A tavaszi nagyböjt sokkal inkább közismert, kevesen tudják, hogy az advent a kisböjt időszaka. Régen Katalin, vagy András napja után már nem tartottak táncos mulatságokat, elcsendesedtek, önmegtartóztatást gyakoroltak a Fény várásának időszakában. Pár éve én is megfogadok erre az időszakra is valamilyen lemondást, tehát valami olyat, amivel kapcsolatban egy kicsit meg kell erőltetnem magam, és így a karácsony megérkezése még nagyobb öröm. Emellett – és főként pedig – igyekszem ez alatt a 4 hét alatt még inkább elcsendesedni, befele figyelni, számot vetni az elmúlt évről- ahogy András-nap is a számadás napja volt, akörül hajtották be a legelőkről az állatokat, és elszámoltak a juhászok, gulyások. Ebben a pár hétben végiggondolom az elmúlt év tevékenységeit, és azok eredményeit, hogy meglássam, mi volt gyümölcsöző, és ami nem, ott mi lehetett a probléma, min kellene változtatnom a jövőben. Az emberi kapcsolataimat is végigveszem ilyenkor, és ha valakit illetően feszültség maradt bennem, azt igyekszem rendezni: elsősorban kikutatni magamban, hogy én milyen 
magatartással járultam hozzá, hogy kialakult a kellemetlenség, és ha szükséges, feloldatlan maradt a viszonyunk, akkor az illetővel is igyekszem elsimítani. Így segítem magamnak az év összegzését, tanulni valók meglátását és a terhek elengedését.
A böjt megkönnyebbíti az emésztőrendszerünket, energiánk szabadul föl, amit az önvizsgálatra fordíthatunk. Valamint ez az étkezésbeli változtatás segít az embernek új szempontba belehelyezkedni, ami pedig segíti a problémáinkkal kapcsolatos felismeréseket… és további változtatásokat foganatosítani az életünkben.
Böjtként számomra az édesség elhagyása, ami a legnehezebb- mivel nem igazán szeretem a húst, az sosem jelentett valódi próbatételt, így általában mást is száműzök az összegző/ megújuló időszakokban: idén még a fehérlisztet is elhagyom, kipróbálom, milyen hatása lesz rám…
A cukorböjt nagy élmény volt több szempontból is: az első napokban persze nehéz volt, főként azon szokásom miatt, hogy ebéd után bedobok 1-2 (vagy kicsit több :D) kocka csokit… hiányzott ez a kis rituálé, meg hogy még elüldögéljek egy pár percig az asztalnál, miközben csemegézem. Aztán, hogy ezt kiküszöböljem, rizstejjel ittam gabonakávét – ami egyáltalán nem olyan rossz, mint amilyennek hangzik 😀 – és végül ezt is elhagytam, hogy magának a szokásnak se legyek rabja.
Aztán 2 hét után történt az áttörés: egyre több energiám szabadult fel, élénkké és örömtelibbé váltam- ami egy érdekes kontraszt volt a karácsonyi szottyos és zsúfolt időszakban, amikor általában túlélésre játszik az ember.
Az energikusság mellett pedig talán még nagyobb élmény volt, hogy megtapasztaltam, hogy ettől sem függök, jólesett a szabadság érzése.
+ bónuszként sokkal jobban ízlettek a karácsonyi sütemények, mint máskor, amikor a nyüzsgéstől és kisebb előünneplésektől már eléggé telítődve ültem az asztalhoz! 🙂
Nektek lenne kedvetek kipróbálni? Mi az, amiről lemondanátok erre a 4 hétre?
ui.: Katalin- és András-napi szokásokról pl. a MEK-en, itt tudtok bővebben olvasni