Rekeszekről, címkékről, unalomról…

Gyümölcsös rekesz, fa zöldségtároló, fa láda, loft bútor - A

Rekeszelési mánia. Vagy mondhatnám, hogy címkézési, vagy hogy dogmamánia… a legtöbb ember mániákus rekeszgyártó: mindent, amivel találkozik, bele akar szuszakolni valamilyen rekeszbe, és azt fel akarja címkézni egy kategóriával… és ha ezt megtette, jól le is zárja, és tovább nem is kíváncsi rá… aztán meglepődik, ha valami teljesen váratlan fordulat jön az adott mondjuk ember (de lehetne bármi: jelenség vagy állat, növény… még akár tárgy is) felől: “ez teljesen váratlan fordulat, nem számítottam ilyesmire”… biztos hallottunk már ilyet… Pedig minden látható, minden érzékelhető – lenne: ha nem zárnánk le valami vagy valaki felé azért, mert valamilyen sablonunkba beleillesztettük, figyelmen kívül hagyva egy csomó más jellemzőjét… Aki sablonokat gyárt, címkéz, az végül is nem akarja megismerni, milyen is a világ valójában.

Continue reading “Rekeszekről, címkékről, unalomról…”

Nyitás a bezártságban

“Addig ismétlődnek a múlt mintái, amíg a velük kapcsolatos gondolatokat igaznak véled.” – osztotta meg a Csillagokkal üzen-Ő, és pont rímel arra, amiről terveztem egy posztot: írni azokból a példákból, amiket látok magamban és körül, hogy a 6 vagy 7 hetes, vagy nem is tudom mennyi karantén adott, azaz olyan irányba nyitott ki, ami felé amúgy nem nyitott volna.

Continue reading “Nyitás a bezártságban”

Anyák napjára

Szeretettel és tisztelettel köszöntök minden Anyát a mai napon! Minden anyát, aki testében nevelte babáját, minden anyát, aki várta, várja, hogy jöjjön az értesítés, hogy megérkezett a babája, mehet/nek érte, és minden anyát, aki még küzd testileg és/vagy lelkileg, hogy anyává válhasson, hisz szívében már az…! És köszöntöm azokat a nőket is, akik szellemileg vagy tárgyilag teremtenek, és ebből a szempontból élik meg az anyaságot! <3 <3

Continue reading “Anyák napjára”