval, ami elindult az éledéssel, tudatunk nyílásával, az most nyílik ki, a Nagyböjt végére- akár a pünkösdi rózsa…: Húsvétkor “feltámadtunk a halálból”, azaz ráébredtünk fényünkre, tudatunkra, örök lényünkre, felébredtünk tudatlanságunkból, most pedig ennek a folyamatnak a csúcsa nyílik, a Lelkünkkel egyesülés! És majd június 21-én a teljes fény, a Napmaximum fogja szimbolizálni a lelkünk teljes fényét, az intergált tudatunk hatalmas teremtő erejét.
A Pünkösdről ki írtam korábban a bibliai történetek mentén, és sok rádzsa videóban vannak ehhez szuper gyakorlások, illetve az évkör címkén az összes évkörös írás, az egyes időszakok szimbolikájának magyarázata megtalálható.
Most egy másik megközelítésből írok.
A mostani időszak sok és nem könnyű feladatot ad, de van rá lehetőség, hogy egyre inkább örömtelien éljük meg: mégpedig, ha elkezdünk dolgozni magunkon. Amennyiben blokkjainkat feloldjuk, azaz traumáinkat feldolgozzuk, le tudunk válni a kollektív tudatban, a családjainkból hozott, illetve az idők során magunkban kialakított lehúzó mintákról és önsorsrontó hitrendszerekről. Amióta megnyílt a Harmadik szemem/ tisztánlátásom, látom, érzékelem a blokkok eredetét, nagyon nagy élmény látni, részese lenni, ahogy a segítséget kérőnél kinyílik a tudatnak a tudattalan rétege, és feltárulnak a korábbi élmények, ahol az elakadás megtörtént. Gyakran több korábbi élet is megnyílik, és megmutatkozik a sok-sok évszázadra visszanyúló probléma gyökere- persze ez akkor történik csak, ha a delikvens készen áll rá, de akkor ez történik, megmutatja magát a kiváltó ok, és ki lehet oldani. Felszabadító megértéseket hoz ez a folyamat, és hatalmas megkönnyebbülést az évszázados terhek letétele. Ahogy megérkezik a megértés, kisimulnak a zaklatott energiák, és megtörténik a gyógyulás, az integráció – ilyenkor hatalmas energia érkezik vissza az adott emberhez (mert a traumák mindig energiát kötnek le). Ezzel tehát növekszik az energiaszint- és minél magasabb az energiaszint, annál jobban vagyunk testileg és lelkileg, és annál magasabb szintű a rálátásunk az életünkre, tehát annál bölcsebbek és empatikusabbak vagyunk önmagunk felé… tehát a blokkok kidolgozásával fokozatosan megnyílik, beérik a megértés és a valódi szeretet önmagunk felé… és ha ez megvan, onnan automatikusan kinyílik mások felé is. ♡
Ahogy a blokkokat feloldjuk, egyre jobban átjár a Lelkünk legmagasabb szintű energiája, fénye: tehát egyre jobban egyesülünk a Lelkünkkel, mondhatám úgy is: egyre jobban a legszuperebb én-változatunkat éljük.
A boldogság, elégedettség és szeretet, amit addig mindenfelé kerestünk, létrejön mibennünk.
Az örök boldogságot és szerencsét hozó Szent Grált sokan keresték sok felé, de a Szent Grál ott van bennünk: a legfényesebb énünk az, a Lelkünk.
Amivel tehát lehetőségünk van egyesülni: ahogy integráljuk a különböző traumákban ottmaradt, leszakadt én-részeinket, és az ott maradt energiáinkat, a tudatunk úgy válik egységessé, nem marad a tudattalanba taszított árnyék-énünk- úgy válunk mi magunk a Szent Grállá.
Integrál: Én-Te-Grál.
A Szent Grál a kehely, aminek talapzata kiterjedő és stabilitást ad- ez szimbolizálja a Gyökércsakrát. Ha gyökereink erősek (~ ha ki vannak tisztítva a generációs traumáink), azok megtartanak és táplálnak. A kehely szára stabil, a tengelyét tartja: ha meg tudjuk tartani magunkat a tengelyünkben, középpontunkban, akkor tudjuk a kelyhet is megtartani: akkor van erőnk és bátorságunk kinyílni: megmutatni magunkat önazonosan, kendőzések, csúsztatások nélkül (ahogy a virágok kitárulkozó kelyhe is ezt mutatja ebben az időszakban): meg merem magam mutatni, merek alkotni, létrehozni, és azon keresztül megnyilvánulni – merem vállalni a felelősséget, hogy most itt tartok, erre vagyok képes- és ahogy továbbfejlődöm, csiszolódom, majd egyre magasabb szintű dolgokat tudok létrehozni… de most ez vagyok, és ez rendben van. Elfogadom. Szeretem.
A kehely nyitott, de határozott szélű: kinyitom magam, de tudom, ki vagyok én, merem képviselni magam: az én-határaimat megvédeni és másokét tiszteletben tartani.
Nyitottan merem fogadni amit ad az Élet- hisz mindig számomra a legjobbat adja, amin ahogy keresztülmegyek, egyre bölcsebbé válok, fényesedem, egyre jobban egyesülhetek a lelkemmel.
Nyitottan, bizalommal fogadom, ami jön, és engedem, ami megy. Hisz minden, ami jön, tanít valamit, fényesít engem valamilyen szempontból, de az az adott stációmhoz kapcsolódik, annak lejár az ideje, ahogy megtanultam az adott leckét önmagamról. Tehát engedem, aminek lejárt az ideje, és jöhet a következő: magasabb szintre léphetek.
Így kerek, így fejlődünk, jutunk egyre magasabbra, egyre fényesebb és örömtelibb állapotba.
A stabil talapzaton és száron kinyílik a kehely, teljesen nyitott az Ég felé – így nyílik meg a Szívcsakránk magunk és más felé, amikor nincs már bennünk félelem, elutasítás, és így nyílik meg az Ég felé a Koronacsakránk a Lelkünkkel való kapcsolódásban.
Amikor nincs már félelem, elutasítás énünk egyetlen szegmense felé sem, a tudatunknak már nincs a traumák miatt sötétben, tudattalanban tartott része, akkor integrálódunk, és létrejön az önmagunk felé való elfogadás, megbocsátás, empátia: a szeretet.
És ha magamban, a MAGomban ez már megvan, akkor ezt érzem mindenki felé. Így érzem át, hogy Te és Én Egyek vagyunk a Fényben, a Végtelen és Feltétel Nélküli Szeretetben – a Grálban.
Integrálva Önmagamat, énjeimet, létrejön bennem a Szent Grál, kinyílik a kehely, a szív Önmagam felé és így Feléd is, mindenki felé, és megérkezik a Lelkem fénye a kelyhembe.
Tisztelem a sorsomat, az utamat, a fejlődési ütememet és módomat… a fénybe érkezésemhez minden tapasztalás, amely girbe-görbe utamon ért, kellett. Semmi sem volt felesleges, minden tanított valamit. Elfogadom, tisztelem az utam – és ha ez magamfelé beérett, másfelé is beérik: tisztellek Téged, a fejlődési ütemedet és módodat, a felfényesedéshez vezető utadat…
Elfogadom magam.
Elfogadlak Téged.
Béke magammal
Béke Veled.
Én-Te-Grál.
Egyek vagyunk a Fényben. A felfényesedés mindenkinek a saját felelőssége, döntése, és az egyén pillanatnyi képességei (tudati szintje) szerint, útján-módján-gyorsaságával zajlik… de a fényben már egyesülni tudunk. Már szeretni tudunk.
Aki a fényben van, már tud szeretni feltétel és önös érdek nélkül.
Egyek vagyunk a Fényben, a Szeretetben… a befogadó, nyitott, stabil, isteni-lelki Kehelyben. ♡
Integrál, Én-Te-Grál.
Áldott, Lelkünk magas szintű fényével, szeretetével és békéjével egyesítő Pünkösdöt kívánok Mindnyájunknak!
Namaste♡
Bori