Folytatom az évösszegző posztokat: most a kertészkedést tekintem át egy picit, pár dolgot, amit tanultam belőle. Sok képet teszek be a 2020-as kisberényi életünkből…:) (Milyen jó volt végignézni ezeket az üde képeket most, hogy alig van zöld!…:)
Szalmabála Borbálával 
Süni kutyánk, örül, mert futni voltunk együtt 
Idén csináltam először teljesen önállóan veteményezést, korábban a közösségi kertészetben segítettem, és nagyrészt onnan kaptuk az ellátmányt, mivel 2019 nyarán kiléptem, idén már önállósodtam e téren, de jó volt, hogy Lilihez, a közösségi kertészet vezetőjéhez, és a sógornőmhöz, Ágihoz bármikor fordulhattam kérdésekkel, köszönöm nekik ezúton is! Emellett elolvastam cikkeket, könyveket (pl. a Bőség kertje), meg elvégeztem Krivarics Ditta biokertészkedős online tanfolyamát még a tavaszi karantén alatt.
A vetemény kb. 200 m2 volt, 7 ágyással, körben feketeribizli bokrokkal (amiket egyszerűen, venyige duggatásával gyökereztettem meg már vagy 5 éve), málnával és csicsókával még a korábbi évekből. Ezen a nem túl nagy területen plusz a szántó végében kb. ugyanekkora részen kialakított tökföldön nagyon sok mindent meg tudtam termelni magunknak. Igazából egymagamnak (mivel sokat voltam egyedül, mert István kemencéket, kályhákat épített mindenfelé (gyönyörűeket <3 :)), májustól kb. október végéig tökéletesen elegendő volt, szinte mást sem ettem, mint amit a veteményesben találtam, sőt, még sok is volt olykor (a jógaesteken nyáron volt, hogy ingyen lehetett cukkinit vinni…:D)… és még máig tudunk enni a tökökből, sóskából, brokkoliból, karalábéból…
Ágyások kijelölése 
Retek, rukkola, madársaláta 
Süni és hátul Dani – futunk a szántók között 
Ezt először jól összerohasztottam, és azzal permeteztem poloskák ellen a veteményben, meg levéltrágya gyanánt, táplálás céljából is hasznos… 
Tavaszi vegyes a virágoskertben…
Nagy élmény volt látni, hogy nem is túl nagy területen mennyi minden megtermelhető: (új)hagyma, spenót, sóska, répa (a petrezselyem nem jött ki), fokhagyma, eper, paradicsom, paprika, egy kis csicseriborsó, cukorborsó, karalábé, brokkoli, kapor, padlizsán, édeskömény, zöldbab, kelbimbó, uborka, jégsaláta, fejessaláta… Ahol lehetett, szalmával takartam vastagabban a talajt, ahol nem annyira fért el, ott vékonyabban, a levágott fűvel, még magba nem ment gazokkal (az ágyások között fűnyíróval, kisebb részeken sarlóval vágtam a gyomot/ füvet): így bírta akár napokig is locsolás nélkül, és nem kellett beleszakadnom a munkába, átlagban napi 1-2 órát voltam a veteményben…
Amivel sok munkám volt, a tökföld, oda nem tudtam felhordani annyi szalmát, hogy takarást csináljak, csak a kihúzott gazokat tettem mindig alájuk, ez valamennyire fékezte a gyomosodást, de azért résen kellett lennem, tartanom kellett a tempót a természettel- mert, ugye, vegyszert nem használtam sehol.
Itt megtermeltem bőségesen főzőtököt, sütőtököt, csillagtököt, úritököt, cukkinit… és még raktam 2 sor krumplit is szalmatakarás alá, ami nagyon kényelmessé tette, hogy nem kellett ásnom, bakhátaznom, és mivel lucrenaszalmát is tettem a szalmára, folyamatosan pótolva, sokáig a krumplibogarak sem tudtam megtelepedni. Zsákban is próbáltam krumplit termelni, de az nem sikerült jól, alig lett benne termés.
Saját termelésű kukorica a tyúkoknak 
Isteni illata van ennek a rózsának 
Hamufürdőzés (ez az ezüstös-aranyos tetszett a legjobban) 
Bújnak a tökfélék 
Dini-Dani-Dániel
A szalmatakarásnál csupán arra kell figyelni, hogy rendszeresen öntözni kell erjesztett csalánlével (meg más növényeket is bele lehet tenni, pitypang, vérehulló fecskefű, üröm, stb.), hogy ne szívja el a nitrogént a növényektől, de amúgy nagyon jót tesz a talajnak, sokkal porhanyósabb és élőbb lesz tőle, átjárják a giliszták és a parányi organizmusok a bolygatatlan talajt- már ilyen rövid idő alatt is látom, hogy sokat javult.
Jövőre még többet takarok vastagon, sőt, úgy tűnik, talán lesz lehetőségem lótrágyát szerezni, és akkor meg tudom csinálni a Gyulai Iván-féle mélymulcsos kertet (javaslom azoknak is megnézni, akiknek nincs kertjük, mert nagyon sok érdekes, hasznos dolgot mond el a videóiban, jó hallani, mennyire az Élettel harmóniában működik, alázattal, tisztelettel… és hogy miért fontos és hogyan takarni a földet, stb.).
Ez volt tehát a fizikai része a kertnek, de nem csak anyagi szinten használt és táplált, hanem energetikailag is, és tudatilag is hozott felismeréseket:
Szívszerelem <3 
Krumplivirág 
Zsákos krumplikísérlet 
Zsálya és uborka (kerítésre futtatva)
Energetikailag nagyon stabilizál, nagyon jól megnyugtat, hogyha az ember a földdel dolgozik, azzal kapcsolatba lép. A földes energia emellett a testünket is mint anyagot, építi, javítja, gyógyítja (Gyökércsakra témaköre). Mivel én eléggé levegős energia rendszerű vagyok (vata testtípus az ájurvéda szerint), nagyon fontos nekem, hogy rendszeresen földeljem magamat – ebben a jóga is rengeteget segít…
(Arról nem is beszélek, az mennyire hasznos testileg-lelkileg, hogy rendszeresen mozog az ember és napon, friss levegőn van (a napfényről és a D-vitaminról érdemes elolvasni dr. Dobos Vadim írását (okt. 17-i bejegyzés)).)
Egy tudati blokkomat is segített felismerni a veteményezés, ami aztán nagy oldódásokat hozott: rájöttem, amikor vetettem, hogy nincsen bennem az az érzés, ahogy ezt magam/ magunk táplálására csinálom, hogy le akarom aratni a gyümölcsét, élvezni az eredményét…! Csak az volt bennem, hogy valahogy lenyomom, mint egy muszáj-munkát, de nem azzal a jó érzéssel hogy ettől én gyarapodni fogok, ezzel táplálom magunkat, hanem mint hogy “hát persze, van kertem, akkor még jó, hogy csinálok veteményest”… nem volt bennem ez a jó érzés, hogy ennek a munkának lesz gyümölcse, ami minket táplálni fog…
Körbeszalmázott tökféle 
Szóval ahogy szembesültem ezzel a blokkommal, elkezdtem dolgozni rajta. Nekem az életemben a táplálás amúgy is egy fő feladatkör (Rák a felszálló holdcsomópontom), ez is képbe vágott… tehát elkezdtem meditálni, kineziológushoz is elmentem, és sok felismerésem lett, hogy merrefelé ágazik még szét ez a problémakör az életemben, és ki tudtam oldani jó részt belőle… A palántáim sokkal jobban megerősödtek és nőttek, ahogy oldottam magamból ezt az önsorsrontó, fásult hozzáállást, és egyre inkább örömtelien tekintettem a kertészkedős tennivalókra.
Az önmunkában ráláttam arra, megéreztem, hogy ezzel a hozzáállással blokkolom az energia szabad áramlását az éltemben, és az energia maga az Élet, a bőség és az öröm… szóval ezeket gátoltam ezzel a hitrendszerrel.
Ráláttam másrészt arra is, hogy mennyire erős, generációkon átívelő ez a problémakör nálunk, főként apai ágon, hogy csak a véres-verejtékes, önmagunkat felőrlő munka, szenvedés lehet, semmi öröm, élvezet, megpihenés, elégedettség… hogy ez mennyire erősen blokkolja az áramlást a vérvonalban, úgyhogy erre még egy generációs, ősös vérvonaltisztítást is végeztem (amit tervezek, hogy csinálok majd január folyamán online élőben is!:), és mire a végére jutottam, láttam meditációban, hogy mennyivel fényesebb, mennyivel jobban energiával átjárt az apai ág. <3 (Amúgy szerintem ez sok családban jellemző, a régieknél sokszor csak a kötelesség, a feladat volt a szempont, az érzések, az öröm, pláne nem… erről majd még írok…)
Jégsaláta, zöldbab, karalábé – kihúzott gyomokkal takarva a talaj a kis növények között 
Tolikapa, hű bajtársam a tökföldön 
Paradicsomkarózás (végül lebontottam az állványt és sima karózást csináltam (bambuszból, Apukámnak giga sok van) 
Növekvő paradicsom és karalábé 
Szóval ez volt igazából számomra a legszuperebb hozadéka a veteményezésnek, azt hiszem.
Hálás vagyok érte, de a fizikai táplálásért is, meg az olyan kis nem is várt ajándékokért is, hogy pl. szeptemberben magától kinőtt újra a kapor, rengeteget el is tudtam rakni… meg hogy még november végén is tudtam szedni a brokkoli rózsáit, leveleit (jó kis krémlevest csináltam belőle, arra tökéletes a levél, szár is), meg a karalábé még most a hidegben is gyönyörű, a kelbimbóval együtt… <3
Tényleg fantasztikus tanítást ad a Természet arról, hogy semmi nem számít, csak az Élet, nincs elakadás, nem számít az akadály, csak a lehetőségek, mindig csak arra tekinteni, mindig nyitottan, törekedni előre, a Fény felé! Mert az Élet mindig utat tör magának, és csak áramlik és áramlik… folyamatos a fejlődés, növekvés, gyarapodás. Ha erre rámeditálunk, beleérzünk, azonnal flow-ba is kerülünk…
Hát, ez volt ez az évem a veteményes fonalán haladva… Jövőre nem tudom, mekkora veteményt tudok csinálni, mert költözőben, és ahogy nézem István lelkes terveit, jó kis építkezésben is leszünk (egy elég lepukkant vályogházat fogunk felújítani magunknak. Erről is majd készítünk blogot, ha érdekel Titeket, vagy a párotokat, hogyan lehet mindenféle munkákat önállóan kivitelezni…). Most pedig, ha van kedvetek, nézzétek meg az alábbi képeket is, amiket készítettem a kertről, a terményekről (meg a kutyákról és a kisberényi környékről is olykor)! Igyekszem sorrendben feltenni, ahogy tavasztól őszig szedtem… és talán Ti is kedvet kaptok akárcsak egy kis paradicsomot tenni balkonládába vagy valami fűszernövényt, bármit gondozgatni… mert tudjátok, amit magatoknak termeltek, az táplál a legjobban, hisz a saját energiád járja át, és pontosan a Te igényeidhez igazodik (ahogy az anyatej is a baba igényeihez:)…!
Sorok kipucolva, csak a növények között kell még… 
A sárga cukkini volt a legtermékenyebb 
Brutál nagy gazolás volt ez… 
Főzőtökből is sok lett 
Csillagtököt még múlt héten is ettünk, olyan jól tartja magát! 
Sóska, málna, cukkini, uborka, retek, karalábé… <3 
Lelkes koktélparadicsomok sóskával 
Édeskömény, saláta, répa… 
Manó nevezetű paradicsom giga termése 
Ebéd sajátból <3 
Még mindig van bőven… 🙂
Hamuval leszórjuk a földet, belocsoljuk, rátesszük a krumplit 
Betakarjuk… pótolgatjuk, ha megrogy, és jó, ha lucernaszalma is kerül rá 
… aztán pár hónap múlva csak kinyitjuk a kis fészkeket 
Egy bő rekesz lett végül a 10 szem krumpliból, amit leszórtam
… ahogy összeraktam a galériákat, jól fel is töltődtem a sok szép színes zöldséggel, gyümölccsel..:)
Namaste <3
Bori