Ismét elérkezett június 21., a Nap kiteljesedése!
Ez Önmagunk kiteljesedését szimbolizálja. Azt, amikor legfelsőbb tudatunkkal, a Lelkünkkel egyesülünk, azaz legmagasabb szintű énünket, életlehetőségünket éljük.
Ez azt jelenti, hogy meg tudjuk engedni magunknak, hogy jól legyünk: el tudjuk hinni, hogy jók vagyunk, hogy el vagyunk látva minden tudással és képességgel, hogy ami érkezik az életünkbe, azt kezelni tudjuk, és ha még ismeretlen, akkor türelemmel és nyugalommal tekintünk rá, ahogy kibomlik a szituáció a szemünk előtt, és belső nyugalomból, a középpontunkból, higgadtan reagálunk rá- mert azt is tudjuk, hogy tanulók vagyunk az életünkben. És adunk magunknak időt az érésre, tapasztalásból tudás érlelésére. Ilyenkor, ebben a hangulatban, érzésben – tudatállapotban – áramlik felénk a gondoskodás a szeretet, a béke: mi ezt érezzük, tehát ezt vonzzuk.
Ragyogunk, mert már nem árnyékolja le a fényünket félelem, önsorsrontó, öngyepáló hitrendszer… már nem gondoljuk, hogy még ezt vagy azt teljesítenem kell, hogy megdicsérjenek, hogy szeressenek – TUDOM, mélyen, meggyőződéssel, hogy szerethető vagyok és kész.
Így akkor valóban: szeretetté válok.
Hisz a legfontosabb, hogy én tudjam, én érezzem ezt. A “hibák” nem léteznek, minden tapasztalás, egy újjal való találkozás során való önmagunkkal ismerkedés, önkibontás, egy újabb oldalunk csiszolódása… hogy aztán az is fényes legyen, ragyogjon, hirdesse, mennyi csudajó, kreatív dolog van bennünk- a Teremtésben, milyen nagyszerűek vagyunk – milyen nagyszerű a Teremtés.
Amikor ebbe a tudatállapotba tudunk lépni, és nagyon szuper, ha belső nyugalommal meg is tudjuk tartani magunkat benne, akkor ez az energia kezd dolgozni az életünkben, és ezt is vonzzuk be (hasonló a hasonlót vonzza, a Vonzás törvénye): elfogadom magam, tehát elfogadnak, békében vagyok magammal, tehát békében leszek másokkal, szeretem magam, tehát szeretni fognak… tudom, hogy megérdemlem a táplálást, gondoskodást, bőséget, és nem görcsölök rajta, lesz-e: tudom, hogy mindig VAN.
Mert az a természetes állapot: a VAN.
A hiány csak illúzió, önbüntetés, addig érvényesül az életemben, amíg nem tudom elhinni, hogy megérdemlem én is a VAN-t. A bőséget. Az egészség, a szerető kapcsolatok, az elfogadás, a békesség, az anyagiak bőségét.
És ez a Nap: ragyog, ragyog, ontja a bőséges fényt, meleget… és érlel.
Az érés ideje van: beérnek a gyümölcsök a kertben, beérik a munkánk gyümölcse: beérik önmagunk csiszolásának a gyümölcse, és szintet tudok lépni, akár egyesülni a Lelkemmel, az Önvalómmal.
Engedjük meg magunknak, hogy kiteljesedjünk, hogy ragyogjon a fényünk. Nem azért, hogy más örüljön, hanem azért, hogy mi örüljünk, mert jólesik… és hogy ezáltal ünnepeljük a Teremtést… És aki érett rá, az majd élvezi a mi fényünket is, aki még nem, az irigykedni fog, meg megszól, mert ő még fél ettől – de ez nem érint minket, nem befolyásol és nem határoz meg, az az ő útja, dolga, semmi baj ezzel… Mi csak ragyogjunk.
És a Jóga világnapja nagyon jó, hogy itt kapott helyet, hisz a jóga teljes eszköztára Önvalónkhoz vezet: a jógába, ugye, beletartozik nem csak a mozgás, jógapózok, az ászanák, hanem a légzőgyakorlatok, a koncentrációs gyakorlatok, a meditáció is, valamint, és főként az, hogy tudatosan a jelenben kívánunk lenni-
ez valójában a jóga: a tudatos jelenlét.
A Jelenben az mer lenni, aki már nem aggódik a jövőn és nem rágódik a múlton… a jelenben elfogadom Önmagam, hiszek Önmagam képességében és tudom, hogy az Élet táplál, emel. Tudom, mert megtapasztalom. Hogy hol és hogyan? Először a jógaszőnyegen, aztán ahogy rendszeresen gyakorlok, rendszeresen megajándékozom magamat a minőségi én-idővel, úgy ez szokásommá válik, és már egyre többször, mosogatás, főzés közben, biciklizés, kirándulás közben is jelen vagyok, nem agyalok vagy aggódom, hanem jelen vagyok és így “felkapcsolódom” a felsőbb tudati-/ energiaszintjeimre… aztán már társaságban is, egyik fülem, egyik felem mindig felfele figyel, felfele nyitott… és így egyre jobban állandóvá teszem az életemben az áramlást: beáramlik fentről a magasabb szintű energia, és kiemel, felemel.
A jóga ezért szuper, mert nagyon megbízható technika, bármikor bármelyik módszerhez is nyúlunk, megemeli az energiaszintünket, felemel, kiemel a hétköznapi borongós, zizis, rohanós szintből. Ha csak mozgunk, ha csak figyeljük egy kicsit a légzést, vagy egy falevelet, vagy a szívünket… ha figyeljük a rezzenéseinket, a beérkező infókra adott válaszainkat, rajovunk, hogy ezek formálják végül is a világunkat, azaz azt a valóságot, amit élünk… és megtanuljuk így megérezni, észlelni és átalakítani is: megtanuljuk, hogy az érzelmi hullámzásaink és a gondolataink nem a valóság, az a mi reakciónk csupán aszerint, milyen elképzeléseink (félelmeink) vannak… ÉS! ha a miénk, akkor meg tudjuk változtatni, hogyan reagálunk… éberen figyelünk, jön a feszültség, kilélegezzük, elküldjük a fénybe, mert nem a miénk, nem ezt szeretnénk élni, hanem a nyugalmat, elfogadást, szeretetet…: és így megváltoztatjuk a mostani pillanatot, aztán az az utánit és az aztán következőt, és így tovább…
és így átformáljuk a napjainkat, heteinket, az életünket… és a sorsunkat.
És végül csak ragyogunk és nevetünk mint a Nap, mert tudjuk, hogy belőlünk fakad minden… akkor miért ne ragyogjunk… miért ne lenne jó nekünk… dehogynem, legyen jó nekünk, ha már lehet választani, válasszuk azt! Legyünk önmagunk, szabadon, félelem nélkül! Akinek nem tetszik (nem bírja elviselni, mert még nem bírja el a magas rezgésű öröm- és boldogságenergiát), az elkopik mellőlünk, de jönnek új társak, akik szintén élvezik, örülnek, kacagnak….
Szabadítsuk fel magunkat jógával és váljunk Nappá, ragyogó, csodás Nappá!
Ezt kívánom mindnyájunknak ezen a csodás ünnepen!
Namaste♡
Bori