Drága Margó osztotta meg ezt a bejegyzést, ami ihletett lejjebb egy olyan téma megkezdésére, ami már mocorgott bennem, de nem volt még érkezésem megírni- most belekezdtem, és majd folytatom a saját példákkal =)
“Az egyetlen madár, aki mer packázni a sassal, az a varjú. Rászáll a sas hátára és megcsípi a nyakát. Ám a sas nem törődik vele, nem méltatja őt arra, hogy harcoljanak. Nem pazarol időt és energiát a varjúra. Kitárja a szárnyait és elkezd felfelé szállni, az égbe. Minél magasabbra emelkedik, annál kevesebb oxigén jut a varjúnak, aki előbb-utóbb leesik a hátáról. Te se fecséreld az idődet a “varjakra”. Csak emeld őket a te szintedre, és abban a pillanatban eltűnnek az életedből 
“
Nagyon tetszik ez a sas × varjú-sztori! ? tényleg így van, ha nem mész be az akadékoskodók, piszkálódók, bántók szintjére, képes vagy az adott megnyilvánulásra már úgy tekinteni, hogy az nem rólad szól, az az ő pillanatnyi állapota, világa, és egyáltalán nem a Te dolgod, mert abban csupán valamilyen félelme, blokkja mutatkozik meg, azaz ha már képes vagy semleges (később már akár együttérző is) lenni, akkor már nem akad el az energia: nincs reakció = nincs ellenreakció = ez a tanulási köröd kész = kikopik az életedből az adott jelenség. [De! ez TÉNYLEG csak akkor történik meg, ha belül TÉNYLEG elrendezted és nem dac, sértettség, esetleg lenézés van (“jaaaj, ő még csak itt tart, nahát…”) működik Benned, azaz tényleg megértetted, mit tanított a helyzet, és így tényleg kiléptél abból az energiamezőből…]Persze ehhez belső munka kell, hogy meggyógyítsuk, integráljuk, aztán meg tudjuk szeretgetni azt a részünket, ami blokkolt érzelmileg/ értelmileg, és ami eddig behívta az életünkbe ezeket a tükrözőket. De a jó hír, hogy ez abszolút lehetséges, tudatos önmunkával gyorsabban elérünk erre a megkönnyebbülős, felszabadulós pontra! (tudattalanul élve a szenvedés, kőkemény szívás lökköd előre, amíg nem változtatunk valamin kénytelen-kelletlen…)Az elmúlt években volt 1-2 ilyen élményem, szívesen le is írom hamarosan Nektek, mert nagyon felemelő megélni, hogy mintegy “varázsütésre” átalakul a szitu, ha mi magunk belül kiérleltünk valamit és így máshogy állunk hozzá…: megélni, hogy TÉNYLEG minden energia, TÉNYLEG minden a tudatomtól függ, azaz TÉNYLEG én alakítom a valóságom… … hát az… ??? olvadás, kirobbanó öröm… és HÁLA. Mert megérint a Teremtés tökéletessége… mert megérint, hogy tényleg értem van minden, hogy egyre szabadabb legyek, és szárnyaló, bizalommal teli, mert MŰKÖDIK, tökéletesen működik, ha a csökönyös és hiú egómat meg tudom nyugtatni és a helyére teszem, és így nem vagyok kicsinyes, félős, aggódós…. szóval ilyenkor érzed az Univerzum hatalmasságát, bölcsességét és végtelen szeretetét… és olyan a szívemben túlcsordul a hála, hogy ennek részese lehetek ??