A Pünkösdről írtam tavaly, amit érdemes elolvasni szerintem, és hangolódni rá, hisz nagyon klassz, ha együtt áramlunk az időszakkal, de azért egy kis kikapcsolódás is kell, persze…: egy benti program, ha megint esne… 😛
Mostanában ritkán nézek filmet, hisz egyre jobb (elvileg:D) az idő, és sok a teendő, sosem unatkozom, van mit tenni az építkezésen (cserepet pucolok, ez a reszortom, 5000 db-ot kell megcsinálnom), meg kialakítottam egy mini veteményest is a telkünk egy dzsungeles részén, ahova az építkezés nem ér el: nem bírtam tovább kapirgálás nélkül! 😀 … Aztán vágom a videókat és töltöm fel a Minőségi én-idő jógacsomagba (most már bőven több, mint 50 van!!:), és, ami a fő szerepem mostanság: sokat főzök-sütök, tudatosan ráfekszem erre az aspektusra, mert az én jelenlegi életemben ez egy fontos, csiszolandó feladatkör… és mivel 1-2 hetente jönnek innen-onnan vendégek-segítők, nem csak magunkra főzök, hanem a változatos igényeket is figyelembe kell vennem. Ami szuper, egyébként, nagyon élvezem ezt a sokszínűséget, de nekem egyelőre kihívást jelent, tehát kell rá időt szánnom, hogy kitaláljam az ilyen-mentes vagy olyan-húsos stb cifra menüket.
Mindemellett meg, ugye, beindultak újra az élő, személyes jógaórák is (Kaposváron várlak Titeket szeretettel: órarend itt)…
Szóval 3 részletben sikerült végignéznem A lökött tesó c. filmet, de azóta még 2x megnéztem (hallgattam) főzés, mosogatás közben, mert valahogy nekem nagyon bejött… egy könnyed mozi, amin olykor hatalmasakat nevetek: jópofán kifigurázza az alternatív / ezo/ önismereti életvitel különböző árnyalatait (is), de nem bántó (szerintem). Nem tudom, másnak, aki nem él így, nem találkozik ezekkel az irányzatokkal, mennyire vicces, de azért biztosan nem annyira szűk a célközönség, ha filmet csináltak belőle… A kifigurázással megmutatják a túlkapásokat, befeszüléseket, öncélúságokat is ezekben az irányzatokban, meg ezáltal látjuk, hogy akik így élnek, azok is még “úton vannak”, azaz nyilván keresnek, kutatnak, merre, hogyan lenne boldogabb az életük, kik is ők… és olykor persze rájönnek, hogy egy korábban követett életvezetési mód, esetleg szabály (ami döntésként vagy kapcsolatként le is képződött az életükben) egy idő után már nem “szolgálja”, táplálja, inspirálja őket, hanem szép fokozatosan túlhaladottá vált, inkább már köti, korlátozza, esetleg lehúzza őket… és inkább az visz előre, ha túllépnek rajta, elengedik… és akkor jön az új időszak… de persze, csak egy krízis után.
Ez így van életünkben is: futjuk a köröket, tapasztalunk, tanulunk: először csetlünk-botlunk egy ideig, aztán jobban mennek a dolgok, bejáratódnak az ismereteink, úgy érezzük, elkaptuk a fonalat… aztán bejönnek újabb tanulni valók, elakadunk, mert újabb aspektusok kerülnek elénk, újabb árnyalatokkal találkozunk, amelyek megkérdőjelezik azt, amit szabálynak állítottunk fel magunkban, amit annak hittünk, tehát amihez igazítottuk az döntéseinket, életünket… ekkor jön a kisebb-nagyobb összeomlás, krízis… Aztán kiheverjük… elengedjük… meglátjuk, hogy lehet máshogy és elkezd kiépülni az új gondolkodás- és életmód: túllépünk rajta, elengedjük, és így be tud jönni az új…. És igen, az eredmény az, hogy bölcsebbekké váltunk és rugalmasabbakká ezek által… összességében elfogadóbbakká: szeretetteljesebbekké.
Persze tökre nem explicit a filmben, és lehet, hogy másnak nem ezt mondja, de nekem ezt adta- a nagy nevetések mellett… : )
Jó szórakozást Nektek!♡
Bori