Az elmúlt napok erőteljes női jellegbeli, és ezáltal akár párkapcsolati feszültségeket- és jó esetben tisztulást, váltást – hozhattak… ráadásul holnap a Telihold is beköszönt, tehát ez is ráerősít a vénuszi minőségekkel kapcsolatos szembesülésekre… Nekem személyesen is feljöttek női, párkapcsolati karmikus terhek, amiket le is tehettem… az így felszabaduló energia pedig segít a szintlépésben Önmagam felé…
A női energiarendszer sokkal nyitottabb, mint a férfi, mégpedig a méhünk miatt. A méhünkkel, 2. csakránkkal szorosan összekapcsolódik energetikailag a szívünk és a Harmadik szemünk (a tisztánlátásunk) működése is.
Fizikai szinten is megjelenik mindig, ami energetikailag jellemző: a hüvely és a méh mintegy belső szentély, egy teremtő erőket mozgató alkímiai labor, mint egy befogadó kehely… Szent Grál– a külső nemi szervünk pedig leképzi a női minőségre jellemző nyitottságot, befogadási lehetőséget.
Ez a nyitottság egyfelől érzékenyebbé tesz minket, sokkal inkább intuitívvá, másfelől viszont sérülékenyebbé és instabilabbá. (Ezekről az összefüggésekről bővebben a Méhtisztító workshopban beszélek, illetve a Bevezetés a meditációba tanfolyam 2. részében, mindegyik videón megnézhető.)
A nyitottsághoz bátorság, belső erő szükséges- ám, amíg nincsenek feldolgozva (női) sérüléseink, traumáink, addig azok nem engedik az erőt kialakulni, gyengítenek. Gyengít, ha nem volt (ott) (eleget) (valamelyik) szülőnk, ha nem kaptunk elég szeretet, figyelmet, ha nem volt biztonságos, nyugodt az otthon, és így nem volt elég idő, lehetőség elmélyülni a világ felfedezésében, megfigyelésében, ha túl hamar felnőtt problémákkal találtuk szemben magunkat, mert a szüleink nem tudtak megbirkózni a feladatokkal, vagy nem volt akivel megosszák, és ránk terhelték, és így ők voltak a gyerekek, mi a felnőttek inkább… Ha nem díjazták azt, hogy növekszünk, kibontakozunk, nem kaptunk dicséretet, bátorítást az egyre fokozódó önállóságban, az egyre bontakozó nőiségünkben, mindig inkább babusgatni akartak, vagy akár vetélytársnak tekintettek, ahogy a női szépségünk érni kezdett… És még sok-sokféle probléma felmerülhetett egyéni és női érésünkben, amelyek miatt ma nem érezzük komfortosan és örömtelien magunkat akár felnőttként, akár nőként (/ bármelyik női szerepkörben, amit dob az Élet, avagy valamelyik csonka maradt (egyelőre): gyerek, kislány, nagylány, fiatal nő, csábító nő, önfenntartó/ önálló nő, vezető nő, érett nő, asszony, (beosztó, rendet és tisztaságot tartó, főző) háziasszony, bölcs nő, tudós nő, gyógyító nő, vigasztaló nő, gondoskodó nő, megértő, együttérző nő, nagymama… stb.).
Abban, hogy elkezdjünk erőssé válni, segít egyrészt, ha a napi/ aktuális történéseket elkezdjük feldolgozni… Másrészt, ha úgy érezzük, készen állunk a változásra, szeretnénk megújulni, és tényleg rátalálni önmagunkra, nekiláthatunk oldani a régre nyúló traumákat tudatos önmunkával, eleinte érdemes segítséget kérni, később egyedül is el tudjuk végezni a legnagyobb részét.
Ami az aktuális történések feldolgozását illeti: jó, ha napi, heti szinten tudatosan karbantartjuk/ tisztítjuk magunkat tudatilag-lelkileg-energetikailag, így minden szempontból jobban leszünk mind testileg, mind lelkileg, és egyre inkább a (női) lét előnyeit élvezhetjük. Ez a “karbantartás” annyit jelent, hogy mondjuk naplót írunk vagy jegyzeteket készítünk: a megéléseinket rendszeresen összegezzük, levonjuk belőlük a tanulságokat, elengedjük belőlük a szubjektivitást, azaz leülepítjük az érzelmeket, és így meglátjuk a tanulságokat, vagyis azt, hogy a megélt élmény mit tanított, miben lettünk gazdagabb általa. Ez így egy tudatosítási folyamat- a megéltekből tudást, aztán majd bölcsességet desztillálunk. Ha ezt rendszeresen megtesszük, akkor megerősödünk, stabillá válunk, nem fogunk szíre-szóra kibillenni, dühössé vagy szomorúvá, önbizonytalanná válni…
Ahogy gyűlik az erőnk, annál inkább merünk kibontakozni a régi mintákból, és mélyebb oldódások következnek be akár segítséggel, akár önállóan.
A “gyengeségünkből” fokozatosan erősség válik, a tengelyünkben tudunk maradni egyre tartósabban, az energiarendszerünk, az auránk mintegy pajzsként véd minket a behatásoktól, az intuíciónk pontossá, egyértelművé válik, tehát kikristályosodik a tisztánlátásunk, vagyis tisztán látjuk, értjük, mi és miért zajlik az életünkben- és így mindig nyugodtak, derűsek, inspiráltak maradunk.
A női külső nemi szervnek számos szimbóluma ismert, sokan sebnek, szakadásnak ábrázolják – vagy van, aki virágként, rózsaként, vagy akár szent/ dimenzió kapuként (ez utóbbi a szanszkrit nyelvben is jelen van, a női nemi szerv a jóni kaput is jelent). (Érdemes beírni a keresőbe, hogy pl. vulva art, meglátjuk, hányféle módon ábrázolják… és mindben van igazság. Aki még prűd/ szégyenérzetet hordoz a nemiséggel kapcsolatban, amit pl az is mutat, hogy a nemi szervével “nincsen jóban”, esetleg még nem merte megnézni tükörrel, vagy ki sem meri mondani, hogy punci, annak fontos ezen dolgozni, feltárni, milyen traumák blokkolják a nőiség örömteli megélését- nagyon javaslom ebben az esetben az intimtornát (jógavideóimon találsz), és pl. Soma Mamagésa könyveit szépen sorban… a Tiszta szex címűt pedig kiemelten.)
Ha benne maradunk a sérüléseinkben, traumáinkban, amiket akár már évszázadok vagy ezredek óta hordunk, karmikusan és/vagy generációsan, akkor a női test és női lét keserves oldalát fogjuk megélni, “sebesültek”, “szétszakadtak”, gyengék, elveszettek maradunk, a nyitottságunk gyengít minket: a megélt dolgok, impulzusok szétszórttá, bizonytalanná tesznek, és a nőiségünk ténylegesen támadási felületté válik, ahogy egy gyógyulatlan seb… áldozatai leszünk a női testnek, létnek akár bűntudat, szégyenérzet, önfeladás, akár a túlzott hiúság, szabadosság vagy manipulatív kapcsolatok stb. által — viszont ha kitisztítjuk magunkból a traumákat, önismerettel megerősítjük magunkat, tudjuk, kik vagyunk és merjük vállalni magunkat, így a prioritásainkat, értékrendünket, akkor ki tudjuk aknázni a nőiség, a női energiarendszer előnyeit: a méhünk általi extra erős kapcsolódást a Forrással, a kreatív, teremtő erővel, a könnyebben megnyíló Harmadik szemet/ tisztánlátást, érzékelést, a Szívünk által az együttérzést, szeretetet, a gyógyító erőt, és mindezek bölcsessége által kiérlelt türelmet (rózsa szimbólum!) – mind összességében a nyugodt, bölcs áramlásban leszünk… így válunk Boldog Asszonnyá. Vagy Arany Asszonnyá. Vagy hívhatjuk bárhogy, istennőnek, királynőnek, integráltnak, mesternek, Titkok tudójának, Ősi erők ismerőjének, papnőnek, beavatottnak, stb…
És így valóban a nőiséget mintegy kaput élhetjük meg, amelyen keresztül egy más minőségbe, magasabb szintre, egy másik dimenzióba tudunk lépni, ahonnan tisztábban érzékelhetjük és élhetjük az életet és önmagunkat, mivel tisztábban, önösség, de önmegtagadás nélkül tudunk kapcsolódni a tiszta (felszabadító, inspiráló) erőkkel.
Az már csak a hab a tortán, hogy ahogy mi, nők dolgozunk magukon, tisztulunk és gyógyulunk, az egész közösségünk és a Föld állapota is javul, hisz össze vagyunk kötve, egy tudati háló részei vagyunk… mindenre és mindenkire emelően hat az önmunka: elődeinkre, utódainkra, párkapcsolatunkra, kisebb és nagyobb közösségünkre… ez a hab a tortán- de ne másokért tegyük, hanem magunkért! Addig dolgozzunk magunkon, amíg nem másokért, hanem csupán ÖNMAGUNKÉRT is megtennénk, illetve: addig, amíg már nem azért tesszük, hogy mások elismerjenek, megdicsérjenek! Tegyük addig: tegyünk magunkért! Váljunk Önmagunkká, boldog asszonnyá- lánnyá, nővé, anyává, tudóssá, mérnökké, tanárrá, gyógyítóvá, stb. … minden aspektusunkat, minden szerepünket élvezettel és kreatívan, önazonosan, örömmel tudjuk élni!
Namaste <3
Bori
ui.: most a nőkről írtam, de természetesen férfiak is erősíteni tudják magukban ezeket a minőségeket, a nyitottságot, elfogadást, együttérzést, szeretetet…stb., sőt, feladatuk is, mint mindenkinek a mai időkben, de akik női testbe születnek, ezeket kiemelt feladat kibontani.