Minden minket tükröz az életünkben, és mi is mindenki életében tükörként működünk… ?
Mindenből, amivel találkozunk, azt vesszük ki/ észre, amivel dolgunk van, amivel kapcsolatban még blokkunk van: “benyom egy gombot “, vagyis vmi érzelmi reakciót vált ki belőlünk: ahol érzelem van, ott még a mélyben van vmi tudati diszharmónia, még nem találjuk azzal kapcsolatban magunkban a harmóniát… Azt fogjuk látni az adott szituban/ emberben, ami mi bennünk működik, pl. a valódi félelmeinket: mondjuk amíg túl nagyképűek vagyunk, mindenkit nevetségesnek, lúzernak fogunk látni; vagy a valódi vágyainkat: amíg gyenge az önértékelésünk, mindenkit nálunk szebbnek, okosabbak, ügyesebbnek gondolunk majd… Valójában mindkét véglet mélyén önértékelési probléma van, ami figyelem- és szeretethiányból/ ill. annak elfogadásának képtelenségéből fakad, ami életek óta már ott van bennünk vmi miatt (százféle eredendő oka lehet, akár túlzott hatalmi vágy, vagy állandó önfeladás, stb stb)…
Egyazon helyzetből tehát mindenki mást vesz észre, pl. testvérek, akik ugyanazt élték meg elvileg egy helyzetben, mást és mást raktároznak el, mert mindegyiküknek más az útja/ feladata, mással kell dolgoznia ebben az életében… a megélés, akár traumaként, direkt azért jött az életébe, hogy utána dolgozzon vele, és rendbe rakja magában, harmóniába érkezzen azon a területen is… ?
Mindig a feladatnak megfelelő szűrőn át látjuk a világot = a szűrő egy szemüveg, amit a tudatunkban lévő meggyőződések alakítanak… ha én veszélyesnek gondolom a világot, akkor mindenütt fenyegetést látok majd, és “be is vonzom”, létre is hozom az agresszivitást hordozó helyzeteket (mert a féleélem és az agresszió ugyanolyan szintű rezgés, ha az van bennem, az jön létre az életemben) … mindaddig, amíg meg nem erősödöm a tapasztaltak mentén magamban, és rájövök, hogy én döntök az életemről, hogy minden szitut kezelni tudok, és minden emel, minden lehetőséget nyit… és onnantól ezeket fogom látni, és elindul a kiteljesedésem…?
Az alábbi Weöres Sándor-vers mindezt szuperül megfogalmazza- a magyar költészet napján küldöm Nektek szeretettel. ?
Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak…
Ki minek gondol, az vagyok annak…
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.
S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.
Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
??