Azért is nagyon nehezek ezek a napok, hetek, mert hullámzunk, fentek és lentek váltakoznak, méghozzá eddig sosem élt nagy fentek és sosem látott nagy lentek, és nem ritkán, sokkal sűrűbben, mint régebben… miért?
Március 22-vel megnyílt a legmagasabb rezgésnek is a földi tér, már dúsul, fokozatosan nő a rezgésszint, és ez a beérkező giga magas energia, valamint a lelkünk (saját legmagasabb rezgésünk) hajt minket afelé, hogy elérjük ezt a szintet a hétköznapokban is, ne csak olykor, speciális helyzetben, amikor meditálunk vagy elvonuláson vagyunk pl., hanem sokszor és tartósan, egyre tartósabban… hogy ez legyen a természetes.
Tehát átmeneti időszakban vagyunk: a régi szokásaink, megoldásaink, amelyek traumából félelemből, önkorlátozásból vagy hatalomvágyból stb fakadtak azok alacsony rezgésűek, így már nem kompatibilisek ezzel a szinttel, ezért nem működőképesek: azt éljük meg, hogy nem vagyunk eredményesek/ sikeresek, ha ezeket hajtjuk…
Ebben az átmenetben az új énünk pedig még nem szilárd, még nem formálódott ki bennünk… még csak érezzük, kapiskáljuk, de még nem vagyunk benne (maga)biztosak.
Olykor elkapjuk a fonalat, megérezzük a fentet, az új énünket, az Igazit – és az egy csoda, maga a boldogság és szabadság! Mivel sokkal magasabb szinten vagyunk, sokkal erősebbek és bölcsebbek vagyunk, mint eddigi földi életeink bármelyikében, a fent is sosem tapasztaltan magas és gazdag.
Aztán – akár a következő órában (mert nagyon felgyorsul(t) az idő) – megint lent vagyunk, a pokolban érezzük magunkat, kétségbeesve, bizonytalanul…
Azért jön a szitu, amitől begörcsölünk, hogy rámutasson, mi választ el még a legmagasabb szintünktől, a Lelkünktől, a valódi Önmagunktól… még milyen félelem, önkorlátozás rekeszt el a legszuperebbtől. Mit kell még elengednünk, milyen kényszerünket, hogy stabilan Önmagunk tudjuk lenni.
És mivel egyre erősödünk, bölcsülünk, egyre mélyebb tudattalan rétegek tudnak megnyílni, egyre vaskosabb, félősebb, akár torzabb énjeink jöhetnek fel, mert már elbírjuk, már nem roppant össze az, ha szembenézünk vele, hogy ez is én vagyok, illetve voltam ilyen is egy ponton, a fejlődésem egy szakaszában… Régi, ősrégi programokra látunk rá és tudjuk azokat felülírni most már… de nem könnyű ezeket a blokkokat átlényegíteni, pont mert ősi berögződések… most már itt az ideje magunk mögött hagyni ezeket, és átmenni keményen az átalakuláson, a tényleges átalakuláson. Újjá kell születnünk.
Amikor kizökkenünk, elcsüggedünk, hogy basszus, pedig de jó volt x óráig/ napig, és most megint ilyen mélyen vagyok, hogy lehet ez, nem ér semmit az a sok munka önmagamon…?! Dehogynem, az nem veszett el, haladsz: nem baj, ha kibillensz, ne ijedj meg, nem csinálod rosszul, nem visszafelé lépsz, csak újra járod a köröket picit mindig magasabb szinten, mert így tudatosodnak a blokkjaid, máshogy nem tudsz belőlük kikeveredni, csak ha tudatossá válik Benned, mi az, amivel még korlátozod magad.
Szóval ezért ennyire masszív az ingadozás, sosem volt magasságokba kóstolunk bele, és olyan mélységeink tudnak előmerészkedni a tudattalan sötétjéből, ami eddig nem tudott: mert már elbírjuk! Képesek vagyunk bölcsen megérteni a sötét énjeink tanulságait, tanításait is! ?
Ahogy az előző (és már sok) posztban írtam, csak nézz rá, engedd, hogy az érzelmi hullám levonuljon, és a nyomában kibukkanjon a blokk, megértsd magad és aztán feloldozd, átöleld… magadat, azt a részedet is!
Olyan intenzív most ez a változás, hogy erős testi tünetek és érzelmi hullámok kísérhetik- nem csoda, évezredes szokásokat, működést hagyunk magunk mögött! És minél magasabb szinten vagyunk, annál hamarabb és annál határozottabban koppint a Lelkünk az orrunkra, hogy észleljük, ha csak picit is kibillentünk az önazonosságunkból, vagyis a Lelkünkkel való azonosságunkból, mert már itt az idő, hogy a szívünkből/ lelkünkből éljünk, hogy önazonosak legyünk: vállaljuk, akik vagyunk, és éljük, ami minket hív… ??
??
Bori