Őszülök… és élvezem!

Olykor találkozom azzal, hogy felvetődik, hogy aki igazán dolgozik magán, hogy önazonos, kiegyensúlyozott stb. legyen, az festheti-e magát, vagy a haját, tetováltathat-e, egyáltalán foglalkozhat-e a külsejével, ez nem jelenti-e azt, hogy “hazudna” magáról… Én úgy érzem, mint mindennél, itt is a háttérben meghúzódó érzések a lényegesek az egyén szempontjából, illetve az is érdekes lehet, hogy ha szemlélik vagyunk, akkor mit vált ki belőlük ez vagy az…

Természetesen ebben a kérdésben sincs sablon szerinti jó vagy rossz.

Meggyőződésem, hogy mindenkinek szabad akaratából fakadó joga azt tenni, amit épp jónak érez, ami számára éppen élhető, avagy amire éppen képes- mindenki fejlődésben van, tapasztal valamit, amin keresztül csiszolódik… szóval ne ítéljünk meg senkit semmiért… ez a bejegyzés inkább egy kis önismereti segítség gyanánt íródott, semmiképp sem azzal a céllal, hogy pellengére állítsuk magunkat vagy mást… inkább azért, hogy segítse a megértést, elfogadást, sőt, akár együttérzés kialakulását magunkkal és mással kapcsolatban…

Szóval akkor kissé bulvárosan megfogalmazva a kiinduló kérdést:

Helyes-e a smink, hajfestés, tetoválás, plasztikai beavatkozás… egy önazonosságra törekvő emberen?

Én úgy látom: ha nyugodtan, élvezetből teszed, és örömteli a testeddel való kapcsolódás, akkor ez egyfajta játék, kipróbálni ezt vagy azt a külsőt, belebújni, megfürdeni egy energiában… Ha nem a félelmeid és hiányaid tolnak bele a küllemed megváltoztatásába, akkor ez egy szabad játék… kicsit, mint egy jelmezbál… Viszont mindaddig, amíg a tudattalan (vagy akár már tudatos, csak fel nem oldott) traumáid irányítanak, sajnos akkor sem leszel boldog és elégedett magaddal, ha halmozod a szépészeti technikákat, trükköket, mert az elégedetlenség oka valahol mélyebben található… Ha el sem tudod képzelni, hogy valamelyik “testmódosításod”, “maszkod” nélkül mások szeme elé kerülj – vagy a másik véglet (de ugyanaz az energia), hogy muszáj mindig kitenni magad, felhívni a figyelmet magadra, akár harsány viselkedéssel, extrém öltözettel, akár a közösségi felületeken fotókkal, és várod a visszajelzést, szomjazod a dicséretet, szinte csak az éltet, lesed a lájkok számát…, akkor érdemes lehet a mélyére ásni, mi késztet arra, hogy álcázd vagy átalakítsd magad, mert csak akkor élvezetes igazán magunkkal a játék, ha már szabadon tesszük! … De akkor nagyon!:)

Ha azért alakítod bármilyen módon a küllemedet, mert nem szereted, ahogy amúgy festesz, vagy mert hatni akarsz valakire, és félsz, hogy smink, tetoválás nélkül, ősz hajjal… nem tudnál a kívánt hatással lenni, valószínűleg valahol mélyen azt gondolod, amúgy nem vagy elég jó/ szép/ különleges/ erős. Ebben az esetben a mélyben nagy valószínűséggel vannak olyan traumák, hitrendszerek, amiket fel lehetne dolgozni, jó eséllyel kevés dicséretet, állandó elvárásokat éltél meg, anyai (jellegű) feltétlen elfogadás, apai (jellegű) elismerés, figyelem pedig hiányzott…

És! fontos itt megjegyezni, hogy aki megveti, elítéli ezeket az eszközöket, jelenségeket, esetleg undorodik tőlük, az ugyanebben a traumakörben jár, csak pepitában, ugyanúgy oldani lehetne a túlzott puritánságot, merevséget, szemérmességet, stb.

Amikor feloldottad a blokkjaidat, harmóniába jöttél Önmagaddal, már úgy tudod használni vagy nem használni ezeket az eszközöket, hogy nem vagy tőlük függésben, azaz, ha van kedved, igen, fested az arcod, a hajad, a tested, stb., lefotózod magad, nem rettensz meg, ha figyelem hárul rád, meg kell mutatkoznod, de ha épp nincs kedved ehhez vagy nem ennek van ideje az életedben, akkor ezek nélkül is könnyedén és felszabadultan élsz, és ugyanolyan jól érzed magad a bőrödben…: azaz ugyanúgy teljes értékű nőnek/ férfinak és emberi lénynek érzed magad, bármilyen szituációt, találkozást is dob éppen az Élet.

A testátalakítástól, az önálcázástól való függés, ami rengeteg formában megjelenhet, pl. kényszeres éhezés (ahol a mögöttes vágy lehet, hogy “eltüntessük magunkat”), vagy evés (hogy védelmező és rejtő pajzsot, zsírréteget vonjunk magunk köré), vagy túltetoválás vagy túl-piercingezés, hogy elbújjunk a rajzok/ ékszerek mögé, és pl. inkább elijesszük az embereket magunktól, nehogy kötődni kezdjünk, és kihasználjanak, csalódni kelljen, vagy pl. nehogy megismerjenek és csalódjanak bennünk…; vagy a túlzott ragaszkodás a szürke egér-szerephez, elbújás a karakter- és szín nélküli öltözködésben, vagy túlzásba vitt plasztikai műtétekkel való önmegtagadás, kibújás a bőrünkből… de az is álcázás, ha mindig tökéletesnek akarsz tűnni, és gigantikus energiát fektetsz ebbe, és sokat szorongsz, idegeskedsz minden részleten a megjelenéseddel (test, otthon, autó stb…) kapcsolatban, és amiatt, hogy esetleg “hibázol”, nevetségessé válsz, megszólnak… ezek mind önelutasítások, és traumákat mutatnak a mélyben… erős önbizonytalanságot, szeretet- és figyelemhiányt… nagy terheket, fájdalmas, szomorú megéléseket… nem könnyű ezekkel szembenézni… de jó hír, hogy ha készen állunk rá, az önértékelési gödörből is ki lehet jönni az érzelmi blokkok feloldásával!

És ha már szabadon használod a ruhákat, ékszereket, sminkeszközöket, jól érzed magad nagyon dekoratívan ugyanúgy, mint teljesen átlagosan öltözve, körömcipőben és estélyiben ugyanúgy, mint túra- vagy munkás ruhában, akkor szabad vagy, és ezek mind csak az öröm, a játék, az élmény eszközei lesznek már… Ha megszabadulsz az álcáidtól, maskarától, amit félelemből húztál fel, utána akár minden nap más szerepbe bújhatsz, sőt bármit tehetsz magaddal, mert ha örömből és nem valamilyen félelemből, hiányból fakadóan teszed, hanem önszeretetből, akkor energetikailag harmónia van mögötte, azaz nem hozol létre karmát, kötést, és szabad és önazonos maradsz: ha belül harmónia van, nem tartanak fogva a blokkok, akkor Te vagy az úr, nem a feldolgozatlan traumáid!

Saját testsztorim dióhéjban…

14-től kb. 33 éves koromig szolidan, de mindig sminkben hagytam el a házat, kihúztam a szemem finoman, hogy nagyobbnak látsszék, és még a sarki boltba sem mentem egy kis szempillafestés nélkül. Aztán, ahogy elkezdtem dolgozni magamon, és megszerettem magam, helyretettem az önbizalmamat, önértékelésemet, elhagytam a sminket. Évekig nem is festettem magam egyáltalán… Aztán tavaly ősszel ott álltam a húgom mellett, amikor kirúzsozta magát, akkor kedvet kaptam én is a színnel, formával való játékhoz, és azóta olykor kifestem magam. Nagyon jó érzés, hogy teljesen szabadon használom: amikor jólesik épp, mert olyan hangulatban vagyok, de csak akkor. Tehát én határozok, nem pedig a félelmem, félszegségem.

Kamaszkoromban elég kemény étkezési zavarom volt, mindenáron le akartam fogyni, pedig nem voltam egyáltalán túlsúlyos, sőt…! mivel 3 éves koromtól mindig sportoltam valamit, izmos voltam, csak olyan combis-popsis alkat, mint amilyen most is vagyok, csak akkor sokkal kevésbé…:D de nagyon zavartak a gömbölyded idomaim (vagy legalább is azt hitten, az zavar, de más volt a mélyben… és a ’90-es évek nagyon sovány divatja sem segített…), és ezért éheztettem és túledzettem magam, almaecetet ittam, mert egy női magazinban azt olvastam, oldja a zsírt… 3-4 hónap alatt 10 kg-t fogytam… ezek így együtt nagyon felbolygatták a szervezetem, emésztőrendszerem, és egy fulladásos allergia lett a vége, ami miatt párszor életveszélybe is kerültem (meg is tanítottak, hogyan végezzek magamon gégemetszést, ha kellene…o_O), elég kemény idők voltak testileg és lelkileg is… Később megértettem, hogy a depressziónak egy válfaja volt ez az anorexia-jellegű dolog is, egyszerűen el akartam tűnni, szublimálódni, mert nem találtam magam, a helyem, nem éreztem az értékem… Végül is összesen majdnem két évtizedig szenvedtem depresszióban. Úgy jöttem ki belőle, hogy egyszer elértem azt a borzalmas szenvedési fokot, amikor azt mondtam: elég, ez elviselhetetlen, tényleges változást akarok. Úgyhogy segítséget kértem. Másfél évig rendszeresen jártam pszichoterápiára (hypnoterápia, KIP-es módszer), közben antidepresszánst is szedtem, amitől eleinte tartottam, de itt is megérkezett az a mélység, amikor azt mondtam, oké, ennél bármi jobb, úgyhogy elhiszem a terapeutának, hogy ezzel időt nyertek a feldolgozáshoz, mert abban segít, hogy ne menjek olyan borzasztó mélyre… Tényleg segített jobban a felszínen maradni, és éltem a lehetőséggel, beszedtem, és közben elszántan, intenzíven dolgoztam magamon. Sok mindent meg is értettem és elkezdtem feloldani ez idő alatt… aztán maradéktalanul a spiritualitás hozta meg a fojtogató traumáim alól való felszabadulást, es az élet nagy kérdéseire számomra a választ. Ezek az alternatív, holisztikus módszerek segítettek a tudattalan rétegekbe olyan mértékig belelátni, hogy meg tudtam érteni a sorsomat, feladataimat, és el is tudtam fogadni ezeket, és elkezdtem ezek mentén kiteljesíteni magam… és most már hálás vagyok minden tapasztalásomért, mert azokon keresztül váltam azzá, aki ma vagyok- akit pedig egyre jobban élvezek, ráncosodón, őszülőn és pár plusz kilóval, olykor narancsbőrösen is… már kedves és megértő tudok magammal lenni az esetek legnagyobb részében, és így: el tudom fogadni mások kedvességét, figyelmességét is… például a férjem dicséreteit, udvarlását, rajongását… ♡♡

Őszülök és bölcsülök

Pár éve a hajam elkezdett őszülni, elég sok ezüst szál van már benne, hisz 40 éves lettem idén, és elég sok bennem a tűz energia, ami az átalakító minőség, a hajat is őszre festi pl., de a mérleg másik serpenyője, hogy könnyen alakul miatta a testem, könnyen izmosodom pl… szóval 50-50. No, de visszatérve: tudom, hogy vannak, akik elhanyagoltnak tartják az ősz hajszálak be nem festését, látom is olykor az arcokon a megütközést, de nagy örömömre eljutottam oda, hogy egyáltalán nem érdekel, mit gondolnak rólam, azt teszem, ami jólesik… Ez abból is fakad, hogy egyrészt nem zavar a korom, jóban vagyok azzal, amit eddig elértem az életemben, nem gondolom, hogy máshol kellene tartanom… valószínűleg, mert feloldottam a mélyben munkálkodó, teljesítmény- és megfelelési kényszert okozó traumákat, és mindig megléptem nagy döntéseket is, amelyek által, úgy éreztem, szabadabbá, boldogabbá válhatok, és mivel beletettem a melót, nem csak vártam a csodát, most már az is vagyok szinte mindig. ♡ Másrészt a látvány is tetszik, nagyon bírom, ahogy megcsillan az ezüst a sötétbarna hajamban… és azt is szeretem figyelni, hogy mennyire változik az arcom karaktere a szín változásától… ahogy a ráncoktól is. Azokkal sincs bajom, pedig elég sok van, hisz elég száraz a bőröm (vata/ levegős alkat vagyok). Valahogy az az érzésem, hogy nem szeretnék lemaradni magamról, a saját változásomról… számomra érdekes megfigyelni, sajnálnám elfedni ezt a folyamatot… De ha valamikor meg majd úgy érzem, szeretném befesteni, akkor meg majd megteszem.

Az, hogy figyelem a ráncaim és az őszülésem, persze, nem azt jelenti, hogy ne ápolnám az arcom, a testem, ne járnék pl. kozmetikushoz meg masszázsra, fürdőbe, szaunába, stb., ha épp arra vágyom, megadom magamnak: már tisztelem és szeretem magam annyira, hogy megadom magamnak, ami jólesik… de nem görcsösen, kényszeresen, a korosodástól félve ápolom magam… Rendben vagyok azzal is, hogy a testem változik a korommal. A bensőm is változik, egyre bölcsebb vagyok a megéltek által, így nekem ez oké, egyensúlyban érzem. Javasoltam is a tavalyi, 20 éves érettségi találkozónkon, hogy az évek száma fölött való sápítozás helyett legyen a mottónk az, hogy “most már nem csak szépek, hanem bölcsek is vagyunk”! 😀
Azt gondolom, megfelelőképp tisztelem már a testem, így elegendő, amit teszek érte, pl. már nem hajcsárolom túl magam, megtanultam pihenni is (kellett gyakorolni bőven, hogy ne legyen közben lelkifurkám, és tényleg pihenjek, amikor pihenek!), és megengedni magamnak a tényleg szabad szabadidőt (régen minden percemet beosztottam, és még akkor sem voltam magammal elégedett nap végén, ha lenyomtam a teljes listát, amit felírtam magamnak, illetve a szabadidőmet is “hasznosan” akartam mindig tölteni, nem engedtem a szívemből fakadó vágynak, hogy mondjuk csak feküdjek éppen, mert olyan fáradt vagyok, és most az lenne a tápláló, nem pedig az, ha lefutok 10 km-t…), most már igényem szerint mozgok, és jólesően, belső igényeimre figyelve eszem (viszonylag tisztán, de nem ráparázva), igyekszem tudatosan befogadni, hálásan elfogadni az állatok, növények táplálását…
A tudatos önmunkával, amúgy, a testem egészségéért is teszek, mert egyre jobban felszabadítom magam mindenféle blokkom alól, így egyre jobban átjárja a fizikai testemet is az életenergia, a Lelkem, a legmagasabb szintem energiája, amitől hatványozottan regenerálódom, lassul az öregedés is… egyébként… De be kell vallanom, nem igazán zavar az elmúlás gondolata sem: a meditációs és tudatos álmodási gyakorlatokban kapcsolódtam számtalanszor a Végtelennel, megéreztem, hogy nincs halál, az elmúlást (elengedést, pihenést) követő megújulás (amíg a karmakörben vagyunk, újjászületés is) törvényszerű, és ezen megtapasztalásoknak hála, nem félek a haláltól… érzem, tudom, ez a mostani test csak a lelkem egyik ruhája- amit ugyanakkor tisztelek és szeretek is, hálás vagyok az élményekért, tanulásokért, amiket biztosít nekem, és szabadon, függőségek nélkül élvezem az érzéki örömöket is, amiket lehetővé tesz, hogy testben vagyok éppen…

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Szóval azt javaslom, ne hagyjuk az éveinket, életünket, és ne adjuk tovább az önostorozó mintát gyerekeinknek: kezdjünk neki, szabadítsuk fel magunkat, oldjuk ki a mélyből azokat a programokat, amik az önsanyargatásra, önbántásra sarkallnak! és ha megszeretjük magunkat, bármilyen testben is vagyunk, felszabadulttá, örömtelivé tudunk válni, és önmagunkkal szemben is együttérzőek, kedvesek és szeretetteljesek leszünk! ♡

Pár gyakorlattipp:
A testünkhöz, mint anyaghoz való viszonyunk a Gyökércsakrához kapcsolódik. Az önbizalom a Napfonat csakra; női (férfi) önbizalmunk nagyban függ az apukánk jelenlététől, figyelmétől, dicséreteitől, ehhez a Nemi csakra kapcsolódik; az (ön)szeretet/ önfelvállalás a Szívcsakra, az önkifejezés/ önfelvállalás a Torokcsakra témaköre… a linkeken találtok gyakorlatokat, infókat, a Minőségi én-idő jógacsomagban pedig sok-sok rádzsa és hatha jógagyakorlást ezekre… egyéniben pedig szívesen segítek, hogy hatékonyan robbantsd le a blokkokat magadról, ha készen állsz!

Namaste♡
Bori
ui.: most, hogy megírtam ezt a jó rég tervezett posztot, jöttem rá, milyen aktuális pont most: az álarc, jelmez, játék vagy álca, elrejtőzés a Halloweenhez, a test változása a korral, az elmúlás a Mindenszentekhez, Halottak napjához kapcsolódik… a most erős szaturnuszi (karma: a testünk is lenyomata a feladatunknak) és vénuszi (szépség) minőségekhez is abszolút kapcsolódom ezzel… hm… végül minden összeáll a maga idejében…: )