♡☆♡ Éljen, éljen! Újra balatoni a nyár ♡☆♡
Tudatos teremtésem eredménye az, hogy megint itt tölthetem a nyarat (idén már: tölthetjük): télen eldöntöttem, hogy szeretnék a teljes szezonban itt lenni… mivel mindketten távban dolgozunk, így ilyen szempontból könnyedén megoldható elvileg… Peti eleinte nem lelkesedett annyira, hogy ennyire hosszan itt legyünk, amit elfogadtam teljesen, de elmondtam neki, hogy én ezt nagyon szeretném, ha ő nem akar annyit a Balcsin lenni, az sem baj, jöhet-mehet a budapesti programok miatt akár, meg persze, ami érdekel, arra én is megyek szívesen, tehát dinamikusak lehetünk… Ez azért fontos, mert így mindkettőnk szabadsága megmaradt, ezzel sem akadályoztuk az energiaáramlást a teremtésben (ha túlzott elvárásom lett volna, hogy ő is legyen olyan lelkes, mint én, az erőszakos (el nem fogadó) energia lett volna, ami megakasztja a teremtés áramlását, ahogy az is, ha mert ő nem annyira lelkes, én azt mondom, hogy jól van, akkor lemondok róla, legyen csak 1-2 hét Balcsi… így önazonos maradtam, miközben őt, a szempontjait is elfogadtam)… ☆♡☆
Ezek mellett még ráérzékeltem, van-e vmilyen önkorlátozó blokkom, ami útját állná ennek: nem volt- annyit éreztem, hogy ne pörögjek rá, nem kell lesnem a hirdetéseket, nem kell FB-csoportokba írnom, hogy keresek ilyen lehetőséget, csak picit mozdítsam meg ebbe az irányba a földi síkon a dolgokat, aztán hagyjam létrejönni…: így aztán csak szóltam 3 barátnőmnek, akik sokakat ismernek itt, hogy ezt szeretném, legyenek kedvesek adják le a drótot, ha tudnak vmit. Ennyi…
A nem-cselekvés régen még nagy problémát okozott, mert igen cselekvő voltam, sokszor teljesítménykényszerbe, kontrollmániába csúszóan- a belső bizonytalanságom okozta, persze, hogy elég jó vagyok-e, illetve annak érzése, hogy nekem tennem kell mindig ahhoz, hogy a jót/ kellemeset/ szeretetet megérdemeljem… de mostanra kifejlődött bennem az önértékelés és a bizalom, el tudtam engedni a földi jellegű cselekvést, és hagyni tudtam az energiámat dolgozni – nekem…
Teltek a hetek, hónapok, néha ráhangolódtam, hogy feljött-e bármi blokk, kötés a tudattalanomban az egész tervvel kapcsolatban, de nem volt semmi masszívabb, annyi kellett csupán, hogy ne akarjam görcsösen, el tudjam fogadni, ha nem jön össze, és Budapesten vagy bárhol egyebütt kell töltenem a nyarat… ebbe belehelyezkedtem, elképzeltem, és teljesen harmonikusan éreztem magamban, hogy mindenképp jól tudom majd érezni magam… így tehát tudott áramolni az energia, a saját elképzeléshez való ragaszkodás sem akasztotta meg. ☆♡☆
Aztán május végén egyik kedves barátnőm mondta, hogy kiderült, hogy van egy jó ideje nem használt kis apartmanja egy barátnője nagymamájának, azt kivehetnénk valószínűleg… innen már felpörögtek az események, végül megkaphattuk őszig a lakást, ráadásul igazán baráti áron… Így mire megjött a meleg, Pünkösdhétfőn, a Sopronfestről jöhettünk is ide, be is költözhettünk ♡♡ (ha hajtom az én tervem, miszerint már április közepe-vége táján jöjjünk, nem lett volna ilyen kellemes a kifejezetten hűvös tavasz miatt…)
A teraszról a zöld tengerre, a berekre látunk rá, alkonyatkor szarvasok bújnak elő… ♡ pár nap után Peti is úgy érzi, szívesen lesz itt többet, egy ilyen helyen még kellemesebb lesz elmélyülni az írásban, fordításban… én is örömmel töltöm a parton az oldàsok közötti időket (is), bár a mátyásföldi régi villák között sétálni, töltődni is igazán megszerettem, jólesik nagyon újra itt lenni ♡♡
Ne feledd, Te vagy a Teremtő az életedben, ha hagyod áramolni az energiát, miközben stabil, nyitott és nyugodt maradsz, akkor erőlködés nélkül létrejön, amit szeretnél… vagy valami még klasszabb ☆☆☆
Namaste♡ Bori