Légrádi Nóri, aki amellett, hogy négy gyerkőc édesanyja, és akinek rendszeresen olvasom írásait, amelyeket olykor meg is szoktam osztani, mert nagyon tanulságos az őszintesége, önazonossága, önmunkája, coach és mentálhigiénés szakember is. Nóri elindított egy sorozatot a blogján #monddelneki címmel/ hivatkozással, ahol olyan segítőkről ír, akik neki sokat tudtak adni, és akiknek ezt el szeretné mondani, hisz a pozitív visszajelzés nagyon fontos, megerősítő. Nagyon megtisztel, hogy nekem is írt, hogy elmondja nekem, hogy mi volt az, amivel sokat tudtam neki adni (Nórival a Bevezetés a meditációba pécsi alkalmain találkoztunk, és most meghívott, hogy adjak elő a meddőségi csoportjuk egy alkalmán a saját utamról, hogy lássak a résztvevők, meg lehet érkezni a békébe akkor is, ha nem úgy alakulnak a családi terveink, ahogy korábban reméltük…).
Nóri az alábbi méltatást írta rólam, és az az alatti választ írtam rá.
… Újra csak: köszönöm szépen!
“Borival egy nőijóga órán találkoztam először. Nagyon megmaradt az első benyomásom róla. Valahogy egyszerre volt meg benne egy nagyon finom, lágy nőiesség és egy határozott, tudatos férfi minőség. Ahogy később olvastam a weboldalán, szeretné feléleszteni, visszahozni a világba a „szelíd erőt” – hát ő maga erre tökéletes példa. Magával sodort az egyénisége, az óra, ahol elméletet és gyakorlatot is tartott, de ami számomra nagyon meghatározó volt: hihetetlen őszinteséggel, nyíltsággal beszélt a saját útjáról, kudarcairól, választásairól, döntéseiről és a folyamatos belső útjáról, amit önmaga belső lényegének megtapasztalásáért, megtalálásáért tesz. És ezek a lépések nem kis váltások voltak, hiszen fiatal kora ellenére elvált már, egy kényelmes alkalmazotti létből kilépve saját fordítói vállalkozásba kezdett, majd ezt is feladva jógaoktató lett, és elköltözött a városból, egy kis közösségbe, ahol őstermelő lett. Erre mondják azt, hogy ki mert lépni a komfortzónájából. Ő úgy fogalmaz, a magasabb szintű tudatosság és a mélyebb önismeret felé vitt az útja, ezek vitték rá a változásra. Én csodálva hallgattam, mert sugárzott belőle, hogy amit tanít, ő maga is éli, nem is akármilyen szinten. Nagyon kevés embert ismerek (ha egyáltalán ismerek ilyet rajta kívül), aki ennyire szembe mer nézni a saját gúzsba kötött gondolataival, a hozott bénító sémáival, és dolgozni a gátló blokkok feloldásán, mint ő. Évekig nem találkoztunk, csak a Facebookon követtem, mígnem az élet összesodort minket újra. Gyermektelenséggel küzdők számára indítunk támogató csoportot, és tudom, hogy ő is évek óta várja a gyermekáldást, sok mindent megosztott ezzel kapcsolatban, megkértem, találkozzunk, hogy megismerjük az ő tapasztalatait, megéléseit, mi segített neki. Emlékszem, ültünk egy forró csoki mellett, hallgattam az ő igazán mély spirituális útját, láttam, ahogy az arca is kipirul, ahogy meséli a történetét, és arra gondoltam: ha valaki igazi tanító, az ő. Mert mérhetetlen lelki ereje van, hihetetlen bátor, újító, örök útkereső, aki ugyanakkor tele van szeretettel és akit nem lehet nem szeretni. Megtalálta a termékenységet az életében, az adni tudást, újra mert nagyot váltani, amikor úgy döntött, befejezi a jógaoktatást, kilép a korábbi közösségéből, nem a szerepei által határozza meg magát, hallgatott a belső hangjára, és vállalta az ismeretlent, átadva magát a flow-nak, ahogy fogalmazott. Olyan ritka és ezért annyira maradandó élmény, amikor valakivel úgy beszélgetsz évek, és tulajdonképpen csak futó ismeretség után, hogy minden szavát érted, átéled, és valami megfoghatatlan rokonságot érzel vele. Nem éreztük az időt, szerintem még napokat tudnánk beszélgetni. Remélem, így is lesz, biztos vagyok benne, hogy lesznek még ilyen mély és termékeny összefonódásaink. Köszönöm, neked, Bori! 
“
“Nehéz szavakat találni, annyira köszönöm, Nóri!
Pár éve eljutottam oda, hogy kipirult arccal, lelkesen és örömmel beszélek az utamról, a nehézségekről is, és évekig ezért tartottam mindenféle foglalkozást, hogy hirdessem, letehetők a terhek, és hogy ha már túl vagyunk a fájdalmon, meg is tapasztaljuk, hogy végső soron tényleg minden értünk történik… a nehézségek, gátak átalakítanak, gazdagítanak, ha nyitottak vagyunk és nem adjuk fel… Mielőtt megértettem az üzenetét az egyik fő feladatkörömnek, a gyermektelenségnek, előtte szótlan voltam, és belülről őrölt a szégyenérzet… amikor megértettem, hogy ez nem egy végleges állapot, hanem egy folyamat kezdőpontját jelöli ki csupán, tehát tehetek valamit, csendben és nagyon serényen elkezdtem keresni, olvastam, tanultam, jógáztam, meditáltam, figyeltem és jobban megismertem magam, a félelmeimet, erősségeimet… kerestem a válaszokat. És megérkeztek. Aztán ráadásul kapuk nyíltak, olyan perspektívát feltárva, amit álmomban sem reméltem volna… És közben megérkeztem a békébe és örömbe. Annyira hálás vagyok érte, annyira sokat adott… Ezt az állapotot, ahova az önmunkával eljutottam, önmagában egy nagy ajándéknak élem meg… aztán amikor valaki elmondja, hogy segített neki valamilyen módon, amit jógán, női körben, táborokban, egyéniben stb tudtam adni, az fantasztikus érzés, és különösen ha olyasvalaki, akit ennyire nagyra tartok, és tudom, hogy tudja, érti, milyen megküzdeni önmagunk démonjaival, mert ő maga is beleállt a feladatába, és akivel megélhetem a megértettség, a szívtől szívig kapcsolódás ajándékát is, hát az szavakkal ki sem fejezhető… … hála és köszönet, drága Nóri!! 
“