Kedves Jógások!
Nehéz ezt a bejegyzést megírnom, de érzem, itt az ideje…: a nyári szünetben kiérlelődött bennem a döntés, hogy meglépjem, amit a lelkem már egy bő éve bevillantott nekem egy meditáció során mint következő fejlődési lépést, és amit az utóbbi pár hónapban egyre erőteljesebben követelt tőlem:
mégpedig, hogy elengedjem a jógaoktatást. Mostanra vált olyannyira bizonyossá bennem, hogy ennek kell lennie a következő etapnak az utamon, hogy mostanra a racionális énem és egóm sem lázad ellene, és feloldottam minden gátló szorongást ezzel kapcsolatban, ami eddig feljött a feladat kapcsán, így meg merem tenni ezt az igen izgalmas lépést.
Nagyon köszönöm, hogy segítettetek eddig eljutnom, hogy az olykori vagy rendszeres részvételetekkel a fejlődésem ezen szakaszán támogattatok, tükröztetek, tanítottatok jelenlétetekkel vagy pont a hiányotokkal! Rengeteget alakultam ez alatt a pár év alatt, nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem magamról és az Életről, a Teremtésről, és úgy érzem, sokat csiszolódtam, Általatok is! Köszönöm, hálás vagyok érte nagyon!
Az egészről egy picit bővebben még írok lent, de ha van akit az esetleg nem érdekel, nem kell rajta átvergődnie, most itt írok a dolog praktikus részéről:
Tehát szeptembertől nem tartok jógaórákat sem online élőben, sem személyes élőben, de a még érvényes bérletek nem vesznek el:
– akinek van érvényes bérlete (kaposvári csoport: 2021. május 10. és június 30. között, ill. marcali csoportnál 2020. szept-októberben vásárolt bérlete), az kérem, írjon, mert van kétféle megoldásom is arra, hogy kompenzáljam!
– aki online élőben szokott jógázni velem: annak ajánlom a videófelületet ugyanolyan áron (havi 3990 Ft), ott jelenleg elérhető kb. 60 különböző hosszúságú jógavideó, és amikor lesz ihletem, fogok feltölteni még újabbakat, további rövidebb órákat. pipiter-joga.hu/videok 🙂
– aki videón jógázott velem eddig, változatlanul megteheti 🙂
– az egyéni konzultáció, blokkfeltárás, blokkoldás továbbra is elérhető bejelentkezéssel, azoknak ajánlom, akik szeretnének célirányosan, hatékonyan, személyre szabottan haladni a tudatos úton…
– a blogot írogatni fogom továbbra is, tehát a tudatosodás útjain tapasztaltakat és nekem bevált tippeket, könyveket, stb. megosztom az érdeklődőkkel továbbra is szívesen… meg arról, ami épp megérint, foglalkoztat…
– ha bármi egyéb kérés, kérdés felmerül, keressetek bátran, ahogy eddig is!
—- És akkor egy picit többet erről a lépésemről és kalandomról annak, akit érdekel, hátha erőt ad épp valakinek:
tehát: nem tudom, mi lesz ezután, merre tovább, vagy hogy ez végleges-e, csak azt tudom, el kell tudnom engedni, amit felépítettem, hogy még inkább éntelenné válhassak: hogy felszámoljam pl. a “magamat a tevékenységemmel azonosítom”- címkeragaszkodást, a “miből és hogyan élek meg” egzisztenciális bizalmatlanság maradékát is… azaz ez a feladatkör most segít, hogy tényleg félelemmentessé = szabaddá váljak, hogy egy újabb lépéssel közelebb kerüljek az Önvalómmal, Lelkemmel egyesüléshez… és hogy ezáltal megérkezhessen az új, a ki-tudja-mi az életembe.
Nem tudom, mi lesz az, merre visz, mit hoz, miben kell most majd csiszolódnom, de azt tudom, hogy nyitottan és bizalommal-örömmel várom, az Élet mit ad következőnek, hisz mindig azt adja, ami emel, ami gazdagít. A lezárás mindig picit nehéz, de azt tapasztalom a tudatos munkával töltött éveim során, hogy egyre könnyebb, mert egyre biztosabban érezzük, hogy így teszünk a legtöbbet magunkért és ezáltal másokért is.
Abban mostanra bizonyos vagyok, hogy a jógaoktatói tanulási köröm, azaz azok, amiket ezen a csodás élményen keresztül kellett megtanulnom, azt megtettem, megtanultam, és ez a szakasz, ez a kör most lezárult. Már lezárult, tehát csak az ego félelme lenne az, ha nem lennék hajlandó venni az adást, és benne akarnék még ebben a szerepben, helyzetben maradni. Kihívást adott, felnőttem hozzá, tanított, csiszolt, gazdagított, repített, de ha tovább erőltetném, elkezdene rombolni, sorvasztani, megfojtana… a ragaszkodás ezt teszi ugyanis…
Hogy honnan tudom, azt leírtam a Namaste című írásomban – és azóta még inkább felerősödött a belső hangom, még jobban kinyíltak a csatornáim és még inkább merek bízni az érzéseimben (nem az érzelmekben! az érzelmek azt mutatják, ott még vmi oldandó, a tiszta érzés, ami a lélek iránymutatása). A koncentrációs és meditációs gyakorlatok és a szimpla ászanázás is segíti ezt, ha jelen vagyunk benne – csak azért mondom, ha kételkedne vki, h neki ez megnyílhat: mindenkinek ott a lehetőség, én is nagyon félszeg voltam ez irányba, és ma már könnyedén megy, tehát csak bátran, gyakoroljátok, próbálgassátok, hogy el tudjátok különíteni a megérzést a gondolatoktól, félelmektől!
Amúgy, őszintén szólva nem is tudnék már a szőnyegre állni Elétek, meg így írni a blogra posztokat, és tanácsokat adni, blokkot oldani azoknak, akik egyénileg megkeresnek, mert nem érezném hitelesnek magam, ha biztatnék a tudatos változásra, de én magam képtelen lennék megtenni egy ennyire körbejárt, kioldott, kiérlelt lépést, csak azért, mert szűköl az egóm. Persze, szűkölt, jöttek fel rendesen szorongások, félelmek, de rájuk meditáltam, kiástam és megnéztem őket, megértettem, amit mondani akartak nekem, és kioldottam, elengedtem a Fénybe egyiket a másik után…
Ez a feladat nem ért készületlenül, az Élet ráedz mindig arra, ami jön, fel voltam erre készítve az utóbbi 7 év alatt: voltak már ilyen nagy lépések, jópár, az életemben, de a korábbiak annyiban voltak könnyebbek (persze akkori szintemhez mérten azok is bőven komfortzónán kívül estek), hogy tudtam, mi felé fordulok, tudtam, mit akarok (én) létrehozni, azt lebontottam feladatokra, alfeladatokra, így jobban ráláttam már az elején, mi előtt állok, legalább is volt egy elképzelésem, ami aztán persze módosult, de mégis valamennyire megfogható volt, mert volt terv… aminek nekiálltam, csináltam, tanultam hozzá, és kitartottam kőkeményen, véghez vittem széllel szemben is. Így lett, hogy el mertem válni; ott mertem hagyni az addig ismert környezetem, a várost; fel mertem mondani, hogy beosztott helyett saját fordítói vállalkozást működtessek, aztán át mertem adni a jól jövedelmező fordítói vállalkozást a volt kollégámnak, el mertem engedni a kiépített karriert, hogy inkább jógát oktassak teljes állásban; hogy rá mertem döbbenni, hogy nem vagyok már jó helyen, ahol addig tanulni, gyarapodni tudtam, már sorvadozom és korlátozva érzem magam, és ki mertem lépni a közösségből, új helyre mertünk költözni, megint mindent elölről indítani… hogy csak a legnagyobb döntéseket említsem az utóbbi 7 évből… Ezek során megedződött az akaratom, az önbizalmam, és a sok tapasztalásban tudássá érett a hitem. És a bizalom is kivirágzott bennem: már bízni merek, mert mindig egyre szuperebb lett! Egyre és egyre jobb minden, egyre boldogabb vagyok minden ilyen lépéssel! … többek között így edzett tehát rá az Élet erre, a most következő lépésre.
Most a feladat, hogy oda lépjek, ahova még egyáltalán nem tekinthetek be… most a semmibe kell lépnem – de mivel már nem csak hiszek, hanem tudok: tudom, hogy a semmiben a minden vár. Amennyiben nyugodt, nyitott és bizalommal teli tudok maradni, olyan szuperség megérkezik, amit el sem tudnék képzelni, ezért nem is spekulálok, mert az csak behatárolja a teremtési lehetőségeket, amit az Univerzum nekem ide készül tenni… 🙂
Tudom, hogy olyat ad csak az Élet, amire készen állok, tehát most kipróbálom, megmérem magam, hogy megy ez… nem könnyű, persze, de ha jönne egy kis szorongás, csak kilélegzem és újra megnyitom magam bizalommal.
Nem tudom, meg tudom-e rögtön ugrani, amit elém tesz, lehet, hogy lesznek még további próbatételek, bármi… de bármi jön, akkor az lesz a jó, akkor az kell ahhoz, hogy még magasabbra lépjek Önvalóm felé, a Legszuperebb énem felé. Az biztos, hogy nincs vége, amíg nem csodás minden. 
Majd írok róla itt a blogon, mik történnek, mikre jöttem és jövök rá ez újabb kaland kapcsán és során… olvassátok, ha van kedvetek.:)
Nagyon köszönöm a bizalmatokat még egyszer! Hálás vagyok az útért, amit bejártam Veletek!Tudjátok, hogy szeretve vagyunk, mindnyájan, egyesével és együtt is, legyetek kedvesek magatokhoz és fogadjátok el az Élet ajándékait… és persze: jógázzatok jókat!
Szeretettel ölellek Titeket! 
Namaste
Bori