“Addig ismétlődnek a múlt mintái, amíg a velük kapcsolatos gondolatokat igaznak véled.” – osztotta meg a Csillagokkal üzen-Ő, és pont rímel arra, amiről terveztem egy posztot: írni azokból a példákból, amiket látok magamban és körül, hogy a 6 vagy 7 hetes, vagy nem is tudom mennyi karantén adott, azaz olyan irányba nyitott ki, ami felé amúgy nem nyitott volna.
A gondolatok, hitrendszerek levetkőzhetők… tágabb tudatállapotban, elmélyülésben, meditációban, mantrázással, stb. rájuk tudunk látni és elkezdeni lebontani a falat, amit magunk húztunk fel magunknak, kidönteni a valósnak vélt tiltótáblát, amit magunk elé tettünk vmivel kapcsolatban.
A komfortzónán kívüli helyzetek is ezt hozzák, segítenek felismerni, hogy mi az, amit igaznak, alapnak vettünk, közben csak a saját elképzelésünk volt… a jelenlegi különleges helyzet is egy ilyen: most tömegesen íródnak felül a korábbi elképzelések, bejáratott, de lejárt minták. Kipróbálunk olyan megoldásokat, tanulunk, nyitunk olyanok felé, amiket eddig valamiért nem engedtünk be az életünkbe. Felszabadítóak ezek, bármennyire is ijesztőnek tűnnek elsőre. Milyen lehetőséget nyitott a bezártság az életetekben az elmúlt hetekben?
Ha úgy érzed, Tőled csak elvett, akkor ne várj másra, adj Magadnak Te: én-időt! Azzal nem lőhetsz mellé. Amíg a régi dolgokat siratod, nem veszed észre, mennyi új lehetőség vesz körbe. Tégy egy lépést, és az Univerzum százat tesz feléd. Amíg a babérjaidon ülsz, és a telefon ablakán keresztül igyekszel állandóan fenntartani a korábbi szokásokat, ezt nem tudod megtapasztalni. Ez most egy nagymosás, nagytakarítás, és megújulhatsz benne, ha engeded, hogy kioldódjanak a beléd ivódott, amúgy lehúzó, de jól megszokott, önsorsrontó foltok!
És amúgy, amit még mindenképp be szeretnék ide szúrni, amiért mindenképp hálásak lehetünk, hogy nem háborúval jött a nagy változás, ahogy a korábbi emberöltőkben!
De akkor nézzük a változásokat: nálam, az életmódomban nem hozott hatalmas változásokat, hisz 2014 óta falun élek, pont azzal a céllal költöztem ki a városból, h lehántsam a felesleget az életemről és magamról, és a – számomra – lényegre tudjak koncentrálni: az önfejlesztésre, önismeretre, legyen jobban időm elmélyülni és így megszabadulni (az akkor) gúzsba kötő(nek ítélt) problémáktól… szóval amúgy is elég elvonultan élünk, ám azt mégis a karantén adta, hogy több időm és energiám volt, és így el tudtam kezdeni a videókat felvenni és az oldalt kiépíteni… eddig 12 hosszú gyakorlás és 3-4 rövidebb van, egyelőre 5 van megvágva, de ez a könnyebb része. A technikai háttér nagyon nagy türelempróba volt, volt hogy 8 órán át ültem a gép előtt és egy tapodtat nem haladtam, mert az amerikai adózás, az egyesületi adózás, a videóvágás, a zenevágás, miért nem hallatszik a hangom, hova tűnt, miért módosította az egész honlapot ez vagy az a beállítás… váááá… akarom én ezt? miért csinálom, kinek kell ez. Inkább abbahagyom… Egy nap volt ilyen, nagyon zilált, amikor elgondolkodtam rajta, hogy feladom. Akkor elmentem futni, tudtam, hogy most ébernek kell lennem, hogy ne szippantson be a szorongás örvénye. Mélyeket lélegeztem, meditatív futással jobban rá tudtam látni, hogy ez tényleg kell-e… és azt éreztem, igen. Kell, mert feladatom a tapasztalásaim közvetítése, én is fogaskerék vagyok, aminek forognia kell. És hazaérve, ahogy leültem megint a gép elé, jött két levél, hogy te jó ég, mennyire jók a videók, mennyit adott, köszönik. Köszönöm! Magamat még jobban megerősítendő, megkérdeztem a Ji-Kinget is (♡♡ egy csoda az a könyv, köszönet érte Müller Péternek, hogy húsz évig dolgozott rajta, hogy közvetíthesse ezt a mérhetetlen bölcsességet!), és azt mondta, tartsak ki, lépésről-lépésre növekszik a folyamat, ne adjam fel. OK. Futottam megint pár újabb kört, hátha lesz jobb oldal, de végül visszaértem ugyanahhoz a portálhoz, mert itt elvileg megoldható a havi és az alkalmi/ napi előfizetés is. Szeretném ezt megvalósítani, hisz sokan sokfélék vagyunk, és mindenkinek más a jó opció… Nem is tudom, ha nem lett volna ilyen, kitartásra nevelő Anyukám, nem küzdöttem volna a triatlonversenyeken a célban összeesésig, nem jógáznék, bírtam volna-e ezt… de bírtam. Persze, hogy bírtam, hisz felkészített az Élet, edzett. Mindig edz, mindig kitanít, és csak olyat ad, amit elbírunk, ha összeszedjük magunkat. Szóval mélyeket lélegeztem, meditáltam, ászanáztam, futottam és kapáltam két napig, és aztán: pár napja letaroltam mindent és újrakezdtem. De nem türelmetlenül, határidőkön aggódva. Nyugodtan. Nyugodt vagyok, mert tudom, hogy meg fogom találni a megoldást, mert így döntöttem. Mert én teremtem a valóságom. Meg fog érkezni hozzám, aminek meg kell.
Szóval kigyomláltam magamból a kétségeket, és hamarosan látni fogjátok Ti is az eredményét, hamarosan kilőhetem az oldalt az éterbe, hogy aki, amikor szeretne, tudjon a videók segítségével egy kis minőségi időt tölteni magával, kapcsolódni tudjon Önmagával.
Ahogy belevágtam, és hetek óta ez teszi ki a napjaim jó részét, látom, hogy ezt nem tudtam volna megcsinálni az oktatás, workshopok, női körök mellett, mert olyankor a hétköznap délelőttjeim vannak, amikor töltődni tudok, és érzem, hogy kell is, mert csak így tudok minőségi foglalkozásokat tartani, kell az én-idő, tanulni, továbbképződni, meditálni… hogy legyen miből adni.
Szóval köszi, karantén- ezt is!
És még…
Tanultam abból is, hogy jelenleg nincs kiszámítható bevételem, de pár hónapra elegendő pénzünk volt, és úgy döntöttem, nem vagyok hajlandó szorongani, mert tudom, hogy én teremtem meg a valóságom: engedem, hogy jöjjön, amennyire szükségem van, én közben vetek, gyomlálok és munkálkodom a videókon…- és jött. Köszönöm az adományokat a jógavideókért! Köszönöm Nektek, hogy ezt most általatok tapasztalhattam meg, hogy újra megtapasztalhattam, hogy jön, csak engedni kell, nem szabad az áramlás elé görgetni a félelem, kishitűség szikláit.
Aztán volt egy olyan hozadéka számomra, hogy a férjem 17 éves fia ideköltözött, és így a kétheti két nap helyett most 5-6 hétig folyamatosan együtt voltunk (most elmentek kemencét építeni, István épít, ő segédmunkáskodik, amikor nem tanul épp). Eleinte voltak zökkenők, természetesen, pl. egy 17 éves nyilván más ritmusban él, mint mi… de aztán ő is felfedezte, hogy érdemes rendszeresen felkelni időben, megmozgatni magát egy kis jógával, mert könnyebb utána a nap… aztán sokat faragott pl., egy kis tálat kaptunk tőle Húsvétra, amit ő készített, és nagyon élvezte az elmerült alkotást, minden szabad percében ment ki, és faragott. ♡ Aztán segédkezett a tavaszi vetésekben, még inkább értékelni kezdte, hogy a kertben van a reggelihez való zöldség pl., rájött, hogy otthon, Pécsett akár egy balkonládába is vetheti a kedvencét, a rukkolát. Felismerte, mennyivel finomabb a házi sütésű kovászos kenyér, mint a bolti, még ha elvileg az is kovászos… hogy érdemes a magunk táplálásába egy kis plusz energiát fektetni, mert sokkal jobb lett azóta ez emésztésünk pl. Még azt is megszerette, hogy nagyon ritkán eszünk húst, pedig azt hittem, neki ez nehéz lesz, és készültem is, hogy akkor heti egyszer azért beiktatjuk, legalább neki (én kb. 2 havonta kívánom meg a húst… vagy inkább csak télen… erre is magyarázatot ad az ájruvéda, a testtípusok..;) de Húsvétkor mondta, amikor több húst evett, hogy nem is kívánja már igazán… Aztán már egész kis szerzetes lett belőle, többször is felment pl. Napfelkeltét nézni a kertbe, mert hogy korábban nem látta… és aztán még mantrázott is hozzá, ezt is kipróbálta, mert tőlünk látta rendszeresen, és megszerette, Shiva-mantrázik azóta… Úgyhogy málát adtunk neki ezek után névnapjára, hogy tudja számolni is, mert előtte az ujjain követte, mikor ér el a 108 ismétlésig. ♡
Aztán ez a szitu nekem meg a főzésben hozott lépést, mert amúgy naponta-kétnaponta szoktam főzni, most tényleg minden nap kellett, és így újdonságokat fedeztem fel, tanultam meg… és nekem egyik fő feladatom a táplálás csiszolgatása ebben az életemben – a szellemi-lelki táplálással, a tanítással, jógaoktatással is gyakorolom, illetve a konyhában is muszáj volt felvenni a ritmust most, hogy egy olykor ijesztő mennyiséget eltüntető kamaszfiút kell “etetni”… 😀
Abban is fejlődtem (még tovább-mert ezt gyakorlom már egy pár éve), hogy jobban merjek segítséget kérni, hisz így jobban felpörgött a háztartás, hogy hárman vagyunk, viszonylag kis helyen, így fontos, h mindig pakoljunk, különben káosz lesz… (most mondjuk, h egyedül vagyok, nagyon nagy a lassulás, főzni is jóval kevesebbet főzök..:)
Amit még hozott ez a forradalmi időszak: hatalmas meditációs élményeket (amikből egyet itt leírtam), amik nem csak annak köszönhetők, h több időm volt erre is, hanem annak is, hogy tényleg ennek a nagy átalakulásnak van ideje most. És egész új dimenziók nyíltak meg… szavakkal nem igazán tudom megfogalmazni…
A környezetemben még olyan változásokat láttam, hogy pl. férjek elkezdtek jógázni- mindig nagyon nagy öröm hallanom, hogy férfiak is bekapcsolódnak, és nem csak azért, mert hát nekik is nagyon fontos, baromi sok stressz van bennük is, ami nagyon rongálja őket, főleg, hogy ők kevésbé mutatják ki az érzelmeiket, azokat is általában lefojtják, és rágja őket belülről a sok feldolgozatlanság… hanem azért is, mert így a pár együtt tud fejlődni, nem lesz olyan, amit én már megéltem, hogy egészen elágaznak, eltávolodnak egymástól az utak, mert az egyik elkezd befele is figyelni, a másik viszont még mindig anyagi síkon gondolkodik, él… ez nagy értékrendbeli eltérést hoz egy idő után… Szóval nagyon klassz, ha bevonjátok a családtagokat a mozgásba, mert ugyanúgy, akkor is, ha nem tudja, hogy mi a jóga, hatni fog rá, fejleszti, oldja a testi-lelki feszültségeket, szorongásokat, nyitja az önmagunk előtt bezárt kapukat!
Aztán hallottam olyanról is, hogy muszáj volt keresni vmilyen online jógát, és pont engem talált meg, és a nőiséggel kapcsolatos problémákra így ébredt rá, és kezdte tudni feloldani. ♡
Aztán hallottam olyat is, hogy a több idő miatti rendszeres jógagyakorlás döbbentett rá valakit arra, hogy milyen sokat tud fejlődni a teste még 60-on túl is. ♡
Aztán hallottam olyanról is, hogy vaskalapos munkahely most kénytelen volt engedélyezni a home office-t az otthonmunkát- és így az újdonsült apuka ráadásul jelen lehet jobban az évek óta várva várt babájuk első heteinél…! ♡♡ Hatalmas öröm a család mindhárom tagjának ez.
És hallottam olyat is, hogy nagy betegség után most a lehető legjobb módon, otthoni munkával tud visszaállni valaki dolgozni, és sokkal kevésbé megerőltető most ez így…
És még sorolhatnám, kertészkedés, zenélés, kézműveskedés… sokan sok mindenbe belekóstoltak, és hiszem, hogy ezek után a hónapok után az emberek közül sokan rájönnek, hogy milyen felesleges falakat húztak maguk köré, milyen felesleges jármokba hajtották a fejüket, rájönnek, hogy sok minden van őbennük, hogy nagy az erejük, és lehet máshogy is, lehet szabadon, önmagukat kibontva, belülről kifele működni, nem csak mindig kifele figyelni – és rettegni, másoktől függve… sztem sokan fognak vállalkozásba kezdeni, mert rájönnek, hogy nem akarnak ugyanabba a taposómalomba visszakerülni, stb.
Egy szó, mint száz: rengeteg a változás, és igen, sok a szenvedés is, de a megújuláshoz mindig kell a lebomlás is, és csak addig van szenvedés, amíg nem akarod elengedni a régit, amíg ellenállsz a folyamatnak. Az új mag is a lebomlott anyagból, bomlástermékek közül kel ki, hajt ki a legerősebben. Most ebben vagyunk. Idejét múlt és igazságtalan rendszereket tartottunk fel félelemből és kishitűségből, mert nem bíztunk magunkban, hogy lehet máshogy is. Ez az időszak magadra irányítja a figyelmed, és az arra nyitottaknak a belső erő kapuit nyitja meg. És igen, ez nehéz eleinte, ahogy minden kezdet, mert bele kell jönni, meg kell találni a fogásokat, de csak csináld és folytasd, ne hagyd abba, és megjön az eredménye az új szokásoknak, az újonnan felfedezett tehetségeidnek, erődnek! Bízz magadban, engedd leomlani a falakat, hogy meglásd a kilátást, hogy milyen tágas a falakon túl az Élet!! ♡♡
Namaste.
Bori