Te mit szeretnél karácsonyra? Van olyan tárgy, amire úgy valóban szükséged van? … És annyi, hogy minden rokonod azt adjon? Azt hiszem, nehéz olyat kitalálni, amire manapság még úgy igazán szükségünk lenne, és a szüleink, a tesóink, stb. meg tudnák venni “ráérzésből”. Már olyan sokféle ingyom-bingyom kapható, millió szempont szerint választhatunk, és hogy igazán olyan legyen, amit szeretnénk, általában inkább megvesszük magunknak az épp aktuális kütyüt, vagy ruhát, vagy nemtommit. Ha meg felírjuk a 15 féle szempontunkat és márkát, vagy átküldjük a linket arról, amit szeretnénk, úgy nem túl izgi a fa alatt átvenni az ajándékot: közel sem az az érzés, amit ilyenkor szeretnénk megélni… Amúgy meg felnőttként jó esetben már nem az ajándékok jelentik a karácsony örömét, hanem az, hogy együtt lehetünk. No, szóval vhogy át kellene szervezni a dolgokat, hogy ne a plázákban őrültként keringő, eladósodó roncsokká tegyük magunkat, hanem hogy ezt az időszakot valóban arra szánhassuk, amire tényleg van: ami épít, gazdagít minket (összegzés, kisböjt)… Erre találtuk ki a családunkban azt, most már kb. 8 éve, hogy húzunk: mindenki húz egy nevet, és csak annak az egy családtagnak vesz ajándékot- mi úgy határoztuk meg, hogy max. 5 ezer Ft értékben. Az első húzás manuálisan történt, de utána a húgom találta a neten ezt a névhúzó oldalt, ami kiküldi a nevet, és lehet kívánságlistát is írni, amit az, aki húzott, el tud olvasni: drawnames.com . (Köszi, Kata, hogy minden évben szervezed ezt!<3)
Mondhatom, hogy nagyon jól működik, nagy felszabadulást hozott ez a módszer: egyetlen emberen kell gondolkoznom, rászánhatom az időt, hogy neki személyeset találjak ki, akár készítsek, és mellesleg nem jelent anyagi csődöt az immár 14 fős szűk családunknak az ajándékozás. A kisgyerekek neve nem kerül a “kalapba”, nekik mindenki vesz ajándékot, aki szeretne, hogy nekik meglegyen a karácsonyi “ajándékban dőzsölős” élmény is, de nekik is igyekszünk olyanokat adni, amivel utána tényleg lehet játszani, kreatívkodni…
Minden más körítést megtartottunk, mert mindannyian szeretjük a (főként a kertből szedett növényekkel) feldíszíteni a házat, a szépen terített asztalt, a(z imával megkezdett) közös vacsorát (a főzésbe, sütésbe besegítünk, hogy ne Anyunak kelljen egyedül mindent elkészíteni), aztán azt is, amikor izgatottan várunk, hogy “csengessen az angyal”, és ahogy bevonulunk a fenyőillatú nappaliba, és mielőtt az ajándékokra vetnénk magunkat, elénekeljük a Mennyből az angyalt és a Dicsőséget, meg amit még kérnek a gyerekek, miközben csodáljuk a sötétben csillogó karácsonyfát… biztos vagyok benne, hogy a kicsiknek is sokkal gazdagabb így az élmény, mintha csak az ajándékokon lenne a hangsúly… látom, ahogy nézik a fát, ahogy élvezik a közös éneklést, és ahogy már adventben gyakorolják az énekeket, hogy a fa alatt ők is tudják majd… <3<3
Én mindig is nagyon szerettem a karácsonyt, csodás emlékeim vannak róla, és fontosnak tartom, hogy megóvjuk ezeket az élményeket, hogy tartalmas maradjon minden korosztálynak. Vezettünk be az évek során új szokásokat: amikor nagyok lettünk, ötleteltünk, hogyan tarthatnánk meg az örömét az ünnepnek… így jött, hogy Activity-zünk, vagy Dixitezünk, stb. társasjátékozunk az ajándékozás után. Mióta gyerekek is vannak, velük is játszunk az új játékaikkal persze, aztán a fektetés után jöhet a társasozás késő éjszakáig (borozgatás mellett!:)
Azt is bevezettünk pár éve (okulva a tapasztaltakon:), hogy mindig elmegyünk kirándulni egyet másnap, vagy azutáni nap, hogy a sok evés és egymás nyakán lét (14-en egy házban, minden családnak egy szoba…:D) ne menjen az agyunkra, ne váljunk feszültté, kiszellőztessük magunkat- ez is jól működik, a hidegben túrázunk egyet a Mecseken, szuper felfrissülést hoz!:)
Még annyi hozzátartozik a képhez, hogy egyrészt a dátumokat úgy hangoljuk össze, hogy 24-én mindenki a saját kis családjában ünnepel, és a mi családunk, a Bartis-család közös ünneplését 25-ére tettük át. Mindent ugyanúgy csinálunk, mintha 24. lenne. (Nálunk konkrétan 24-én este kettesben ünneplünk Istvánnal, 25-én együtt ebédelünk az ő családjával, és 25-én délután 4 körültől vagyunk Pécsett az én szüleimnél. Ehhez is kell a kompromisszumkészség minden oldalról, persze.)
Másrészt, ami fontosabb: a közös szokások mellett mindenki a saját hite szerint készül az ünnepre, tartja meg a szereit, megy misére, istentiszteletre vagy meditál a Napfordulón…- és ez csodálatos élmény, megélni az elfogadást a családban- senki nem kötekszik a másikkal, a közöset keressük, nem a különbséget! (Ebben nem kevés munka, törekvés van mindkét részről, nem csak úgy kialakult ez a helyzet… Hálás vagyok a szüleimnek, testvéreimnek, sógornőmnek, sógoraimnak, hogy partnerek vagyunk mindannyian ebben!<3)
Nagyon örülök, hogy sikerült megújítanunk az ünnepet a családban 1-2 egyszerű dologgal, és hogy így valóban élvezhetjük az együttlétet! Titeket is bátorítalak, hogy ne törődjetek bele, hogy lecsapoljon az ünnep, szervezzétek újra, keressetek új megoldásokat, alakítsatok ki új szokásokat a korosztályok változása és a valós, belső igényeitek szerint, közösen, hogy újra átélhessétek a karácsony örömét! <3