Halál vagy Élet?

“Egy napon a lakásunk ablakánál álltam, és kisfiammal figyeltem az utca túloldalán álló vadgesztenyefáról lassan, körözve lehulló faleveleket.
Mint már annyiszor, most is az élet értelmén töprengtem.
– A halál – gondoltam magamban -, újra meg újra a halál!
Ekkor meghallottam a belső hangot: 
– Halál? Miért csak a valóság egyik oldalát veszed figyelembe? Mire hívják fel tavasszal a fák és az egész természet a figyelmet? Az életre! Újra meg újra az életre! A halál és az élet örök körmozgás során váltakozik. A halál csupán az élet másik oldala…Ebben a pillanatban világossá vált előttem, hogy a fa most ősszel visszaszívja magába a leveleiből az életerőt, majd kiüresedett burokként elhullajtja őket. De csak a burok hullik el! A fát éltető energia továbbra is a növényben szunnyad, majd tavasszal újra kiárad, a fának új öltözetet, új lombozatot ad, az élet pedig örök körmozgásban ismétlődik. A fa kileheli és belélegzi az életet, csak a lombozat változik, a külső burok! Az élet örök, mert az élet a vég nélküli létezés. Más is világossá vált előttem: az örök létezés forrása – amelyet az emberek Istennek neveznek – az emberbe is belé leheli
az életet – ahogy a Bibliában is olvasható, Isten Ádám orrlyukán keresztül lehelt belé életet -, majd visszaszívja, a kiürült burok pedig elhull: az ember teste meghal. Az élet azonban nem szűnik meg, újabb testbe költözik örök ritmusban, amely a világegyetem összes megnyilvánulásában felfedhető, az égitestek keringésétől az élőlények szívveréséig.”
(Haich Erzsébet: Beavatás)
🌸 A lét örök. Létezem. Én vagyok. Minden Egy. 💚 Az emlékezés nem árt, de ha belesüppedsz, nosztalgiázol, sajnálod, aki elment, sajnálod, aki itt maradt, akkor nem a valóságban élsz, nem tudsz a valóságban, valósan cselekedni, és megrekedsz. Megbénulsz, beszűkülsz, megfojt az érzelmek kötése… nem áramlik benned és körülötted az Élet- és igazából már nem is élsz… Az egyetlen esély visszatérni az életbe, hogy el kell engeded, és úgy tekinteni a (vele/ általa) megéltekre mint tapasztalásra- hisz’ ezért vagyunk itt, ezért születünk a Földre, hogy tapasztaljunk, fejlődjünk… mindaddig, amíg egyszer elérjük az Egységet, és már nem kell testbe kényszerülnünk és a hibáinkból tanulni, tanulni és tanulni… Nehéz téma, tudom, de érdemes megtanulnod az Életre, a “Van”-ra, sőt leginkább az “Itt és Most”-ra fordítani a figyelmed, hogy ne korlátozzon semmi, és kitölthessen, átjárhasson az Élet. Döntsd el, hogy az Életet választod, és kezdd el gyakorolni… és egyre könnyebb lesz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .