Eljutottunk az előző bejegyzésben addig, hogy gondosan leült a kotlós a tojásokra. 🙂
Íme a folytatás:
A 3 hét alatt még 1-2x lámpázom a tojásokat (= átvilágítom sötétben egy zseblámpával őket), hogy lássam, fejlődik-e bennük az embrió- amelyikben elhal, azt ki kell dobni, mert megzápul, és ha eltörik a kotlós alatt, amellett, hogy iszonyatosan büdös, és cserélni kell az egész fészket, a többi tojás is ragacsos lesz, le kell mosni – az pedig nem jó, mert a védőréteget eltávolíthatom a sikálással – ha viszont nem mosom le, akkor nem kap levegőt a héj pórusain keresztül az embrió, szóval az meg azért nem jó. Tehát szigorúan szelektálni kell.
A 21-22. napon bújnak ki a csibék, először csatakosak, aztán 1-2 óra alatt felszáradnak és szép kis pihegombócok lesznek. A kotlós ilyenkor izgatottan figyeli őket, különösen, amikor először kotlik- és nagyon nagy élmény nekem is látni ezt mindig! Lassan megtelik csipogással a fészek. Az első nap nem kell nekik enni adni, ilyenkor a köldöküknél még van egy olyan tartalék a tojásból, amit elfogyasztanak, és aztán jöhet a kamillatea, darált búza, kukorica… és aztán kb. 1 hét múlva apróra vágott zölddel is bővülhet a menü, pl.: tyúkhúr (sok benne a kalcium, úgyhogy nagyon hasznos a piciknek (is)), petrezselyemzöld, fű, lucerna, stb. Főtt tojást és tejsavót is szoktam adni nekik, hogy szépen fejlődjenek táp nélkül is. Így is küzdelmes, van bőven elhullás, de ez az ára, hogy függetlenül, táp nélkül lehessen felnevelni őket- hogy aztán valóban ellenálló, nem szíre-szóra megbetegedő, antibiotikumot igénylő állomány alakuljon ki!
Azzal telnek a napjaik, hogy megtanítja őket enni, inni, kapirgálni és porfürdőzni a tyúk, illetve, hogy a felfedező utak után, teli böggyel alszanak a kotlós meleg szárnyai alá bújva. Majd amikor 2 hónaposak, a kotlós kirepül tőlük, és bármennyire sivalkodnak, többé rájuk sem hederít: eljött az ideje, hogy önállóan keresgéljenek. Első alkalommal megpróbáltam koppra 2 hónapos korukban kivenni a kotlóst, de akkor folyamatosan vissza akart menni, és nagyon csipogtak a kicsik… hát visszatettem. Pár nap telt el, és magától kirepült a kotlós. Akkor jött el az ideje. A kicsik csipogtak egy pár órát, aztán megbékéltek… Nagyon jó volt ezt megtapasztalni. Azóta nem aggódom, hagyom, hogy csinálja, ahogy akarja, mert tudja, mit mikor kell- ha már megvolt annyi ösztön benne, hogy végigcsinálja a 21 napos költést.
Ilyenkor kb. még egy hónapot szoktam várni, hogy még nőjenek és aztán engedem a többiek közé a jércéket, ekkor már nem tudják nagyon megverni őket a nagyok. Aztán hamar hozzáerősödnek a többihez: gyorsabban fejlődnek a tyúkudvarba kiengedve, mint elrekesztve!
No, hát azt hiszem, eleget meséltem! Azoknak, akik városban nőttek fel, szerintem érdekesek ezek. Majd még írok a kakasok, tyúkok társadalmáról is, azt is élmény figyelni!
**