Akkor élünk meg válságot, hogyha jön egy új életszakasz és ezzel együtt életfeladat: nyílik egy új szint, de még nem merünk belelépni: még ragaszkodunk a régi működésünkhöz, de az már nem megy flottul igazán… Emiatt nem működnek jól a dolgaink, sikertelenséget élünk meg… a krízis pedig addig fog tartani, amíg nem vagyunk hajlandóak egy új nézőpontot felfedezni, elengedve a régi sémákat. Egészen eddig a szempontváltásig válságba kerülünk, jobban mondva: válságnak éljük meg az változás szükségességét.
Amint aztán megtörténik a szempontváltás, meglátjuk, hogy igazából rengeteg lehetőségünk van a megoldásra, és így elindulunk az új tapasztalási- tanulási körben: megnyílik az énünknek egy újabb része… elkezdünk meg jobban kibontakozni: a magunk, valódi kristálylényünk– lényegünk egy újabb ragyogó sugara kezd felszínre törni…
Jobb és bal…
Manapság nagyon gyakori, főként Nyugaton, hogy az élet közepén, 35-50 éves koruk körül válságot élnek meg az emberek. Az egyik oka, hogy a Nyugati ember jellemzően nagyon teljesítmény- és eredményközpontú – aki pedig teljesítményközpontú, annak a bal agyféltekéje nagyon erősen működik, vagyis nagyon racionális, akár földhözragadt. És ha csak az anyagi világból akarunk magyarázatot kapni az események folyására, akkor összezavarodunk, mert a látható világ nem az okot, hanem az okozatokat mutatja – tehát nem leszünk igazán okosak… és így a nagy teljesítmények sem tesznek boldoggá tartósan.
A harmóniához a jobb agyfélteke is kell: ha elkezdjük aktivizálni a jobb agyféltekét azzal, hogy jelenlétet gyakorlunk, elcsendesülünk, befelé figyelünk, elkezdjük tudni önmagunkat leválasztani a külső zsivajról, elkezdjük megérezni önmagunkat, elkezdünk tudni kapcsolódni önmagunkkal, a Lelkünkkel, akkor egyre jobban meglátjuk a dolgok valódi okát és mibenlétét… okossá válunk. És egyre jobban tudjuk érzékelni a változásokat, és azokkal rugalmasan, könnyedén együttáramolni…
Persze kevesebben, de vannak olyanok is, akik eleve erős jobb agyféltekés működésűek, nekik a bal agyféltekét szükséges erősíteni, és sokszor az a feladatuk, hogy ne csak érzékeljenek, hanem cselekedjenek is, és kifejlesszék a megtartóerejüket… a harmóniát szükséges kialakítani mindenkinek…
Bármelyik legyen ránk jellemző, az életközepi válság azért jön létre, mert van bennünk egy ragaszkodás a megszokott, bejáratott működésünkhöz: aki inkább az anyagi síkra fókuszálva kezdte el felnőtt életét navigálni, az erre a 35-50 éves korára nagyjából mindent elért, amit kitűzött magának, ház, autó, megtakarítás, utazás… Ezek persze mind fokozhatók egy darabig, de belső munka nélkül kiégés lesz belőle… lehet egyre nagyobb ház és autó, egyre több és drágább tárgy, meg utazni is eszméletlen sokfelé lehet (az utazás azért is olyan extra népszerű manapság, mert jó lehetőség a valódi önmagunk, unalmunk elől menekülni: látszólag történik valami velünk… de sajnos ha lespóroljuk/ hárítjuk a belső utazást, végül is nem tudunk igazán kapcsolódni az élményekkel, letudjuk a látnivalókat, vásárlásokat, ételeket- italokat… de nem töltenek, üressé válik minden, ha nincs mellétéve a magunkkal való kapcsolat, a mélység… és ilyenkor jönnek sokszor a függőségek, alkohol, drog, szexualitás túlhajtása, agresszió maguk vagy mások felé… (erről pl a Wall street farkasa c. film jut eszembe, ott is megvolt minden anyagi bőség, de üres maradt, nem volt még az anyagi gyarapodás mellé a tudati szint emelkedése, így végül önmagát fajta fel, önrombolás lett belőle…).
Aki pedig nagyon intuitív alapból, és annak mentén kezdte működtetni a felnőtt életét, az is rengeteg élményt és tapasztalatot szerzett eddigre… ha pl művész, voltak nagy alkotásai, megnyilvánulásai (kiállítás, előadás…), ha gyógyító vagy tanító, már nagyon sokaknak segített, sokféle elvont síkra, világba betekintett, érzett és érzékelt, szárnyalt rengeteget… de itt is eljön a pont, amikor – ha nincs mellétéve az önmunka, a személyiség csiszolása a traumák feloldásával, akkor kiüresedés és kiégés lesz belőle többek közt. Már nem inspirál, már nem hoz új meglátásokat, új ihletet, amiket az absztrakt terekben lát, megél… a jobb agyféltekés emberek idegileg nagyon érzékenyek, így náluk még gyakoribb a depresszió, idegösszeroppanás, skizofrénia a szétesésben…de persze náluk is függőségekben is abszolút megjelenhet az önmegtagadás frusztrációja miatti önrombolás... (pl Gulácsy Lajos, Jim Morrison, Van Gogh, és még számtalan elismert vagy el nem ismert művész… de rengeteg gyógyító- tanító is benne marad a krízisben, és veszti el képességeit és fokozatosan követőit is, mert nem tud váltani, nem képes szembesüni: érzékeli, tudja mit kellene csinálni, de valójában nem alkalmazza magán, segít másoknak (egyre inkább csak látszólag, mert ahhoz erő kell, ahhoz pedig valos kapcsolat Önmagunkkal), de önmagára nem szán időt… vagy mert túlsegítési problémaköre van, és/ vagy azt hiszi, hogy neki nem kell: mert érzékel, azt hiszi, magas tudati szintű is, és az emberi problémáin nem kell dolgoznia, azt gondolja, ő már “kész” van… sok tanító, gyógyító esik ebbe az úgy nevezett “spirituális ego” elnevezésű hibába… pedig attól, hogy intuitív, jól érzékel valaki, még nem feltétlenül tudatos. A hitelességhez, valóban magas szinthez, stabil lélekkapcsolathoz alázatos, tudatos önmunka kell. Ez senkinek nem spórolható le.)
Ha a válságban benne ragadunk, mert nem kezdünk magunkon dolgozni, akkor kiégés következik, ami energetikailag azt jelenti, hogy csökken az energiaszint- mert az csak az önmagunkkal kapcsolódásban tud emelkedni- és akár volt valaha lélekkapcsolatunk, és nagy energiánk, sok pénzünk, stb, akár nem, szűkülni fognak a lehetőségeink, mert bárhonnan is indultunk ebbe az életünkben, ha nem csináljuk az aktuálisan megtanulandó feladatunkat, akkor nem fogunk gyarapodni: egyre szenvedősebben fog menni minden kívül és belül, fizikai, érzelmi és szellemi szinten is.
Hogyan, merre váltsunk?
Viszonylag kevéssé közismert, még spiri emberek között is, hogy az élet közepén eljön egy pont amikor is az addigi működésünket annak valamilyen szempontból az ellenkezőjébe kellene tudnunk átfordítani: hogy mi felé kellene haladnunk ettől kezdve, abban pl. az asztrológiai (/ asztrozófiai) születési képletünk nagyon nagy segítséget ad. A többféle életfeladat-/ karmajelölő közül most a felszálló holdcsomópontra hívnám fel a figyelmet.
A felszálló és leszálló holdcsomópont azt rögzíti, hol, melyik csillagjegyben kelt fel, illetve nyugodott le a Hold a születésünkkor.
A leszálló holdcsomópont azt mutatja meg, hogy milyen tudást hozunk magunkkal ebbe az életünkbe: mi az, ami már jól megy nekünk, korábbi életekben már begyakoroltuk.
A felszálló holdcsomópont pedig azt mutatja meg, hogy mi az, amit ebben az életünkben meg kell tanulnunk, jobban meg kell ismernünk és kiteljesítenünk, magasabb szintre vinnünk…
Amikor gyerekek vagyunk akkor megtapasztaljuk a felszálló holdcsomópontbeli minőséget, kapunk róla mintát valamelyik közeli embertől a környezetünkben, valamennyire működtetjük is, sőt, lehet, hogy erősen jellemző ránk…
Utána változni kezdünk… és fiatal felnőtt korunkban elkezdjük működtetni a már hozott tudást, ami korábbi tapasztalataink által már kész bennünk, a készségeket (amit a leszálló holdcsomópont mutat)… elkezdünk benne dologozni, kiteljesítjük… csúcsra járatjuk… gyarapszunk benne… a meglevőhöz újabb tudást gyűjtünk esetleg.
Aztán valami változik…: tudatosságunktól függ, hogy észleljük már azt is, amikor bennünk indul el egy újfajta igény (új hobbi, érdeklődési kör…), vagy majd csak a külső körülmények terelnek rá a váltásra… pl. a munkahely átalakulása, elvesztése, betegség, családi változások…
Tehát ekkor, kb. az élet közepén, a kulcs, hogy átfordítsuk magunkat az új megélés / tanulandó felé. A Holdkelte és – nyugta, a felszálló és leszálló holdcsomópont mindig a zodiákus két, egymással szemben álló jegyét érinti, és mint ilyenek, valamilyen szempontból egymásnak ellentétei: ezért nem kis változás érik be, amikor ez elérkezik: könnyedén, készségszinten fakad belőlünk valami, gyakoroljuk, aztán az ellenkezőjébe szükséges váltani…
Ahogy feljebb írtam, nem feltétlenül külső kényszerek fogják elhozni azt, hogy változtassunk, hanem belülről is már másra kezdünk vágyni… ha tudatosak vagyunk, észrevesszük. Nekem például a Bak a leszálló holdcsomópontom, ami kb egy zúzógép ? fontos neki a karrier, a munka, nagyon jó a gyakorlati dolgokban, könnyedén tervez, szervez és valósít meg… pörgeti a dolgokat, élvezi a kihívásokat… a felszálló holdcsomópontom pedig a Rák, ami sokkal inkább visszahúzódó, nyugira vágyó, szöszmötölős, gondoskodós, az érzelmekre, a finom áramlásokra sokkal inkább figyelő minőség. Ha elképzeljük, a Bak működése az, hogy kitűzi a célt, amit ő gondol, utánamegy, megvalósítja, felmászik a hegyre, tágas teret bejár… a Rák, ezzel szemben, bent ül a kis mélyedésében és szűrögeti a vizet, amit besodor neki a víz, az élet abból táplálkozik…Tehát egy aktív, céltudatos, kitartó működéssel szemben ott van ez a passzív, türelmes, megengedő működés, a földes-sziklás, gyakorlati, kemény minőséggel szemben a vizes, lágyabb, áramlóbb…
Így is volt: amikor eljött a váltás ideje, egyszer csak azt vettem észre, hogy nem vágyom annyi foglalkozást szervezni, annyit mocorogni, annyira tevékenynek lenni, mint korábban (hogy mennyire aktív tudtam lenni, arról pont az előző posztomban írtam ?)… először nem tudtam, mi van velem, belustultam, vagy mi ez… de hála Istennek, mindig megérkezik a szükséges információ: megtudtam hamarosan, hogy a felszálló holdcsomópont mutat egy szükséges váltást (köszi, Szilvi), és elkezdtem tudatosan megengedni magamnak, sőt, csiszolgatni a Rák jelleget az életemben, és nem vártam el magamtól azt a 200%-os pörgést, ami korábban jellemző volt rám…
Aztán jöttem rá, ahogy többekkel együtt dolgoztam, hogy sokszor ez az infó hiányzik csupán, hogy ne essünk krízisbe, ne kérdőjelezzü meg magukat, az érzéseiket, megengedjük maguknak egy karrier- vagy egyszerűen csak prioritásváltást… és klassz legyen újra minden…☆♡☆.
A legtöbb ember tehát ezért kerül válságba, mert nem tudja, hogy az addig bevált és amúgy akár nagyon sikeres működését most maga mögött kellene hagynia és valami teljesen mást kipróbálnia, megtapasztalnia. Sokszor visszatart minket, félünk a megszokott, biztos alapot, biztos bevételt elengedni – de sajnos a bevételek is fokozatosan csökkenni kezdenek, illetve nehézségek is bejönnek, ha nem állunk bele az életfeladatunkba: ha nem váltunk, nem áramlunk a változással… A régihez való ragaszkodás, annak mindenáron való fenntartása elakadáshoz vezet: nem áramlik az energia az életünkben, nem járja át a magas szintű energiánk (ami csak lelkes tevékenykedésben van jelen), így alacsonyabb szintű lesz, romló, szűkebb… szóval nem érdemes ragaszkodni a megszokott, de langyos mocsárhoz, mert lehúz…
Aztán elkezdjük működtetni az új minőséget az életünkben…: hogyha tudatosak vagyunk akkor hamar, pár éven belül elmélyedünk benne és megértjük a mibenlétét: látjuk az értékeit, látjuk hogyan tud emelően működni az életünkben, és milyen ha diszharmonikus, lehúzó… Elkezdjük tudni tudatosan és egyre inkább kreatívan használni… elkezdünk benne úgymond sikeresek lenni és akkor jön a következő lépés: az életünknek az a szakasza, amikor ezt a két ellentétes minőséget, amit már nagyon szépen ismerünk és magabiztosak vagyunk bennük, el tudjuk kezdeni tudatosan ötvözni: virtuóz módon hol egyiket, hol másikat használni, mikor melyikre van éppen szükség, mikor melyik előrevivő, üdvös az adott szituban. És így kialakítod tudatosan az emelő, bőséget, békét, egyensúlyt hozó arany középutat a két, látszólag ellentétes minőségben. ♡☆♡
Szóval melegen javaslom Neked, hogy nézd meg, hogy mi a felszálló és a leszálló holdcsomópontod, pl ezen a linken nagyon egyszerűen meg tudod tenni … és azt is javaslom, hogy nézd meg, hogy a családodban kinek mi a felszálló- leszálló holdcsomópontja, mert nagyon nagy megértéseket tud hozni, ha meglátod, hogy kinek mi a tanulandó minősége (ezért pl milyen párt választ magának, milyen döntéseket hoz…), es az is izgi, hogy a családban ki kinek a “tanítója”, vagyis egyiknek ami tanulandó, az kinek megy flottul… abban mintát tud adni neki… Nekem nagyon sokat segített ez a családtagjaim megértésében… remélem, Neked is sokat ad majd megértésben, elfogadásban…
Namaste ♡ Bori