“Vérző csonkból […] új erdő”

Már késő van, de nem tudok a mai dátum mellett szó nélkül elmenni, úgyhogy nekilátok írni, tisztítani. Sok minden eszembe jut a mai nappal kapcsolatban, Trianon 100. évfordulóján. Sokkolóan kegyetlen volt ez a döntés, és igaza lett Foch marsallnak: „Ez nem béke, csak fegyverszünet húsz évre.”, annyira nem volt bölcs volt ez a békekötés, hogy valóban, 20 év és 64 nap múlva kitört a II. világháború.

Anyai nagypapám, tatám, ahogy mi hívtuk, 1906-os születésű, székelyföldi, parajdi, nagymamám őrvidéki, de akkor már Pécsett éltek, amikor ő 1916-ban megszületett, apai nagypapámmal nem találkozhattam, korábban meghalt, de tudom, hogy 1909-es, bukovinai székely, istensegítsi születésű, és nagymamám szintén bukovinai székely, istensegítsi születésű, 1919-es. Szóval nekem határon túli vér csörgedezik az ereimben, amennyire tudom, és habár tüke pécsinek tartom magam, de amikor 12 évesen Borszéken és környékén kirándultam az iskolával, nagy élmény volt, megtelt a szívem az erdélyi tájjal és csodás helyekkel, öntudatlanul emlékezett a vérem… aztán 17 évesen, nyáron, barátokkal kiautóztunk 2 kocsival Székelyföldre, ahol a sepsiszentgyörgyi Endre, akinek amúgy jún. 4. a szülinapja, kísért mindenféle fantasztikus helyekre minket. Elmentünk Parajd mellé is, Korondra, ahol a fazekasmester felesége, a virágozóasszony (akik amúgy a Világkiállításon képviselték a korondi fazekasokat), ahogy beléptünk a kapun, csak rám nézett és még nem is köszönhettem, rögtön azt mondta nekem, “Te innen vagy”, ez nagyon megérintett, könnybe lábadt a szemem, és szó szerint éreztem a gyökereimet életre kelni Székelyföld talajában… meghatározó élmény volt.

A családunk bőven érintett volt a trianoni döntés következményeiben, Tatát például nem engedték leérettségizni a románok, még akkor sem, amikor már megvolt a szegedi orvostudományi egyetemen a kiváló kémia szigorlata (vhogy járhatott így is egyetemre) (amúgy ott Szentgyörgyi csoportjában kutatott o_O), ők állandóan megbuktatták, pedig mindig kitűnő tanuló volt, már csak azért is, mert szegények voltak, és szüksége volt az ösztöndíjra, hogy tanulhasson… aztán úgy sikerült végül, hogy Sárospatakra át tudták vinni az ügyet, és ott le tudta tenni az érettségi vizsgát.
A másik oldalon szintén voltak konflikusok, apai nagypapámat megkéselték a románok, mert rájuk szólt, hogy viselkedjenek rendesen a buszon, amit ő vezetett. Aztán még halálosan meg is fenyegették, úgyhogy Déváról azonnal el kellett menekülniük, így jöttek Aradon át Baranyába… és még sorolhatnám…
Szóval a mi családunkban sokat beszéltünk Trianonról, és volt férjem történészként rengeteget foglalkozott vele, nem tudta megemészteni, és sokat hallottam tőle is, hogy milyen mulasztások, nemtörődömség, könnyelműségek történtek a győztes hatalmak küldöttei részéről, csak gyorsan le akarták tudni az egyeztetéseket, hogy mehessenek korzózni a napfényes Párizsba, stb…. nehéz megérteni ezt. Apukám máig haragszik a mongolokra, törökökre, szerbekre, románokra, osztrákokra… mindenkire, aki valaha ártott a magyaroknak. Szóval én így nőttem fel, nálunk ez téma volt szinte minden vasárnapi ebédnél…

De mára átalakult bennem, már sikerült elengednem a haragot, mert megértettem, miért kaptuk ezt a súlyos tanítást, megtudtam a magyar nemzetnek micsoda feladata- lett volna… hogyan kellett volna elhoznia az istentudást Nyugatra, ahol akkor még az ún. tarkósok között még az emberevés sem volt ritka (a kelta és egyiptomi szövegeket tartalmazó Kolbrin Biblában olvasható törvények képet adnak róla, hogy milyen szinten éltek), a ma nomádnak és barbárnak tanított magyarok pedig akkor már zuhanyoztak, városaik (!) alatt hatalmas alagútrendszereket építettek, máig áll a kínai Fehérvár, és a köré épült város maradványai, ahol városi élet folyt, és társadalmi szerkezetük mai szemmel főként hihetetlen bölcsen felépített volt, tehát nem kóválygó nomádok voltak, akik csak úgy elindultak Nyugatra, mert arra löttyent az agyuk- amit mi honfoglalásnak tanulunk, a többedik hullám volt, és 80 évig készítették elő, pl. 8 gyermeket kellett vállalnia minden családnak, hogy legyen elég ember, hogy csak ennyit említsek… Tehát jóval az ún. honfoglalás előttre nyúlik vissza a történetünk, magas szintű kultúránk, tudásunk. Ez mind le van írva az Arvisurákban, a hun törzsszövetség történetében, amit a róvósámánok jegyeztek fel aranytáblákra… érdemes elolvasni, hogy végre tudjuk, kik vagyunk. És nem azért hogy úgy fejünkbe szálljon a dicsőség, hogy lenézzünk mást, hanem hogy tudjuk magunkat betájolni, értékelni, békét kötni a történtekkel, és tenni a dolgunkat végre. Minden nemzetnek megvan a feladata, amit ki kellene teljesítenie, mi is tegyük hozzá az isteni mozaikhoz a nagyon fontos részünket, és emeljük az Emberiség szintjét azzal, hogy emeljük a Magyarság szintjét, tudatossági szintjét!

A feladat az lett volna, hogy a Nagy víztől a Nagy vízig, azaz a Csendestől egészen az Atlanti-óceánig elvigyék a magas tudást, az istentudást, és persze vele a kultúrát is. Sajnos többször is félresiklott a végrehajtása, mégpedig az ego miatt, mert a feladatot végrehajtóknak fejükbe szállt a dicsőség, és végül már nem az isteni rendet szolgálták, hanem saját dicsőségüket fényezték és zsebüket tömték. Hogy csak egyet említsek, Atilla nem hallgatott az otthonról, Keletről, Ordoszból jövő tanácsokra, intelmekre, hanem máshogy hajtotta végre a haditervet, a saját feje után ment és saját dicsőségét akarta fényezni… aztán egy germán nőt vett el- aki meg is mérgezte. Negatív karma. Az Élet kiiktatta, mert a hatalmas erőt, lehetőségeket másra fordította, mint amire kapta. És még lehetne sorolni, Kurszán vs. Árpád, István vs. Koppány, kereszténység, istenfélés választása az istentudással (vagy ahogy a Hagyatékban Wass Albert nevezi: az Öregisten hitével) szemben, IV. Béla árulása, Mátyás megölése… de nem akarom hosszúra nyújtani, olvassátok el az Arvisurákat… A lényeg, hogy számtalanszor tértünk le az útról, anyagi, önös érdekért feladva az isteni küldetést, Mag népének küldetését. Hogy isteni védelem alatt állunk, azt szerintem már önmagában az is bizonyítja, hogy ez a maroknyi nép még létezik. Csorbult mindenhol a cél, a tudás… de megvan, le is írva, akinek van füle, hallja, akinek van szeme, látja, és a lehetőség ott van bennünk, a Magban!
A hun törzsszövetség összejöveteleiről csak a magyarok hiányoznak, de máig fenntartják a helyünket a körben, a rendszeres gyűléseken: türelmesen várják, hogy a testvérek észre térjenek.

Tehát Trianon: súlyos tanítás. Az Élet, az isteni erő részéről, hogy ha ezt a csodahelyet, a csodatudást nem használtuk fel helyesen, megalkudtunk, dörgölőztünk pénzért, elismerésért és kiárultunk mindent, akkor tessék, megcsonkítják, az ország 2/3-át, szinte minden bányát, erőforrást elveszítve kell végrehajtani a feladatot. Kicsiből, kishitűből kell naggyá válni, nagyot alakítani. Ilyen a negatív karma. Ha visszaélsz a támogató erőkkel, erőforrásokkal, akkor nehezebb viszonyok közé kerülsz, hogy onnan direktebben kapva a tanítást, rájöjj arra, merre érdemes valóban haladni, hogyan lehet mindenkit emelő rendszert kiépíteni, nemzeti és világ szinten is, nem önző és kizsigerelő fejlődést működtetni, hanem a valódi, értékteremtő Fejlődést szolgálni… A szorult helyzetben csak rájövünk, hogy hol az Út, az Igazság, az Élet, mert már kiszúrja a szemünket a sok igazságtalanság, szolgasorban senyvedés… hát, a megoldásig még nem jutottunk el, jelenleg a senyvedési szakasz tart… de éledezik az erő, az emberek formálódnak, egyre többen ébrednek fel!

Szóval én így tudtam ezt elengedni, megérteni, lerakni a súlyt, feloldani a szomorúságot és dühöt. Persze nagyon szeretném, ha a határon túli magyarok újra hozzánk tartoznának nem csak szívünkben, hanem területileg is, vagy legalább autonómiájuk lenne, alá is írtam a petíciót természetesen, és mindig aláírom, támogatom az ilyen célú törekvéseket- bár szomorúnak tartom, hogy vannak politikusok, akik ebben csak a bizniszt látják, számukra a nemzeti érzés csupán “piaci rés”. A vezetők most sem tiszták, úgyhogy amit tehetünk, hogy alulról szerveződünk, növeljük a tudatossági szintünket, tisztulunk és másokat is erre buzdítunk, köröket, közösségeket szervezünk, ahol a Szabadság és Igazság, a valódi Isteni Energia, Rend, Törvény energiájára törekszünk, amely, az által hogy egyre több magyar aszerint él, keresi a Fejlődést, önmaga magasszintű kibontását, egója lefaragását, kiterjed.
Én már nem haragszom a románokra, a szerbekre, stb. értem, hogy ők csupán megjelnítették az anyagi szinten a tanítást, viselkedésükkel tanítók, felrázók: hogy szedjük már össze magunkat és vetkőzzük le a “kicsi vagyok, semmit se tudok”, “minden jó dolog az országon kívül van csak”, stb. hozzáállást, a harag dédelhetését, az önsajnálatot, a hatalmas ego miatti széthúzást, hisz ez önsorsrontás, ismerjük a vonzás törvényét, az nem csak egyéni szinten működik, családi és nemzeti szinten is: amire fókuszálsz, az érkezik Hozzád, ha félsz, az jön be, ha tehetetlen vagy és nem mersz tenni, az maradsz. Tehát igenis előre nézzünk és tegyünk magunkért, tudatosan csiszolgatva, lebontva a a lehúzó rétegeket magunkról, dühöt, kesergést elengedve… hogy kibújhasson a MAG! És így nem csak magunkért teszünk, a nemzetért is, mert a közös emelkedés így jön létre, és így tesszük hozzá a mi részünket is a magyar nemzet feladatához is!

Az imát, amit korábban írtam és megosztottam, abban a nemzetért is imádkozom, szoktam ezt rendszeresen mondani, ha jó szívvel teszitek, mondjátok Ti is ezt, vagy saját szavaitokkal imádkozzatok, emeljétek saját és a közös enegia- és tudatossági szintet! Kell a közös erő, kell, hogy megfogalmazzuk, kimondjuk ezeket, és kell, hogy tegyünk, tudatosodjunk, és hogy éljük a fejlődést, hogy valóban ott legyen a szívünkben a bizonyosság, hogy egyénileg és nemzeti szinten is feladatunk van, van feladatunk, amit ki tudunk bontani, és most már ki is kell bontani!

Búcsúzóul bemásolom egyik kedves versemet, mert egyetértek: a kő marad- az isteni Rend megmarad- és vagy tudatosan, szárnyalva vagyunk részesei, vagy aki nem ébred fel, nem változtat, az szolgaian, függőségekben, szenvedve, lassan izzadja ki magából a lépéseket… a karantén megmutatta, hogy mennyire különböznek már a megélt valóságok attól függően, ki mire fókuszál, milyen tudatossággal működik. Ez egyre erősödik a mostani időkben. A választás mindig a Tiéd.
Namaste, <3ori

 Wass Albert: Üzenet haza

Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska rágja is le a vetést.
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak;
az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa
s a vérző csonkból virradó tavaszra
új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt...
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedékek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők
és kiássák a fundamentumot
s az erkölcs ősi, hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.

Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szenteltvízzel és búzakenyérrel
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentom Istentől való
és Istentől való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

És üzenem a volt barátaimnak,
kik megtagadják ma a nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjok leszek
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad.

És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magos ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok
a s víz szalad és csak a kő marad,
a kő marad.

Maradnak az igazak és a jók.
A tiszták és békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasszák már az égben fönt a rostát
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad.

Bajorerdő, 1948.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .