“A jóga azt mondja: senki nem tud elfogadni Téged, mert csak Te fogadhatod el saját Magadat. S ha elfogadod Magadat, akkor fog elfogadni mindenki más is. És ha elfogadod Magadat, az egy békés, nyugodt elmét hoz létre. Ez a jóga egyik lényege: békére lelni Önmagunkban.” (Ashutosh Sharma) A Himalájai Jógatradíció által megosztott idézet.
És én csak alátámasztani tudom a tartalmát.
A jóga megérkezés Önmagunkhoz.
Először még nem tudjuk, hogy hat ránk… legtöbbször csak a fájós tagjainkat akarjuk kinyújtóztatni, bejáratni, megkönnyebbíteni… aztán fokozatosan elkezdenek átalakulni a dolgok… finoman, harmonikusan…
ahogy rendszeresen ászanázok egyre jobban megismerem a testem, ahogy figyelmem a pózokban ide, majd oda összpontosítom… felfedezem a testem, az érzeteit és egyre könnyebben összpontosítok, és maradok benne a jelenben… csak belelazulok… és már a légzésemre is tudok közben figyelni, és az is egyre mélyebben segít ellazulni az egyes tartásokban… egyre jobban együtt benne vagyok, együtt élek a mozdulatban a testemmel… és már érzem, hogy kell az kis én-idő, a csend, a nyugalom, mert nyugodtabb és türelmesebb is vagyok tőle: mindenkinek jobb a környezetemben… Aztán már úgy vagyok vele, hogy nekem ez kell, magam miatt és magamért: megajándékozom magamat azzal, hogy heti többször is jógázom… aztán már érzem, hogy annyira életet, annyira feltölt, hogy minden reggel ezzel kezdek, felkelek érte kicsit hamarabb, hisz megéri, ha csak pár perc is jut rá… Ez a reggeli (vagy esti) idő az enyém: megajándékozom vele magam, csak én vagyok magammal… szertartássá válik, szentté válik… Önmagammal egyesülés ünnepévé. Közben az életem egyre több területén érzékelem magam, figyelem magam… megértem, mi miért a reakcióm, összeáll egyre jobban a kép önmagamról… elkezdem a belső figyelmemet is nyitogatni, megkérdezem egyre többször magam: szeretnék ebbe belemenni, ebben részt venni? elkezdek merni nemet mondani tiszteletben tartani magam. Közben észreveszem, szelídülnek a reakcióim, ahogy nem teszek erőszakot magamon, nem félek a megítéléstől, a konvenciók elvárásaitól, a játszmák kioltásától: vállalom magam. Egyre önazonosabb vagyok, mert hű vagyok magamhoz, nem másért élek már. Egyre többször örömöt érzek, mert szabaddá kezdek válni… megszelídülnek az éles reakcióim, hisz nem elrekesztem, elutasítom őket, csak megfigyelem, megértem, mit jelez, és figyelembe veszem: megsimogatom, hisz nem ő a hibás, csak jelez: nem én vagyok a hibás, csak jelez a lelkem, hogy megint erőszakra készülök magammal szemben. Megsimogatom a felhorgadó reakciót, a lázadó részem: így megnyugszik és a tenyerembe simul… kicsit talán könnyezve, vagy talán zokogva elsiratom a korábbi időket, amikor még nem mertem hallgatni magamra, amikor még nem mertem jót tenni magammal, amikor még megalkudtam… és az elsiratás végére átölelem magam, megkönnyebbül az én-részem, hogy elfogadható, hogy szerethető… így végül a lelkembe simul az a részem is. Integrálom. Befogadom. A tudatom ezen kirekesztett, lenyomott, megtagadott részére is bevilágít immár a fény: megélhető ez is, elfogadom, sőt, megszeretem, mert annyi mindent tanított. Annyival több lettem általa! … Hálás vagyok neki, hogy átalakított, bölcsebbé és szabadabbá tett, kiszabadított félelmek karmaiból, és a lelkem fényét engedem már ezen a részemen is áramolni. … És békét érzek. Megtapasztalom a békét, az önmagammal kötött béke végtelen nyugalmát. … Fokozatosan egyre kevesebb részem raboskodik a megtagadott tudattalanom sötétjében… és – nem is olyan nagyon sok idő után – amikor minden részemet megszeretgettem, és minden kis zúgomat beragyogja a lelkem fénye: a tudatom egy, egész lesz. Egésszé válok. Nincs kirekesztett, elutasított részem. Megérkeztem Önmagamhoz. Átöleltem Önmagam. Eggyé váltam Önmagammal. Nincs többé kétség, kettősség, gondokat szántó-vető gondolatok, elmerabság. Nincs ilyen, mert már tudom, milyen igazán szeretni és szeretve lenni. Ki mertem nyílni, meg mertem mutatni magam önmagamnak, és már tudom, nem létezik a félelem, csak amíg félek Önmagamtól. Felszabadítottam magam, és a fény behatol, mindent átjár és beragyog. Békében vagyok. Egységben vagyok. Ragyogok, mert szeretem magam és TUDOM, hogy szeretve vagyok.
Azért jöttem, hogy ezt megtapasztaljam, mert ezt csak a Földön lehet megtanulni. Hálás vagyok a megtapasztalásért, köszönöm! ???