Nagyon kemény présben vagyunk… vagy gyaluban… mindegy… a lényeg, hogy ez most baromi brutál… fáj, szétszed, lehúz… hogy aztán felemeljen… Pokoljárás és újjászületés level 300.
Azt látom az oldásokban, és a saját életemben is, hogy nagyon mélyen a tudattalanba elásott én-részek horgadnak fel most- lehet ez jelen élet traumája, félelme, amit még sosem mertünk megfogalmazni, de van, akinél már olyan ősi rétegek mutatkoznak meg, amelyek már a földi léte előtt is működtek… persze attól még hogy ősi, még ebben az életben is aktív, valamennyire biztos, ha még beköszön… a lényeg, hogy nagy árnyékátlépés, feloldás zajlik.
Amikor ezek a mély dolgok feljönnek, irreálisan nagy bennünk a feszültség, és aztán valószínűleg ki is sül valahogy, ordítással, sírással, veszekedéssel… nem is baj, ne ijedjünk meg tőle, semmiképp se ítéljük el magunkat: hagyjuk, hogy az érzelmek megnyissák a mélységet, felhozzák az ott szorongó énünket… megmutassák, milyen béklyónk van a mélyben… ne fojtsd el, ne bagatellizáld… és így akkor fel tud oldozódni majd ez a réteg, az az éned is megnyugszik… Az őrjöngés után öleld csak át magad, kérd meg a Lelkedet, hogy mutassa meg Neked, mi van a mélyén a viharnak, mi keltette fel… és érezd meg, értsd meg a szívedből, milyen béklyódra mutat/ott rá… nézz rá, és mondd el neki, hogy bármit is tett, hordoz, minden kellett ahhoz, hogy a mostani Önmagaddá válj. Nincs bűn, csak tapasztaláson keresztüli bölcsülés és abból a szeretet – minden ezért történik, hogy ez kiérlelődjön végül bennünk… sugározz elfogadást, szeretetet Önmagad felé, és így: oldozd fel az eddig a tudattalanba tagadott énedet. És máris átjárja a tudatosság fénye, máris egészebbé válsz…
Aki már sokat dolgozott magán, azt érzi, na, már megint ebben vagyok… közben pedig csak hasonló a kör, nem ugyanaz, mert már magasabb szinten járjuk, már hamarabb átlátjuk a helyzetet, a reakcióinkat: a feladat, hogy most még tudatosabban tudjuk kezelni a szitukat, még finomabban észleljük, hol a harmónia és mi, ami már kibillenés, diszharmónia… a szokásos problémaköreink újra feljönnek, mert így tudnak még mélyebben kitisztulni: így tudunk róluk még inkább leválni. Enélkül nem megy a váltás: tudatossá kell válnunk a legfinomabb árnyalatokra is, mert olyan mélyreható átalakulás zajlik, ami már nem is átalakulás, hanem teljes újjászületés: nem hurcolhatjuk magunkkal tovább a régi “dilijeinket”, ebbe a dimenzióba nem fér bele az önmegtagadás, túlszolgálat, a lenézés, ítélkezés stb… most csiszolódik tehát belőlünk még alaposabban, és így még alaposabban változunk meg, egyre inkább szabaddá, bölccsé, szeretteljessé válunk… ami azt is jelenti, hogy egyre inkább merjük önmagunkat élni: már nem félünk,.nem akarunk megfelelni az elvárásoknak és mar nem akarunk masokat irányítani… merünk már (egyre jobban) egyszerűen csak önmagunk lenni!
Dimenzióváltás és újjászületés. Ez zajlik, emiatt csiszolódunk. Ez nem piskóta. Ez kőkemény, sejtszintű és lényegszintű átalakulás. Nem adják ingyen, és nem lehet lespórolni senkinek most ezt a Földön. Borzasztó nehéz olykor, tudom, érzem én is, de ott van bennünk a tudás már hozzá, ne csüggedjünk, meg lesz az eredménye! Lélegezz mélyeket és öleld át magad és engedd el a korábbi nézőpontjaidat, merj nyitni az újra, a valódi Önmagadra… Meg lesz az eredmenye, biztos vagyok benne- érzem már azt is jobb pillanataimban! ???
Namaste ♡ Bori