Nem kispályás, ami most zajlik… kőkeményen feszegeti a határaidat, ugye? Nekem is. Bazira. Majd írok a saját sztorimról… hamarosan… amikor meg tudom fogalmazni kompaktan (nem, nem az Apukám a nehéz- Vele, ahogy írtam pár napja, már szépen elrendeztem mindent… de van az, hogy már túl vagy az apa (és anya-)sebeden, az a nulla pont, és onnan jönnek a további szééépen fejlesztő, emelő (igen, diplomatikus vagyok:)) feladatok a teljes harmónia kialakítása érdekében…).
Olyan sokan írtok, hogy bazira nehéz, nem bírjátok tovább… – én sem tudok rá mit mondani: az. Rohadtul az. Kőkemény. És az az igazság, nem lesz könnyebb, a kapu kinyílt, áramlik a mindent felemelő energia egyre masszívabban. Minden erőddel fókuszálnod kell a tágabb perspektívára, a Lelkedre, a magasabb szintű célodra- nevesül, hogy teljes mértékben szabaddá válj, minden kötésedtől, félelmedtől, ragaszkodásodtól… ugyanis erre fizettünk be erre az életünkre: hogy minden szarságot, minden játszmát, ködösítést, szenvedésprogramot, egózást magunk mögött hagyjunk. Nem véletlenül döntöttünk így: mert annnnnnyira sok volt, és annyira elég már ezekből… körös-körül jártuk már, amivel, amiért a Földre jöttünk, úgyhogy most már a tanulságok levonása, a tudatosítás, a begyakorlás és a tiplizés jön.
Ha ezt olvasod, akkor erősen valószínű, hogy Te is így vagy, Te is erre váltottál jegyet: a teljes kipucolódásra. Ez a mostani, és a – nem győzöm hangsúlyozni, hogy ne apelláljunk kibekkelésre- folyamatosan fokozódó, tehát: nem megúszható energia még olyat is kihajt belőlünk, amiről sejtelmünk sem volt, hogy meg kell és meg tudjuk lépni…
Hamarosan itt a valódi Újév, a tavaszi Napéjegyenlőség, fordul 2023-as elengedések, lezárások éve a 2024-es Új Kezdet energiájába… a fák, mint a kinyíló tűzijáték kimerevítve, a lehulló szirmok mint a konfetti… olyan szép… Újév, Új én… de! addig nem tudsz az új énedbe lépni, amíg a régi félelmeid, ragaszkodásaid fognak, azok irányítanak. Ez most nem olyan mint máskor, hogy ja, megünnepeljük, meditálunk egyet, szert tartunk, aztán megy minden, mint régen… nem, most baromira át kell alakulnunk, egyenként, mindenkinek- Neked is. Egyszerűen nem. hagy. Neked. más lehetőséget. az energia, a Lelked, a szabadságvágyad.
Mindenkinek azon a szinten, ahol tart, jön a rókafogta csuka- csukafogta róka– szitu: látod, hogy nem mehet tovább, ahogy régen, egyszerűen abból nem tud kisülni semmi magas szintű, más kell, de fáj, nagyon nehéz a váltás, mert minden ismerős, de már terméketlen szokásodat magad mögött kell hagynod. Eléggé bátorrá válnod az újra, saját Magadra, az Önazonosságra! Ilyen az átlényegülés, az Új Energiába megérkezés, az újjászületés… hasonlít az anyagba leszületéshez, fáj, présel, félelmetes… nem csak rózsa- meg tömjénillatú, kasmírral bélelt hegyikristályágyon történő selyemmel simogatás, táncolás: rétegeket kell lehántanod, ha úgy tetszik – én pl. most ezt érzem- lenyúznod magadról, beleszülnöd magad a szabadságba a satuba fogó félelmen át, de nem adva meg magadat neki: a fájdalom közepette képesnek lenni az emberi énedet megnyugtatni és fölé emelkedni, erősnek és bölcsnek lenni annyira, hogy az isteni énedet akard és ténylegesen válaszd, ne az önsajnáló emberi, régi énedet. Ez most az éberség, tudatosság magasiskolája a korábbi időszakokhoz képest…
Halálosan komolyan le kell raknod most már a korábbi, félelemalapú, túlzottan ráérős, megúszós/ önmegtagadó, mártír megoldásaidat: már nincs idő, nem lehet halogatni (a szóban benne is van a halál, ahogy épp a minap hívta fel rá egy kedves barátnőm a figyelmemet ♡ halálosan komoly ez: mert, ha a régiben maradsz, minél magasabb szinten vagy, annál hamarabb hat rád a régi blokkod és visz a szenvedésbe, romlásba, aztán a betegségbe, enyészetbe – nem ijesztegetésből írom, hanem, hogy tisztában legyünk ezzel a törvényszerűséggel, a tudás felelősségével). És minél magasabb szinten vagy, annál kevesebb a lauf. (Avagy nincs pardon- ahogy egy horrorisztikus némettanárom mondta anno. :D) Miért kellene MÉG lauf? Volt lauf: pár ezer év, jó párszáz élet… ennyi elég volt, megtanultuk, amit meg kellett, zárjuk le most már…
Ha már érzed, mi van, miért kellene várni, agonizálni… az agonizálás csak a félelemnek szóló emberi, egós kör, a tudatos embernél erre már egyre kevésbé van igény és lehetőség… lejárt az ideje a várakozásnak: mindig úgy van, hogy eljön a határ, eljön az a pont, ahol végső soron az igen és a nem között kell dönteni: tényleg az isteni éned, isteni szabadságod a legfontosabb Neked? Tényleg ki akarsz lábalni a régi körökből: igen vagy nem? Már nem lehet halogatni, kenegetni.
Ez a pont most van. Most.
Úgyhogy nézz szembe a megérzéseiddel, és csináld azt, amit érzel, szívből, hogy előrevisz, ami emel a magasabb szintedhez… akkor is, ha fura, rendhagyó, akkor is, ha nem tudod, majd hogyan kommunikálod a nem tudatos (mugli :)) kapcsolataidnak… csak csináld, és majd el tudod mondani, ha összeállt benned az Új… nem kell magadat sürgetni EBBEN, a megfelelési kényszerben, a régi éned, a régi szokásaid felé, azokat bátran hagyhatod… a Lelked, ami már nem hagyja, hogy várj. Csak Neki, vagyis az isteni Önvalódnak akarj megfelelni. Legyen ez a “valódi-újévi” fogadalmad. Hogy bízol a Szívedben, bízol a Lelkedben, és ezt teszed az első helyre… az csak emelkedést hozhat… újjászületést… ha bízol a belső hangban, könnyebb lesz, bar így sem.lesz mindig könnyű, mert olykor el kell engedned olyat, aki vagy ami nagyon fontos volt Neked… de el kell engedned, mert a régi énedhez, a régi energiához tartozott… mindenkinek, az elengedettek számára is az lesz emelő, ha képes vagy lépni a Lelked, a Fényed felé. Hajrá!
Namaste♡
Bori
ui.: a szabad akarat mentén természetesen hozzátartozik az is: nem muszáj beleállnod: ha nem állsz bele, megtapasztalod (újra), mit hoz az alacsonyabb rezgés, mit hoz az önmegtagadás, mit hoz, ha nem vagy hajlandó magadat szeretni, tisztelni/ mit hoz, ha leuralsz, kihasználsz másokat, stb. – ez sem baj, ez sem bűn, természetesen, ahogy semmi sem, csupán megtapasztalod ennek a rezgésnek a hozadékát… A Tied a döntés, ha Neked megéri még maradni pár körre ezért, akkor hajrá – a fenti tanácsok azoknak szólnak, akik érzik, hogy elég volt a szenvedésből, játszmákból… ♡