Még egészen március 20-ig a 2020-as préselő energiái dominánsak (Plútó, Szaturnusz, Jupiter)… ez azt jelenti, hogy nagyon erősen nyom minket az Élet, hogy engedjük el (a Tél az elengedés ideje), ami lejárt, és így teremtsünk helyez az Újnak… És a Tavaszi napfordulóval, a Kos jeggyel megérkezik a nagy lendület, előretörő erő: berobban az Új Energia – és ha úgy akarjuk, az Új Világ… rajtunk múlik!
A régi mechanizmusainkat sokszor nehéz felismerni… sokszor nehéz rájönni, hogy ez vagy az a tevékenység/ kapcsolat már nem táplál, hanem erőből/ kényszerből/ (megfelelés? egzisztenciális?…) szorongásból tartjuk fent. Jó ha látjuk, mi felé kellene fordulni az életünkben, milyen irányba szükséges fejlődnünk. Életfaladataink feltérképezésében számtalan módszer segíthet, amelyek élettérképként működnek: asztrológiai/ asztrozófiai születési képletelemzés (a felszálló holdcsomópont fontos infó!), numerológia… segítenek az önismereti módszerek, pl. archetípusokról (akár a zodiákus jegyeiről, akár az istenekről, istennőkről, számokról…) olvasgatás, és önmagunk megvizsgálása, hogy az az adott vonás bennünk és különböző kapcsolatainkban mennyire van meg, hogyan jelenik meg- ezek a mozaikok, kis felismerések megértéssé érlelődnek, és így nem fognak már annyira idegesíteni, és magunkban, másban is jobban el tudjuk fogadni, hogy ő egyszerűen így működik, mert számára ez vagy az a fontos az életből… nekem nagyon sokat adott az archetípusok vizsgálata, szóval melegen ajánlom, hogy térképezzük fel magunkat és környezetünket is! (Bennünk élő istenek/ …istennők könyvek… youtube-on nagyon sok előadást lehet találni…).
A rendszeres elcsendesedéssel, jelenlétgyakorlással (jógával, mert jóga = kapcsolódás Önmagammal) megtanulunk befele figyelni, és őszintén feltárni magunknak az érzéseinket. Az őszinteséget nem könnyű megnyitni magunkban, az önvizsgálatban is sokszor hárítunk, de ha tényleg elég volt a meglévő szenvedéseinkből, akkor sikerülni fog szembenézni azzal, milyen fájdalom miatt hárítunk: vegyük magunkat, rezzenéseinket górcső alá, de megértően, szeretően álljunk magunkhoz, ne pedig szöges ostorral a kezünkben!
Amikor leülünk elcsendesedni, először biztosítsuk magunkat arról, hogy tudjuk, hogy nehéz, és igen, valamilyen seb van a mélyben, de nincs ebben szégyellni való, ez is az út, a fejlődés része. …. Amikor fel hagyjuk tárulni a sebünket, elsiratjuk, hagyjuk, hogy az érzelmek levonuljanak, és aztán oldjuk és oldjuk a feszültséget, félelmet belőle, és gyógyítjuk és gyógyítjuk a megértéssel, szeretettel, fénnyel!
Ha ez még nem megy önállóan, érdemes segítséget kérni kineziológustól, pszichológustól, théta healing gyógyítótól, stb… számtalan módszer van, egy a lényeg: tudjuk, hogy minden problémakörünk feloldható! Nincs olyan feladatkör, amit kapunk, amit ne lennénk képesek megoldani, és olyan sem érkezik, amire ne lennénk készen, tehát csak menjünk, kitartóan, egyik alkalom után a másikra, egyik segítőtől a másikig, amíg meg nem találjuk azt, aki/ ami betalál… és végre megérkezik a megértés, az aha-élmény: megértjük magunkat, miért védtük, mitől féltettük magunkat… és így jöhet végre a megkönnyebbülés, a balzsamozó feloldás, szeretettel gyógyítás!….
Tehát van, hogy ez jön be, van, hogy az- de ha megyünk, kitartóan keresünk, akkor a magatartásunk (energiánk) azt tükrözi, azt üzeni, hogy “igen, szeretném meglátni, hogy miben kellene változnom, mit kellene megértenem, amit még nem értek, mit kellene befogadnom, átölelnem magamban/ a világban (ami egy és ugyanaz), amit még elutasítok: igen, keresem, igen, kérem a megoldást, feloldást!”- ez a hozzáállás ki fogja váltani a megoldás/ feloldás, azaz az (önmagunknak) megbocsátás energiáját MINDENKÉPP!
Nincs kárba veszett perc, vagy fillér, amit önmagunkra szánunk! Olyan ez, mint egy virág, ahogy növekszik a hőmérséklet, egyre több a napsugár, kibújik a földből és egyre nő, nő, még csak kis bimbó, aztán kicsit nagyobb de még zöld bimbó, aztán még mindig bimbó, de már színesedik…. és egy szép napon kinyílik: virággá válik! Megváltozik a minősége, más lett: beérett- tehát átalakult! Más minőségbe, jellegbe tudott megérkezni. Kell minden kis sugara a napnak, minden cseppje az esőnek, harmatnak, ami megérkezik hozzá… hogy egyszer csak elérkezzen a változás, az átlényegülés szintje!
Tehát ne csüggedjünk, tartsunk ki még egy kicsit, maradjunk egyensúlyban, foglalkozzunk magunkkal megértően, növeljük magunkban a bimbót, hogy a Tavasz kinyithassa a virágunkat!
Azt javaslom, még januárban és februárban is vegyük górcső alá életünk minden területét, minden kapcsolatát és TISZTOGASSUNK! Takarítsunk, lomtalanítsunk: legyen hely az Újnak!!
Hogy milyen erők várhatók akár a fordulópontig még, akár utána, arról ajánlom figyelmetekbe Kiss József Zsolt vagy Veress Mónika vagy más előadásait- hogy meg tudjuk lovagolni tudatosan az időszak erőit!
Namaste <3
Bori