Már eltelt 1-2 hét, és lassan mindenhol beindul az élet, a jógacsoportok is felélednek, az utcák, a Balaton-part megtelik…
Már csak a marcali csoporttal nem tudtunk találkozni, sajnos, ott valahogy lassabban nyitnak meg az intézmények, de most már talán végre összejön, hogy hétfő este jó idő legyen, és tudjunk szabadtéren együtt jógázni!
Mert azért nagyon jó együtt jógázni. Sokan mondtátok, hogy jó a videó is, de azért nem tudtok annyira kikapcsolni otthon… megértem! Tényleg sokkal nehezebb! Ha az embernek nincs külön jógaszobája (ami valszeg elég keveseknek adatik meg, nekem sincs egyelőre, de az új házban szeretnénk majd… meglátjuk… nem, még nem tudjuk, hol lesz az, melyik az az új ház… csak érezzük, hogy lesz:), meg akinek vannak kisgyerekei, nagy a háztartás… akkor ez még nehezebb… nagyon koncentráltnak kell lenni, hogy tényleg ki tudd zárni a szokásos környezetet, ahol ráadásul mindig akad teendő…
Szóval együtt és kiszakadva a napi munkamenetből könnyebben megy. Nagyon jó volt Titeket újralátni, beszélgetni, és együtt gyakorolni megint. ♡♡♡ Az első újrakezdős jógaórán annyira erősen, egybeforrva zengettük az OM-ot, hogy szinte beleremegtek az ablakok is…! És jó érzés volt mindenkinek, hogy érezte, elkezdtek oldódni a bezártság időszaka alatt felgyülemlett, betárolt feszültségek a testünkből.
Egy film jutott eszembe (nahát..! :D), ami jól megmutatja, mennyire fontos a személyes jelenlét, az emberi együttérzés… mennyire nem helyettesíthető, főleg nehéz helyzetben, nehéz időkben. Ezért is volt olyan kemény próbatétel, főleg az időseknek, ez a pár hónap! Már számos kutatás kimutatta, mennyire fontos, hogy mondjuk egymásnak, hogy “szeretlek”, de a testi kontaktus, az ölelés ugyanannyira… létszükséglet a szeretet, szeretni és szeretve lenni. Az ember társas lény, és ugyan én pl. nagyon szeretek egyedül is lenni, és szerintem nagyon fontos, hogy tudjunk egyedül is lenni, (egyetértek Somával, aki azt mondja, hogy szerinte nem felnőtt, aki nem tud önmagával lenni, egyedül lenni) szóval ne legyünk másoktól függésben, de a közös örömre is nagyon fontos, hogy képesek legyünk, hogy ki tudjuk fejezni, meg tudjuk osztani… és ha ez még közös emelkedéssel is társul, akár párkapcsolatban, akár szellemi társakkal, annál, azt hiszem, nincsen jobb! 🙂
A táborokban is meg szoktuk tudni élni ezt a csodás érzést… ha jönnél, az augusztusiban még bőven van hely!:)
Az Egek ura (2009) a film, ami eszembe jutott, George Clooney-val és Vera Farmingával. Nem egy vidám darab, de azért érdemes megnézni, mert elgondolkodtató…
Namaste ♡