Mélyen egyetértek Soma cikkével. Hosszú időszakon át patriarchátus, azaz férfiuralom volt, a nő a férfi alárendeltje volt, mert nem tartották teljes értékű embernek. És ettől nem csak a nők szenvedtek, a férfiak is: legtöbbjük kettős életet élt, vagy legalább is szenvedett, mert nem tudták megélni a párkapcsolatban azt, hogy társak: szellemi, lelki és testi partnerek is egyben…


Az ősz az összegzés ideje. Az események képbe rendezése, és beszegése, szegélyezése… Jó lenne ilyenkor leülni, felhasználni a már hosszú estéket arra, hogy átgondoljuk, akár felírjuk, mi történt velünk az év során: mi volt a tervünk év elején, esetleg a szilveszteri fogadalmunk erre az évre… Aztán az eseményeket és eredményeiket összevetni a tervvel, megnézni, mi magunk hogyan járultunk hozzá, hogy sikerült a terv, esetleg még túl is szárnyaltuk, vagy hogy nem az lett belőle, amit szerettünk volna.
Megihletett ez a videó, ahol a kőszáli kecske a sóért hihetetlen magasságba mászik fel a sík(nak látszó) falon!