Nálunk a faluban elég kiélezetten telt az elmúlt 1-2 hét a választás miatt, sokan aggódtak, idegeskedtek, hogy hogyan fognak alakulni a dolgok, és ez vagy az milyen hatással lesz a hétköznapi életünkre… Szinte tapintható volt a levegőben a feszültség… Nekem főleg az álmaimban képződött ez le, nyugtalanul aludtam mostanság, hajnali fél 3-tól meg már ébren voltam több mint egy héten át… Úgyhogy vártam ezt a mai napot, hogy túl legyünk rajta, dőljön el, mi van, és legyen, ahogy lennie kell, azaz, amire méltók vagyunk a ténykedéseink alapján.
Annak hatására, hogy nemrégiben néztem több filmet is, amely a nők egyenlőségért folytatott küzdelmeiről szólt ilyen vagy olyan életterületen, meg nyilván az utóbbi éveim fókusza miatt is, ma máshogy mentem szavazni, mint a korábbi alkalmakkor: átéreztem pár pillanatra, milyen nagy dolog, hogy én is voksolhatok- hogy nem kérdés, hogy mint nő, az urnákhoz járulhatok. Ez nem volt mindig evidens… Ahogy néztem zsinórban ezeket a filmeket (lejjebb belinkelem őket), megérintett, hogy milyen bátraknak kellett lenniük az úttörő nőknek, valódi harcot kellett folytatniuk, hogy a patriarchális rend masszív, több évezredes falain rést tudjanak ütni.
Nekem sokáig nem nagyon volt téma az életemben ez az “egyenlősdi”, mert sosem tapasztaltam az életemben hátrányát annak, hogy lánynak/ nőnek születtem: Apukám csodálatosan tiszteli a nőket, mindig a tenyerén hordozott minket, a lányait (nővéremet, húgomat és engem), és Anyukámat is rajongva szereti a mai napig. 44 év házasság után is kezet csókol neki köszönetképp az ebéd után, hogy “Ágicám, köszönöm a fáradozásodat, a finom ebédet”, és a vasárnapi, családi ebédnél elhangzó tósztokban is mindig kiemelte/ kiemeli őt, hogy milyen nagy munkát végez a családért és a háztartásban, és hogy ezért milyen hálás neki… es persze a szakmai sikereiért is nagyon büszke Rá, és ennek is hangot ad. … Szóval csak a felnőtt korom tapasztalatai alapján jöttem rá, hogy milyen kivételes ez a fajta tisztelet, hogy valaki ennyire nagyra értékelje a női – sokszor láthatatlan – munkát.
Az Anyukám pedig egy sportos, rugalmas és talpraesett nő, aki sosem mondott olyat, hogy lemond erről az utazásról, vagy arról az állásról, vagy amarról a felújításról vagy bármilyen tervéről, mert ő csak egy nő, és emiatt ne tudna megbirkózni vele.
Szóval ezek miatt gyerekkoromban nem találkoztam olyannal, hogy “a nők hátrányos diszkriminációja”, és később jöttem rá, hogy egyrészt nem minden férfi tiszteli és tekinti valódi munkának a családért tetteket, illetve, hogy az olyan primitív mondások, hogy “a pénz számolva, az asszony verve jó”, azok nem csak valami karikaturisztikus túlzások, hanem bizony van, aki úgy nő föl, hogy ezt gyakorlatban éli meg, vagy hogy gyerekként ezt látja, hogy az anyukáját bántalmazza az apja, vagy őt magát nem becsülik, mert ők “gyereket akartak, nem egy lányt”… vagy hát bőven vannak még cifrábbak… Úgy tűnik, nekem ez nem volt terítéken a tapasztalni/ tanulni valók között ebben az életemben (van helyette más természetesen…).
Ezek miatt tágabban sem nagyon foglalkoztam ezzel a kérdéskörrel, amíg női jógaoktató nem lettem… azaz pontosabb talán úgy fogalmazni, hogy NEM ÉREZTEM BELE úgy igazán, hogy milyen is volt a nők helyzete az utóbbi 1-2 ezer évben: olvastam róla többféle beszámolót, szörnyű dolgokat pl. Polcz Alaine-től, vagy szépirodalomban a Funtinelli boszorkányban a fizikai erőszaktételről, vagy a Jane Austen-regényekben a kiszolgáltatott, szinte ellehetetlenített helyzetről… Aztán anno a magyar szakos szakdolgozatommal kapcsolatban is női tematikába ástam bele magam (a címe ez volt: A nőkép változása Pázmánytól Faludiig:), és ebből meg a történész volt-férjemtől tudom pl., hogy a magyar jogrendszer sokkal jobban figyelembe vette a nőket, mint a nyugati: az özvegynek volt jussa, tizede, nem került az utcára (ami az Austen-történetek egyik fő motívuma), ill. a magyar nemesasszonynak volt joga saját gazdaságot fenntartani (pl. a 16. sz-ban, de jóval korábban is, ld. Arvisurák), méhészkedni, gyümölcsöt termelni, virágot termeszteni, stb., ahol ő volt az úr, és amiből saját bevétele volt, amivel senkinek nem tartozott elszámolással, arra költötte, amire akarta: ez volt az ún. tűpénz. Emellett ő gyógyította jobbágyokat is… szóval tevékeny, okos, ügyes, végül is “tudós” nők voltak (ahogy a képen szereplő Kanizsai Orsolya is pl.) (ha érdekel, pl. Péter Katalintól vagy Takáts Sándortól lehet olvasni még erről…), nem kiszolgáltatott dekorációs kellékek, mint szerencsétlen nyugati társaik…
De a lényeg a lényeg, hogy hatalmas bátorsággal és nagy harcok árán sikerült megindítani a változást, és (elkezdeni) átírni a nőkre hátrányos sztereotípiákat, árnyalni a női szerepet: a kereszténységben ketté volt hasítva és nagyon leegyszerűsítve a nőkép, lehettél szűzies, “tisztességes nő” (Mária) vagy szajha, “megbélyegzett nő” (Magdolna), és ennyi. Ma már rengeteg szerepet egyesíthetünk magunkban szabadon, mivel tanulhatunk, megélhetjük sokoldalúságunkat: a nő ma már lehet anya, de élhet szingli életet is, lehet a család mellett vagy helyett karrierje, saját vállalkozása, lehet tudós vagy művész is, vagy választhatja, ha lehetősége van rá, hogy főállású anya lesz… és persze élvezheti a szexualitást anélkül, hogy szégyent kellene éreznie ezért… és igen, részt vehet a közügyekben, szavazhat is.
Persze még nem találtuk meg igazán az új egyensúlyt a férfi és női szerepben: ez egy nehéz feladat, mert tényleg több ezer évig volt berögzülve ez az elcsúszás, miszerint a női minőség nem “a másik” a férfi mellett, hanem a férfi “az igazi”, a “normális”, a nő mivel más, csak alacsonyabb rangú lehet annál… aztán jött egy nagyon erőteljes feminista harc, ami arra kellett, hogy ezt a berögzültséget ki tudja ütni, ami persze egy másik véglet volt, de erre a nagy erőre volt szükség a patriarchális rendszer nagyon vastag falainak átütéséhez; és aztán mostanában kezdünk talán a középút felé evezni… (Ez így szokott lenni: egyik végletre a másik véglet a válasz, és aztán – ideális esetben- meglesz az arany középút.)
Szóval hálásan köszönöm, hogy tudatlan lehettem e téren! Köszönöm, hogy én már szabadon tanulhatok, szerethetek és választhatok! Köszönöm mindazoknak a bátor nőknek, akik felvették a kesztyűt, és nem féltek a társadalmi kitaszítottságtól, a fenyegetésektől és mindenféle testi-lelki sanyargatástól, hanem mentek arra, amerre hívta őket az Egyensúly, az Igazság! És köszönöm azoknak az érző, nyitott és bátor Férfiaknak, akik támogatták a Nőket, hogy teljes életet élhessenek, hogy ne kelljen kiszolgáltatottnak lenniük, és nem ijedtek meg ettől a másfajta erőtől, ami a Nőkből fakad! Ezek a legerősebb, a “legférfiabb” Férfiak, akik nem félnek a női erőtől, hanem maguk mellé merték, merik engedni (és mernek vele együttműködve önmaguk is állandóan fejlődni)!
Ma, a mi dolgunk pedig, hogy tovább munkálkodjunk a harmonikus együttműködésen! Hogy kialakítsuk az Új Párkapcsolatot, az Új Nőből és az Új Férfiból, akik nem egymásnak vetélytársai, akik nem egymástól függenek, félnek vagy féltékenyek a másiktól/ másikra, hanem egyenrangú társai egymásnak, kiegészítik egymást, és egymást támogatva, kézen fogva haladnak saját fejlődésük, saját önkiteljesítésük útján, a kétségből az Egységbe! ♡♡♡
A filmek, amiket néztem az utóbbi időben ebben a témában – de még sok-sok van, és írjátok meg kommentben, ami Nektek volt nagy élmény! Majd én is folytatom a sort további posztokban:
– Mona Lisa mosolya (itt és itt, 2 részben)
– A számolás joga (sajnos reklámos oldalon találtam csak meg)
– Botrány (Bombshell, 2019)
– Egy ígéretes fiatal lány (A promising young girl, 2019)
– Harc az egyenjogúságért
– A nemek harca
– A szüfrazsett (a film végén felsorolják, melyik országban mikor kapták meg a nők a választójogot: Magyarországon 1919. nov. 17. óta, Angliában 1918-ban, Franciaországban csak 1944-ben ÉS! Svájcban csak 1971-ben!!
– Huszadik századi nők
– és a korábbi helyzetről pedig kb. bármelyik Jane Austen, pl. az Értelem és érzelem 🙂
♡♡
Bori