Kicsit eltűntem az utóbbi pár hétben, és ennek az az oka, hogy olyan gyengének éreztem magam, mint az őszi légy. Van vagy 5 írásom 90%-os piszkozatban, és vagy 10 a listámon, amit szeretnék megírni, de nem voltam rá képes, és éreztem, hogy ezt nem szabad erőltetni most. Viszont azt is éreztem, most még nem hirdetek meg nyári szünetet a jógaórákkal kapcsolatban, mert ki kell vajúdnom valamilyen felismerést, meg kell látnom valamit. És így is lett, az elmúlt hetek kiérlelték a meglátásokat, amelyek mentén cselekedni fogok a közeljövőben…
Magamat oldani mindig nagyobb energia, mint mást, de általában már megy, hogy annyira felemelkedjek, hogy objektívan lássam magam, és ki tudjam ásni és oldani a blokkot, akár előző életből is- most viszont segítséget kértem benne, mert nem volt elég erőm hozzá.
Le is jött számomra egyénileg a kellő infó, és fel is oldódott, aminek kellett, de jött olyan is a mostani időszakról, ami mindnyájunknak szól, ezért le is írom Nektek:
most a legfontosabb, hogy meglássuk, megérezzük, mi az, amit szívből szeretünk csinálni, mi az, ami inspirál, ami lelkesít. És most itt az idő, hogy minden más sallangot levágjunk az életünkről, mert a muszáj-dolgok csak viszik az energiánkat – márpedig az energiánk most arra kell, hogy egyrészt folytassuk a fényesedésünket: a lehúzó rétegeket kioldva merjük azt élni, amik mi vagyunk, és a legmagasabb szintű, inspirált, lelkünkből fakadó energiánkkal kapcsolódva, egyre magasabb szinten végezzük, ami a valódi feladatunk ebben az életünkben, ami a küldetésünk.
És másrészt: azért is kell mindent levágni, ami nem igazán lelkesít, mert a sok energia arra is kell, hogy a középpontunkban tudjunk maradni, mert élesedik a helyzet, egyre nagyobb a feszültség a kollektív tudatban, az emberekben sok a félelem és/vagy az agresszió, és ez ki tud billenteni minket az egyensúlyból, az életörömből és bőségtudatból, ha alacsony az energiaszintünk.
Tehát most tudatosan válasszuk önmagunkat, a felesleges energiacsapoló tevékenységeket, kapcsolatokat, feladatokat azonosítsuk be, és kéztördelés nélkül, határozottan zárjuk le, ne hezitáljunk tovább, mert nagy a tét!
Ha megmarad, sőt gyarapszik az energiánk (és gyarapszik, ha Önmagunkkal, szívünkkel kapcsolódva élünk), az energiánk egyensúlyban tart, és a fókuszunk a legmagasabb szintünkön tud lenni, azaz a lelkünkön- és amin a fókuszunk, abba és abból áramlik az energia belénk, az életünkbe: tehát az teremtődik meg az életünkben.
Ezért is fontos a muszáj-dolgokat levágni az életünkről, mert a fásult, megalkuvó, félő, kényszerből cselekvő énünk, energiánk csakis olyat fog létrehozni az életünkben, amilyen. Mert amilyen érzésekből cselekszünk, az az energia valósul meg a fizikai síkon– szóval keressük meg a szívünket, érezzük meg, amit igazán szeretnénk, és annak mentén hozzuk meg a döntéseket, onnan teremtsünk, és akkor élvezni fogjuk az életünket.
Nagyon intenzív az átalakulás most már. Aki hajlandó a szembesülésre és annak mentén a cselekvésre, és így beleáll a saját, tiszta énjének erejébe, arról leválnak az utolsó lehúzó rétegek, a legmélyebb félelmek is kioldódnak (ez persze némi vajúdással jár, de csináljuk, és kérjünk segítséget, ha elakadtunk).
Aki pedig benne marad még a kényszerekben, mert azt hiszi, bármi is “muszáj”, meg “de azt nem lehet…”, és elfelejti, hogy csakis ő a teremtő a saját életében, és nincsenek mások által kijelölt utak-módok, amit követni “kell”, mi döntünk, mit élünk, kivel, mivel töltjük az időnket, energiánkat, az nem önmagát választja, és akörül egyre szorul a hurok, egyre inkább méltatlan helyzetekben, igazságtalan, agresszív szituációkban találja magát, és egyre rosszabb testi állapotban…
Az átalakulás nagy energia, hatalmas, sejtszintű, DNS-szintű változások mennek végbe azoknál, akiknél egyre fényesebb a tudat (= egyre kevesebb a félelem, ítélkezés, azaz egyre inkább elfogadóak és szeretetteljesek elsősorban Önmaguk felé!), ők egyre inkább integrálják én-részeiket, így egyre magasabb rezgésen, energiaszinten élnek- de a magas szintű energiák befogadására meg kell érni, hozzá kell erősödni, és ehhez idő és nyugalom is kell, tehát pihenjünk, amennyi csak jólesik!
Tanuljuk meg, gyakoroljuk be, hogy megkérdezzük magunktól, mi esne igazán jól, ha csak magamat veszem figyelembe, elvárások nélkül! És egyszerűen: tegyük azt. Meg fogjuk látni, hogy nem omlik össze a világ, ha nemet mondunk a lehúzó dolgokra… nemhogy nem omlik össze: kivirágzik! kinyílik számunkra egy sokkal szebb, örömtelibb világ, egy önazonos, harmonikus élet jön létre: a valódi Mi Magunkból, szívünkből, lelkünk magasszintű, bőséges és szeretetteli energiájából fakadó élet.
És… miért élnénk másmilyet, ha van lehetőségünk ilyenre is…?
Namaste♡
Bori