Az Élet most a hiánnyal tanít.
Ilyen energetikailag ködös napokon, amikor nehéz felkapcsolódni, nem annyira akarnak fentről infók jönni, ilyenkor egyrészt a hitünk erősödik azáltal, hogy megtapasztaljuk, milyen lenne az életünk a magas szintű energiák nélkül: milyen lenne a valóság ha csak a “racionális világ” létezne, ha csak mi, az emberi szintű énünk lenne az isteni rész nélkül. És – másrészt – így nagyon erősen megmutatkozik, mi az amit valóban létrehoztunk és működtetünk a földi síkon, a gyakorlatban! Azaz megmutatkoznak a teremtéseink feketén-fehéren!
Nem is kell igazán ragoznom, ugye, hogy miket érzünk ezekben a homályos-ködös napokban: benne vagyunk a dzsungelben, küzdünk, nem látjuk a tágabb perspektívát, elveszítjük a belső “GPS-ünk” jelét, és ettől marha feszültek vagyunk… diszkomfort, frusztráció…
A sok feszültség pedig bizony kiérlel döntéseket: betelik a poharunk egyes szituációkkal, emberekkel kapcsolatban, és rég hallgatott döntéseket tudunk végre meghozni. Ezekben a napokban telítődünk, és olyan lépéseket teszünk meg, amelyek (isteni eredetünkhöz) méltatlan helyzetekből segítenek kilábalni.
Az lenne jó, ha ezeket a helyzeteket nem agresszív letarolással, vagy mindent feladva, elmenekülve kezelnénk, hanem a belső nyugalmunkkal kapcsolódva: átlátva, hogy mi magunk mi által, hogyan teremtettük meg a helyzetet, milyen félelmünk hívta be azt, és milyen aggodalmunk miatt alkudtunk meg egész eddig… Magunkat és a létrejött helyzetet megértve, már nyugalommal, bölcsen tudjuk kezelni a szitut: minden fél számára érdemessé, méltóvá, élhetővé tehetjük, vagy elbúcsúzhatunk tőle.
Hogy megóvjuk magunkat a túlzott feszültség okozta szélsőségektől, válságtól, először hajtsuk ki magunkból az akut stresszt, és ha megnyugodtunk, tisztán fogunk látni (ha akarunk): ebben segít a mozgás, akár futás vagy tánc vagy egy nagyobb túra, akár egy erősebb jógaóra, ahol földeljük magunkat, hogy megnyugodjunk és – mondjuk – Napüdvözletekkel elégetjük a tüzünkben a testi-lelki méreganyagokat (a héten pontosan ezt tesszük az órákon, de találsz a videóoldalon is jó pár ilyen jellegű (Napfonat csakrás/ tűz elemre fókuszáló) gyakorlást, ha nem tudsz jönni…).
Az akut stressz kioldása után objektívabban látjuk magunkat és a helyzetet, és nagyobb eséllyel tudunk a bölcs énünkkel kapcsolódni, és úgy tárgyalni.
Ha úgy érzed, nem tudod objektívan átlátni az életedben zajló dolgokat, az önismereti munka nagyban tud segíteni, és hogy ne hozd újra létre ugyanazt a helyzetet, a tudattalan önsorsrontó programok feltárása, kioldása, öntámogató programmal való felülírása lehet előrevivő.
Azok, akiknek a felső csakráik még nem nyíltak meg igazán, és inkább a látható, földi, gyakorlati világra fókuszálnak, talán csak annyit vesznek észre ezekben a ködös napokban – a frusztráció mellett-, hogy kevésbé gördülékenyen haladnak a dolgaik, és nem jönnek úgy rá a megoldásokra, mint máskor. Ők emiatt a fura diszharmónia/ hiányérzet miatt észlelik most, hogy milyen más, amikor a fenti energiák is jelen vannak az életünkben, mennyire segítenek minket máskor. Nekik célszerű a rendszeres jógagyakorlás, vagy bármilyen meditatív tevékenység, illetve a mantrázás, mudrázás, stb., ami segít az elmén túllátni, az anyagi valóságon túli, finomabb valóságot egyre jobban megérezni és megérteni…
Azok, akiknek a felső csakráik aktívabbak alapvetően, különösen nehéznek élhetik meg ezeket a “földi énbe” ragadós napokat. Náluk a feladat amúgy is az általában (többek között), hogy megbarátkozzanak a földi tér sűrű energiájával, megtalálják vele a harmóniát, és tudjanak benne/ vele alkotni, teremteni: le tudják hozni a földre a finom energiákat, amiket sokszor érzékelnek, de amelyek nem ritkán, a földelés, rendszerezés hiányában sokszor terméketlenek maradnak: csupán érzelem és tiszta megérzés keverékei maradnak mindenféle földi térben való lecsapódás nélkül… Nekik az ilyen napokon különösen fontos a földdel kapcsolódni, előmozdítani ezt a jellegű életfeladatukat: beleállni a gyakorlati feladatba.
Tehát bármelyik felünk (alsó vagy felső csakrák/ a racionális bal agyfélteke vagy az intuitív jobb) működik jelenleg erősebben, most, ez a tapasztalás szembesít azzal, mik vagyunk mi itt, a földi síkon, mennyit tudunk így létrehozni, hogyan tudjuk kezelni az adódó feladatokat, és mennyire tudjuk a nyugalmunkat megőrizni, belső bölcsességünkkel kapcsolódni. Azaz szembesít azzal, hogy mit is teremtünk valójában, és hogy élvezzük-e azt?!
AMIRE EZ MIND KIFUT, amennyire én most látom: a ködben, a fentről érkező, támogató energiák és intuíció hiányában kiérlelődhet az az igény, hogy tudatosabban kapcsolódjunk fel a majd érkező, könnyebb napokon, és tudatosabban használjuk a magas szintű energiáinkat ezek után a földi ténykedéseink során, és meglássuk, hol van még bibi (blokk, trauma), mi akadályozza, hogy tényleg élvezetes életet teremtsünk magunknak!
Összefoglalva: mostanában kenyértörés vagy finomhangolás lehetséges az életünk különböző területein (párkapcsolat, családi kapcsolatok, barátok, karrier, hivatás…), leválogathatjuk, mi a lehúzó és mi a lelkesítő (magas szintű, lelkünkből fakadó) az életünkben, és határokat húzhatunk. Valamint megláthatjuk, mi akadályozott eddig ebben, és azon a blokkon akár célirányosan dolgozhatunk. Ennek eredményeként az életünket egyre jobban átjárhatja a magas szintű energia, így emelkedik minden területen a színvonal az életünkben, azaz lesz egyre tisztább, szeretettelibb, boldogítóbb – és mivel mindezt kiérleltük (azaz nem csak hallottunk róla, nem csupán információ maradt, hanem meg is tapasztaltuk: megéreztük, megfigyeltük, rájöttünk, hogy működik, és így integráltuk (tudássá érleltük)), valós változás következik be a világlátásunkban, és így tényleg tudatossá válhat az életünk vezetése, a kapcsolataink és a tevékenységeink!
Láthatjuk, végül eléri az Élet, ez a végtelenül zseniális és intelligens rendszer, aminek részei vagyunk, és ami állandóan személyre szabott feladatokat ad nekünk, hogy rátaláljunk szabad és korlátlan önmagunkra, és örömteli tudatos teremtővé válhassunk: a hitünk kialakuljon a láthatatlan erők hatalmának megtapasztalásával, majd tudássá érlelődjön, és ezáltal a tudatosság által megérzéseinkből létrejöjjön valami a földi síkon, tehát valóban termékennyé váljanak, és – felszámolva az önsorsrontó programokat – magunk számára is örömtelivé.
Erre vagyunk ezekben a napokban “ráedzve” tehát: a hitre, amiből tudás érlelődhet, amiből aztán: tudatos és örömteli teremtés!
Hálás köszönet érte! ??
Namaste ♡
Bori