Most, a 3. csakra mantrázásánál, az emésztés, táplálkozás, és hát igen, az ego kapcsán is érdemes elővenni ezt, a – jógás és spirituális körökben legalább is sokszor – parázs vitára alkalmat adó témát.
Szóval hogyan lehet erőszakmentes az étkezés, hogyan érvényesül az ahimszá*, az erőszakmentesség, ha egyáltalán: eszem?
Ha jógázom, nem ehetek húst? és tejet? Meg tojást? Akkor sem ehetek tojást, ha nincs megtermékenyítve, tehát nem lenne belőle csibe (mert a tyúk tojik akkor is, ha nem búbolja kakas, neki a tojás a peteérése, azt tudjuk talán (én, mielőtt tyúkokat kezdtem volna tartani, nem tudtam… vagy hát, nem is gondolkoztam rajta nagyvárosi életem forgatagában…:D)? De a növénynek is van tudata, sőt kísérletek bizonyítják, hogy félni is tud… Akkor ha csak növényit eszem, nem főzhetem, csak nyersen egyem… felvághatom…? Egyáltalán szedhetek gyümölcsöt, zöldséget, vagy csak a lehullottat ehetem meg? Mennyi idő után, mikor lesz halott a növény, mikor nem bántom…? Halott ételt enni mennyire van harmóniában az Élettel, mennyire járja át az életenergia…? Vagy akkor kész: bűn az étkezés, bűnre vagyunk ítélve, így sosem léphetünk ki a karmakörből? Akkor a Teremtő éhen halni küldött ide minket??! De egy csomó jógi evett tejterméket, volt, aki azon élt… a Rámájanában Ráma (aki Visnu egyik avatárja) és Szíta is eszik húst a száműzetésben, Ráma testvére vadássza nekik… a Védák is írják, hogy a vata testalkatnak és betegeknek szükséges a hús… és több jógamestertől is olvastam, hogy nem kell erőltetni a vegetarianizmust, éghajlattól is függ, mennyire tudjuk letenni a húst… pl. egy eszkimó hiába enne répát, megfagyna… vagy ők akkor nem is világosodhatnak meg…?
… o_O
Most akkor mi vaaaan?
Hát igen… Ezeknek annyi variációját hallja az ember, hogy már beleszédül, és sokan már szinte semmit sem tudnak a szájukhoz emelni anélkül, hogy át ne futna valamilyen újabb kutatási eredmény a fejükön… és a gyomruk össze ne rándulna… ami aztán tényleg nem okoz túl jó emésztést és tápanyag-felvételt…
Ez a sokféle, toldozott-foldozott étkezési szabályrendszer mind félrevivő téveszme, én úgy látom: aki felébredt már (azaz felelősséget vállal az életéért, tudja, hogy ő hozza létre a valóságát), tudatosan figyeli az Élet működését, hatásokat, ellenhatásokat, meditációban pedig tapasztalta már a végtelen békét, és azt, amikor megérkezik a felismerés, amire éppen szüksége van az életében, az biztosan beazonosította már azt, hogy az ilyen csűrésből-csavarásból , emberi agyburjánzásból, szabálygyártásból sosem alakul ki a Valódi Válasz, az isteni, a valós működés: a harmónia. Az ilyenek csak arra jók, hogy dogmákat és ezáltal szekértáborokat hozzanak létre, vagyis: kitermelje az ellenségeskedést, a feszültséget, az el nem fogadást mások felé, az egós kivagyiságot önmagunk felé… Tehát pont ellenkező irányba visz, mint amerre a tudatos ember törekszik: az Élet nem erről szól itt, a Földön, hanem a teljes integrációról, és azáltal a szeretet képességének kifejlődéséről, annak éléséről… Szóval aki már tudatosan figyel, éber, az megtapasztalta már: az Élettel (Istennel, Univerzummal… stb., ki hogy hívja) összhangban levő, harmonikus megoldás mindig zseniálisan egyszerű! Nem okoz feszültséget, nem eszközigényes, nem agyigényes- hanem szív- és magas tudati szint-, avagy csupán: jelenlétigényes.
Azzal a szándékkal írom ezt a posztot, hogy eloszlassam a sok feszültséget és olykor már babonás félelmeket, hiedelmet, ami az egyik új, modern vallás, az “étkezési vallásosság” témája köré épült, és ami természetesen, mivel sok feszültséget hordoz, már betegséget is kialakított, az orthorexiát, a mániákusan egészséges étkezésre törekvést. Remélem, hogy néhányótoknak segít, és ezután stresszmentesen, örömtelien, és így: ténylegesen táplálóan tudtok étkezni.
David Wilcock A Forrásmező felfedezése c. könyvében számos kvantumkutatást ír le, amelyek alátámasztják, hogy egy nagy egység, egy nagy tudat részei vagyunk, azaz láthatatlan, energetikai, tudati szálakkal össze vagyunk kötve, cselekedeteink, szándékaink hatások, amelyek továbbgyűrűznek azonnal, és visszatérnek hozzánk, tehát amivel találkozunk az életünkben, azok valójában mi magunk vagyunk.
Ebben a könyvében olvasható egy nagyon érdekes és tanulságos kísérlet , amit egy Cleve Backster nevű kutató végzett a ’60-as években (!): poligráffal, hazugságvizsgálóval tesztelte, hogyan reagálnak a növények az emberi cselekedetekre, gondolatokra, ilyen vagy olyan szándékra (!).
Backster a hazugságvizsgálóval való munkája során, egy átdolgozott éjszaka után, a reggeli kávészünetben gondolta, kipróbálja, milyen hullámokat mutat a szobanövénye, rácsatolta a poligráfot – azt tételezte fel, hogy folyamatos, lapos rajzot fog mutatni a gép. Ehelyett azt tapasztalta, hogy nemhogy nem lapos, még csak nem is egyenletesen váltakozó, hanem nagyon is változatos: szaggatott a rezgésgörbe, olyan, amilyet ijedt ember szokott adni… elkezdte próbálgatni, ahogy embereken szokta: az emberek akkor adnak extra jelet, ha a jóllétüket veszély fenyegeti, ha hazudnak, akkor is azért teszik, hogy a veszélyt elkerüljék, tehát a kínos kérdés hallatára hevesebben kezd verni a szívük, a bőrük elektromos aktivitása nő a rajta megjelenő nedvesség miatt, stb. Rövidre fogva: észrevette, hogy a laborban levő növény félelemreakciókat ad már akkor, amikor arra gondol, hogy valahogy bántani akarja, pl. megégeti a levelét! Ezáltal kimutatta, hogy a növények is éreznek, reagálnak arra, ahogy mi viselkedünk, amit mondunk- de még arra is, amit gondolunk!
Ez (is, ahogy a könyvben olvasható többi kutatás is) alátámasztja, hogy mindannyian egy hatalmas tudati hálózat egymásra ható részei vagyunk, amit teszek vagy gondolok, amit kisugárzok, az egy akció, elindul a hullám, és hatása lesz, és tükröz engem, jobban mondva: az aktuális tudati szintemet… (Az Ikea iskolai növénybántós kísérletére emlékeztek biztos… az is ugyanezt mutatta be, bizonyította: a gonoszkodás romboló, a kedvesség gyarapító hatását.)
Backster később vizsgált mindenféle növényeket, ételeket, állatokat… azt tapasztalta pl., hogy amikor arra gondolt, hogy meg akarja főzni a tojást, az olyan rezgéseket bocsátott ki, amilyeneket mi, emberek, páni félelmünkben szoktunk.
Eszméletlen izgalmas, ugye?
És akkor most ne mélázzunk el rajta, hogy sok tudós, Einsteint és Szentgyörgyit is beleértve már több mint 100 éve (!) elmondta, hogy az energia a minden, a valóság, azt kell vizsgálni, és az forradalmasítja a tudományt, orvoslást**, és ez is már 60 éves kutatás, és akkor miért nincs igazi, tömeges hatása az emberekre… persze, a különböző lobbik… de ne ezen agyaljunk, hogy kik miért csinálják ezt: ezen keresztül kell mennie az emberiségnek, ahogy pl. a mostani víruson is, mert tanít, fejleszt a helyzet. Mi csak azzal foglalkozzunk, hogy mi magunk ezek szerint élünk, és annak meglesz a hatása! Ha egyre többen így teszünk, kiterjednek a pontok… és egyszer csak összeérnek a szigetek! Nem lehet siettetni az érést.
De visszatérve az étkezésre: akkor mi a megoldás, hogy ne érezzük minden harapásnál tömeggyilkosnak magunkat?
Mint mindig, itt is a tudatosság, a magas szintű hozzáállás hozza el a feloldást, megoldást: ha tudom, hogy tanulni, fejlődni jöttem ebbe a térbe, fejlődni, megtapasztalni, hogy minden egy, és így minden én vagyok, minden engem tükröz, akkor tudom, hogy ha feszültséget okoz valami, az belőlem fakad… akkor elkezdek a feszültségeimen dolgozni, egyre jobban békét kötök magammal, a sorsommal: akkor egyrészt egyre jobban a béke, harmónia fog kiáradni belőlem, és a valóságom is harmonikussá változik, másrészt a fejlődési utam során megtapasztalom, hogy mennyiféle tanulni valóm van, mennyiféle blokkoltságom van az önelfogadással szemben, és tudni fogom mennyire nagy energia, bátorság ezeket lebontani, és azt is hogy mennyire egyedi az Élet tanítása mindenki számára…: így kifejlődik bennem a tisztelet és alázat: ha látom, hogy más hogyan küzd az útján, megértő leszek vele, hisz tudom, hogy a legbátrabb harcos, aki önmagával szembe képes nézni, és minden ilyen erőfeszítés tiszteletre méltó. Aztán tisztelem azt is, hogy a másik embernek más az útja, nem akarom ráerőszakolni az én megoldásaimat, hanem hagyom, hogy saját tempójában tapasztaljon: nem veszem át a terhét, mert tudom, hogy attól fog fejlődni, az viszi az isteni szabadságába, és nem is ostorozom azért, hogy nem ugyanúgy halad, ahogy én… És így kifejődik bennem a tisztelet az Élet és a Teremtő és a Teremtés iránt is: megtapasztalom, mennyire csodálatosan tökéletes a teremtés, és mindennek megvan az oka, még ha én adott pillanatban nem is látok rá (és itt újra az alázat, ego elengedése…) … és az Élet tisztelete kiérleli bennem, hogy mindenért hálás tudok lenni, nem egóból szemlélem a dolgokat, azaz nem a sérelmeim és személyes hasznom perspektívájából, hanem képes vagyok már a Fejlődés az Élet szempontjából… És így hálás vagyok az Életemért, a földi tapasztalásimért, hálás vagyok minden növénynek és állatnak, ezeknek a csodálatos és tiszta lényeknek, amelyeknek ugyan nincs szabad akaratuk, de a Teremtésnek egy szeletét nagyon tisztán, ego nélkül jelenítik meg, és hálás vagyok, hogy ezeket a minőségeket tanulhatom tőlük, ill., hogy a természet körforgásával hatalmas tanítást adnak nekem az élet végtelenségéről. És hálás vagyok nekik, hogy biztosítják számomra itt a földi tanulóteret, benépesítik a környezetet, gyönyörű és sokszínű teret hoznak létre, hogy rajtuk keresztül és tőlük*** is tanuljak… Szóval amikor elérem azt a szintet, hogy alázattal tisztelem a Teremtést, akkor állandóan hálás vagyok, és egységben, békében, harmóniában élek mindennel és mindenkivel, nem ártok a létezésemmel (ahimszá), mert nem fakad belőlem feszültség… tehát erőszakmentessé válok én, a létezésem… ♡
A megoldás tehát a hála érzése,
a hálaadó ima mondjuk…
Igen. Backster kísérlete is ezt mutatta ki: ha valaki a levágás, hámozás, főzés… előtt hangolódott, imát mondott el, megköszönte annak a lénynek, hogy táplálja őt, a növény, tojás, állat megnyugodott, és harmóniát mutató rezgéseket bocsátott ki.
A tisztelet a másik lény felé, a hála az ő szolgálatáért tehát átlényegíti az élelmemet: ez a hozzáállásom, energiám átjárja az ételemet, ami eszerint, magas szinten fog táplálni, és nem betegséget fog okozni. Bármit is eszünk. Igen, bármit****. Az mind táplálni fog, egyszerűen már nem tud ártani semmi, ha ez a fenti állapot kialakul bennünk.
És ahogy dolgozunk magunkon, lecsiszolódik a harácsolás, agresszió, túlfogyasztás is, tehát a félelem, aggodalom az ételért: nem fogunk sportból vadászni, mert tisztelni fogjuk az életet, halomra vásárolni és tömni magunkat és a spájzunkat, vagy állandóan az ételtermelésen aggódni, mert mély bizonyossággal tudni (nem hinni, addigra már tudni!) fogjuk, hogy mindig van elég – egyre magasabb szinten lesz az energiánk, hisz egyre inkább feszültségmentesek leszünk, így az Élet energiája egyre jobban átjár, és ezért amúgy is egyre kevesebb élelemre lesz szükségünk az optimális működésünkhöz… De fontos, hogy nem lehet ezeket siettetni anélkül, hogy visszaütne, magunkra, és pláne másra ráerőszakolni. Lássuk azt is, hogy amíg az van bennem, hogy én tudom a tutit, addig az Élet mindig oda tesz velem szembe valakit, aki képviseli az ellenpólust- az egyensúly törvénye alapján, ha én megjelenítek egy pólust, ott lesz velem szemben ugyanaz pepitában: ezzel tanít megismerésre, elfogadásra, ítéletmentességre az Élet… ha erőszakosan akarom a békét, szeretet hirdetni, abból nem lesz az, csak újabb erőszak… láttunk már ilyet, nem egyszer, ugye…?
Tehát hozzuk magunkban létre a harmóniát rendszeres elcsendesedéssel, tudatos jelenlét gyakorlásával… és kikopik az erőszak a világ(unk)ból is. “Te magad legyél a változás, amit látni akarsz a világban” – ahogy Gandhi megfogalmazta.
Étkezés, főzés előtt tehát adjunk hálát, akár mondjunk el egy hálaimát (a háláról és imáról írtam korábban), akár a klasszik: “Aki ételt italt adott, annak neve legyen áldott!” áldást, akár magunknak fogalmazzunk meg egyet… inspirációként megosztom, amit én írtam magamnak, ezt szoktam mondani, erre szoktam hangolódni magamban: “Áldott, aki adja, áldott, aki kapja, aki a táplálást elfogadja, s növények, állatok szolgálatát ezáltal felmagasztalja.”
Akkor hát: jó étvágyat… azaz valódi étörömöt és létörömöt Mindnyájunknak! 🙂
Namaste♡
Bori
*ahimszá: a jóga 8 ága/ lépcsője közül az első a jama, amely 5 egyetemes erkölcsi intést tartalmaz, az első az ahimszá, a nem ártás eszméje; továbbiak: a hazugságtól (szatja), a lopástól (asztéja), a mértéktelen szexualitástól (brahmacsarja) és a kapzsiságtól (aparigraha) való tartózkodás.
**Alexander Loyd, PhD, ND- Ben Johnson MD, DO, NMD: Gyógyító kód, Leviter Kiadó, 2016, 7. kiadás, 77. old.
***A növények, állatok, a természet tanulókörnyezetet biztosít az utunkon, földi fejlődésünk során, és ha valaki figyeli őket, meglátja a tanításaikat. Pl. a körfogásról, halálról, életről, elfogadásról, türelemről, alázatról… minden állat, növény tanít valamit az arra nyitottnak: pl. Baktai Ádám sorozatban írja le Dattatréja tanítómestereit, kígyót, a Föld Anyát, stb., érdemes elolvasni őket, hogy ezt a szemléletet erősítsük magunkban, és csökkentsük az esetleges emberi “teremtés koronája”-gőgösséget más lényekkel szemben. Ha ezt az alázatot megérezzük, kifejlesztjük magunkban, és hálásak tudunk lenni azért, hogy tanít és szellemileg és testileg is táplál minket a természet, akkor nem jelenik meg az erőszak durva energiája az étkezésünkben akkor sem, ha akár magunknak vágjuk az állatot ebédre.
****vö. a jógikat vizsgáló nyugati kísérletekkel, ahol ciánt is nyelettek le a jógikkal, akik olyan magas koncentrációs/ tudati szinten voltak, hogy végigvezették az emésztőcsatornájukon úgy a mérget, hogy az nem szívódott fel, kijött belőlük… – Yesudian Mi a jóga? c. könyvében találhattok pl. leírásokat, de úgy hallottam, Szvámi Ráma is írt ilyen kíséretekről, még nem olvastam.