Az Árnyék-én befogadása

Ahogy egyre hosszabbodnak az éjszakák, rövidülnek a nappalok, úgy nyílik egyre jobban a tudatunknak egyelőre sötétben lévő része. Ebben olyan én-foszlányok vannak, amiket még nem tudtunk elfogadni, ezért hárítjuk a velük való kapcsolódást, vagy olyanok, amikre még ránézni, amit még megérezni sem mertük ezidáig, mert túl terhelő lett volna, ezért a tudattalanba toltuk.

A mostani napok nagyon erről szólnak, beköszönnek nyugtalanító álomban, fura meditációban, betükröződnek felkavaró szituációkban, jelentkeznek kellemetlen testi tünetekben ezek az általunk most még megtagadott Árnyék-énjeink.

Nem kell félnünk tőlük/ árnyék-részeinktől/ magunktól: ami feljön, azért jön, mert már elbírjuk, már fel tudjuk dolgozni, bármilyen torz élet vagy élmény is volt!

Oldódás megértés és elfogadás által

Az általam támogatott oldásokban az elmúlt napokban hatalmas, réges-régi karmákat lehetett feltisztítani azoknál, akik már készen álltak, és képesek voltak megérteni, mit tanított a sötét, feszültségekkel teli élet/ tapasztalás. Ha még nem kerek a tanulási folyamat, akkor ebben az életben is megjelenik valamilyen karma, nehézség képében ez a lefojtott részünk…
Azzal, ha megértjük az Árnyékot, el tudjuk ismerni a hozadékát, “hasznát ” a fejlődési utunkon, és így annak a szomorú/ dühös/ kegyetlen… stb feszültségekkel teli, diszharmonikus én-nek meg tudjuk köszönni a tapasztalást, tanulást. Ezután át tudjuk ölelni, be is tudjuk fogadni magunkba… és így már nem fog semmilyen módon frusztrálni, mert elvégezte a dolgát, vagyis tudatosodott rajta keresztül egy tanulni való. A helyére került. Azaz kioldódnak belőle a feszültségek, és a kitaszított én visszaérkezik “hozzánk”, vagyis tud integrálódni a tudatunk tudatos, fényes = elfogadó, szeretetteljes részébe.

És így az egységünkhöz, egészségünkhöz, vagyis a Lelkünkkel (legmagasabb szintű énünkkel) való egyesüléshez megint egy jó lépéssel közelebb kerülünk.

Tehát ez azt is jelenti, hogy már nem fog a mélyből manipulálni, akadályozni, irányítani minket az Árnyék-én (avagy karma), hanem – mivel tudatosítottuk, így rálátunk – már mi tudjuk tudatosan irányítani, felhasználni a tapasztalatából kinyert tudást- tehát mi uraljuk a tudatunknak/ énünknek már ezen részét is.

Az ilyen megtagadott én-részek az oldásban először sötétnek, torznak mutatkoznak a diszharmonikus, feszült energia miatt (és az álmokban, érzéseinkben is ezért félelmetesek), aztán ahogy megtörténik az elfogadás, gyönyörűen átfényesednek, kivilágosodnak, arannyá, széppé, harmonikussá változnak, és belénk simulnak.

Felszabaduló energia

Egy traumában mindig leszakad az énünk egy része, azaz egy adag energia is ott marad vele, benne lekötve. Mindaddig, amíg nincs feloldva, amíg nincs befogadva ez az én-rész a tudatosítással, ehhez a jó adag energiánkhoz nem férünk hozzá: az integráció által felnyílik ez a blokkolt energia, és aktivizálódik az energiarendszerben, vagyis rögtön megemelkedik az energiaszintünk, ami jobb testi és érzelmi működést is jelent, de magasabb tudati szintet is, vagyis az énünk magasabb rezgésű tartományait tudjuk működtetni, azaz magasabb rezgésű érzéseket tudunk megélni és tartósabban: türelmesebbek, elfogadóbbak, együttérzőek, örömtelibbek, elégedettebbek, békésebbek stb leszünk… szóval tiszta nyereség!

Ezt csak tetézi az, hogy az energia mindig információ is, tehát tudás is érkezik hozzánk a régi életből, tapasztalatból, de még inkább: a magasabb tudati szint azt is hozza, hogy a magasabb tudati rétegeinket tudjuk elérni, vagyis a Lelkünkhöz, tudatunk legmagasabb szintjéhez közelebb lépve, annak a hatalmas bölcsességének és adatbázisának egy nagyobb részéhez férünk már hozzá (fizikai szinten: a magasabb tudatosság azt is jelenti, hogy az ember az agyának nagyobb százalékát használja ki… olykor filmekben is jól megjelenítik, ez mit jelenti, pl. a Csúcshatásban, de a Lucy-ban is egész jól…)… ezt aztán úgy vesszük észre, hogy bizonyos dolgokat hamarabb és nagyobb ívben, összetettebben átlátunk, megértünk, mint korábban, ill. mint mások.

Nem tőlünk független, külső erő

Tehát a legfontosabb, hogy tudjuk, nem kell félni ezektől az alakoktól, nem fognak megölni, megenni, hatalmukba alá vonni, az Árnyék nem külső erő, ezek energiák és a mi részeink, tehát tudjuk irányítani, uralni őket: ha szépen szembenézünk velük, és megkérdezzük, milyen érzések voltak akkor benne és miért, el fogja mondani, és így meg fogjuk érteni, miért ment bele akkor abba a magatartásba, miért jött létre az a mostani szemünkkel már taszító, esetleg borzasztó vagy undorító helyzet számunkra: milyen belső kérdés/ működés vitt bele, és mit tanultunk meg belőle.
Ha még nem nézünk vele szembe, pedig feljött, tehát aktuális lenne az életünkben megoldani, feloldani, de nem akarjuk ezt megtenni vmi miatt, és pl. lenyomjuk, félni kezdünk és/ vagy küzdeni ellene, akkor felerősödik, erősebben megjelenik az életünkben az az energia, álmunkban vagy 3D-szitukban… mindaddig, amíg meg nem történik a fent leírt elfogadási folyamat.

Végleteken keresztül tanulunk…

Ha meg tudjuk látni, érteni, akkor szépen elolvad ez a (sötét, de mondhatjuk inkább, hogy tanító) energia: az is mi vagyunk, ill. mi voltunk, a tudati fejlődésünk egy pontján, azt is meg kellett tapasztalnunk, vmit tanulni belőle… Nincs ebben szégyellni való, így tanulunk, a végleteken keresztül: megélve a sötétet és a fényt, a szomorúságot és a boldogságot, a szeretetet és a gyűlöletet, a magasztosat és az alantasat… és aztán össze tudjuk rakni a tapasztalat-mozaikokból a tudást az arany középútról, egyensúlyról.
A végleteket és azok hozadékát, következményeit megtapasztalva később már tudatosan meg tudjuk már választani, melyiket szeretnénk élni, melyikkel társulunk, melyiknek adunk teret, figyelmet, időt, energiát az életünkben….: e sötét, mély rezgésű tapasztalások nélkül nem tudtunk volna fejlődni, fényesedni, azzá válni, akik ma vagyunk. És nem tudnánk tudatosan szabad akaratunk által teremteni magunknak, számunkra megfelelő, egyre inkább kielégítő életet.🙏🌟💖

A rendszer zseniális, semmi nem volt és nincs sosem hiába. A mostani szembesülések sem: emelnek, gazdagítanak, egységessé gyúrnak… csak engedjük. Nézzünk rájuk, értsük meg, fogadjuk be… és élvezzük a fellélegzést és magasabb energiaszintet…: )

Saját mostani sztori

Nálam is ez folyik most… Régi kegyetlen élmények jöttek felszínre: úgy kezdődött, hogy hétfőn úgy fájt a májamnál a bőröm, mintha nyílt seb lenne rajta, és a hátamon is abban a magasságban… az egész olyan érzet volt, mintha átszúrtak volna. Rámeditáltam, ki is nyílt, mi volt az: egy középkori életben vasszűzben kínoztak, mert házasságot törtem… közben felerősödött az érzés, a testem más pontjai is bejeleztek, ahol sérültem anno… Szépen szembenéztem az érzésekkel, hagytam, hogy átmenjenek rajtam, megéreztem, hogy egy szexuális energia-kibillenés volt, amit magányérzet váltott ki… továbbit nem kellett meglátnom az oldódáshoz. Elfogadtam, hogy voltam ilyen helyzetben, és ezt tudtam rá reagálni akkor… megengedtem, hogy oldódjon, megbocsátva magamnak, és a kínzóknak is… és engedtem, hogy a visszatérő saját energia emeljen… így ki is tisztítottam, el is múlt másnapra a fájdalom (mire megérkezik az oldódás/ energetikai munka hatása a fizikai síkra, az bizonyos idő…).

Aztán pár nap múlva jött ez a torokfájásos náthával telítődés, ízületi fájdalom… éreztem, hogy még kell tisztulnia valaminek, de ekkor nem volt erőm önállóan, így kértem külső segítséget, hogy biztosan maradéktalanul rálássak, ki tudjon teljesen pucolódni, aminek kell: feljött az oldásban egy középkori, kegyetlen énem (itt én voltam a kínzó): először beleéreztem az érzésvilágába, hogy miért ment bele egy ilyen helyzetbe – megértettem (éreztem) a benne dúló feszültségeket, torz agressziót okozó félelmet, ami szeretethiányból fakadt… és együttéreztem vele…: akkor erre volt képes… Aztán megköszöntem neki a tapasztalást, hogy most már szabadon és tudatosan tudom választani a kellemeset, felemelőt, táplálót magamnak, és másnak is azt tudom kívánni.
Amint együttéreztem vele, mert valóban megérettem az agresszióját, hogy miért lett ilyen durva, sírni kezdett, rám, a karjaimba borult, megkönnyebbült (= oldódni kezdett belőle a feszültség), és el is vesztette az erejét, a diszharmonikus rezgését, feszültségeit… megindult köztünk a szeretetáramlás… majd arannyá változott… (mindez pár pillanat alatt zajlott le: aki gyakorlott, már dolgozik magán egy ideje, annak nagyon hamar tudnak már végbemenni a folyamatok.)
Aztán a benne leragadt hatalmas energia integrálódott belém, jelenlegi énembe. Nagy adag volt, mert a nagy agresszió sok félelmet, szeretetlenséget takar, sok energiát köt le mindig – ez a jó adag most visszatért hozzám, rendelkezésemre áll újra, emel, segít engem.

A plusz energia meg is nyitott számomra egy új tudati szintet, amelyen pedig tanítást kaptam… A magas szintű energiák azóta is áramolnak, ezért vagyok még ágyba “kényszerítve”: mindennek meg kell érkeznie és el kell kezdenie átrendezni a tudatom… átkalibrálni mindenem, fizikai testem, energiatestem egy magasabb szintre… ehhez kell idő és nyugalom. Úgyhogy hagyom békésen, hogy levonuljon ez a tisztító és emelő betegség. 🙏💗

A kulcs tehát a nyitottság, megérteni akarás és aztán az elfogadás… de ez megérkezik magától a megértés nyomában…
Remélem, segíti az oldódási folyamatotokat ez az írás, és így kevésbé lesz megerőltető! Egyéniben, persze, továbbra is szívesen segítek, ha úgy érzed, jól jön a támogatás a folyamatban…

Kívánok emelő meglátásokat, tisztulást, felszabadulást ezekben a mélyre hatoló napokban! 🙏💖
Bori

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .