A január a tél mélye, megdermedés, leállás, elengedés, halál… semmi, üresség… ezek az energiák mozognak benne. Kell a megpihenés az újabb ciklus megindulása előtt, kell az elengedés a szemléletváltáshoz, megújuláshoz, a mozdulatlanságban érlelődés a bölccsé/ bölcsebbé váláshoz, hogy ne ugyanabban a nyomvonalban járjuk a következő kört, hanem lehetőleg magasabb szinten, nagyobb rálátással…
Februárban megmoccan nagyon csendesen az élet, az újjáéledés már… megindulnak vizes energiák a kopogósra fagyott földesek mellett. Valami készülődik a felszín alatt, nagyon izgalmas, finom, láthatatlan folyamat. Gyűlik apránként az erő a Tavasz majdani kirobbanó energiájához.
A halál és az élet talán csak novemberben van ennyire intenzíven egyszerre a térben, de akkor teljesen más árnyalatban, persze… Most érdemes hangolódni az elengedésre és a befogadásra is, mert rugalmasabbá teszi az energiarendszerünket ~ tudatunkat ~ minket magunkat, vagyis könnyebb elengedni a ragaszkodásokat, berögzültségeket, szűkös szempontokat (és csökken a halálfelelem is az ilyen meditációtól, gyakorlatoktól), illetve könnyebb lesz a megújulás, szemléletváltás az Új elérkeztekor (március 21.). Elengedésre és befogadásra találsz egyrészt hatha ászanázásokat és a rádzsa jógaórák között meditációkat a Minőségi én-idő jógacsomagban, másrészt végezhetsz földes és vizes, valamint levegős gyakorlatokat (Gyökércsakrás, Nemi és Szívcsakrás gyakorlatokat is…, illetve a méhtisztító gyakorlat hatékonyan serkenti a vizes, női energiáinkat : )
És akkor egy kis gyönyörködtetés: csodásan megfogalmazza ezeket az átmeneti energiákat az alábbi vers szerintem (köszönöm a megosztást, Évi), nagyon megfogott, fogadjátok szeretettel! ♡☆♡
Szabó T. Anna: Február
Hallod, hogy pendül az ég? Jön a szél!
Zsendül a földben a nedv, fut a vér,
bizsereg a magban a lomb meg a fény –
túl vagyunk lassan a tél nehezén.
Olvad a hó, fenn fordul a nap,
kiböködi a hideg csillagokat,
döccen a vén Föld rossz kerekén –
túl vagyunk mégis a tél nehezén.
Jaj, milyen évszak! Hosszú, sötét.
Óvtuk az otthon csöpp melegét.
Biccen az új ág, zsenge remény:
túl vagyunk, úgy-e, a tél nehezén?
Jön, jön a szél, friss föld szaga száll,
létre gyötörte magát a halál,
nincs lehetetlen, van te meg én –
túl vagyunk, látod, a tél nehezén.
Namaste♡
Bori
(Kép a pinterestről)