Ki szeret engem?

Anna kérdését és a rá adott válaszom kiposztolom, mert talán másnak is érdekes…♡

■ “Bori, amikor a hírleveledben arról írsz, hogy arra meditáltál, hogy szeretve vagy, akkor kit értettél azon aki szeret minket, mindannyiunkat? Nekem ezzel a mondattal mindig az volt a bajom, hogy olyan ködös… “Szeretve vagyok”… rendben, de ki által? Nyilván nem az emberek által, mert a feltétel nélküli szeretetre csak nagyon kevés ember képes… Akkor ki által? Az isteni énem, a Lelkem által? vagy a Teremtő által? Vagy más(ok) által? köszi…”

■ “Köszönöm a kérdésed, Anna ♡ Alapvetően oda kellene/ fogunk eljutni/ afelé tol a lelkünk, hogy magunkat szeretni tudjuk feltétel nélkül – és amúgy azon a ponton tudunk igazán, tudatosan élni a szabad akaratunkkal is, ami az Univerzumban uralkodó feltétel/ elvárások nélküli szeretetnek a legékesebb bizonyítéka (és a legfőbb törvény a karma törvénye mellett). ☆
Viszont amíg még sok blokkunk, félelmünk van, amíg nem vagyunk annyira tudatosak, vagyis erősek és bölcsek, nem is tudjuk, mi a valódi szeretet… addig kívülre helyezzük azokat a minőségeket, amelyekben hiányunk van: azt gondoljuk, kívülről kell jönniük, és próbáljuk is valamilyen módon előidézni, és a hiányok ellenére vmilyen módon biztonságban érezni magunkat… ( túlélési stratégiát alakítunk ki, ami persze csak egy ideig tud működni, mert diszharmonikus igazából, nem isteni, így nem tud örök lenni…). Amíg nem tesszük le a félelmeinket, az adott életben a szüleink jelentik az elsődleges kapcsolatot, tőlük várjuk a szeretetet is, legtöbbször tudattalanul, persze… ha velük nincs (már) élénk kapcsolatunk, akkor meg egy másik tekintélyszemélytől… aztán ahogy fejlődünk, a hit is nyílik bennünk, általában egy istenalakot (is) képzelünk magunk fölé kvázi tekintélyszemélyként, és tőle várjuk a szeretetet, azért küzdünk, hogy azt kiérdemeljük, hogy neki megfeleljünk… jónak és ez által biztonságban érezzük magukat.

Aztán amikor már nincs megfelelési kényszerünk, merünk felnőttek, önazonosak lenni, és egyre jobban tudjuk, hogy tényleg csinálhatunk bármit, az nem baj, nem bűn, csak tanulás, tapasztalás, és nincs egy ítélkező hatalom felettünk, ami büntetne bármiért, ezek mentén egyre jobban es egyre magasabb szintű szabadságot és szeretetet tapasztalunk, és kezdünk tudni magunk felé is aramoltatni… és lassan megszületik bennünk a tényleg tiszta, önösség és ragaszkodás nélküli, feltétel nélküli szeretet. És ezt persze be fogják tükrözni a kapcsolataink is: egyre többen fognak szeretetteljesen viszonyulni hozzánk…

Ez, az előző posztban írt “szeretve vagyok/ szeretett vagyok” mantra/ érzés, amibe bele lehetne meditálni, azoknak hasznos, akiknek már van valami fogalmuk a szeretetről, még ha még nem is igazán a tiszta (ragaszkodás-, önösségmentes) mintával találkoztak/ működik bennük, azért egyfajta melegség, nyugalom, biztonság, elfogadottság érzest már megéltek…: ezt tudják magukban erősíteni, és ez is segíthet, hogy egy idő után már képesek legyenek elviselni (mert a magas rezgést is szokni kell, hozzá kell edzeni magunkat), befogadni és működtetni azt az eszméletlen magas rezgést, azt a mértékű szabadságot, és az azzal járó kreativitást, békét és boldogságot, amit a feltétel nélküli szeretet jelent.

Namaste♡ Bori

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .