Botos Orsolya oldaláról hoztam egy idézetet, ami szépen leírja, milyen attitűdöt kellene kifejlesztenünk magunkban. Írtam erről már (pl. itt), és fogok is még biztosan más szempontokból, hogy minél jobban ráérezzünk… mert ez az a bizonyos női jellegű energia, ami most már masszívan erősödik a világban, ez az, amit mindnyájan tanul(hat)unk most, és ami az Új Korszakban a kulcs… (2-es a női jelleg száma, a kétezres évekkel a folyamat fokozódni kezdett…)
Kinyitni a szívünket, ezáltal kapcsolódni magunkkal: megismerni és merni vállalni magunkat, és ÍGY együttműködni: nem feladva magunkat, hanem tudatosan, önazonosan és elfogadóan kapcsolódni… Ne mást akarjunk irányítani, uralni, hanem önmagunkat: fókuszunkat, energiánkat, teremtésünket… Ez a kulcs ahhoz, hogy az Új Korszakban ne a szenvedés, hanem az öröm legyen a saját osztályrészünk. 
Bori
“Isten akkor is gondoskodik rólad, amikor abban az illúzióban élsz, hogy magadról kell gondoskodnod. Gondolj csak a sok milliárd apró folyamatra, amely a testedet életben és egészségben tartja. Ezeket nem tudatosan irányítod. A szíved dobog, a tüdőd lélegzik, a gyomrod emészt, minden szervednek megvan a bonyolult szerepe, amit tökéletesen játszik. Az univerzum hatalmas, lenyűgöző rendszerének irányítását sem tartod a kezedben. A Föld tökéletes távolságot tart a Naptól, precíz dőlésszögben; a tenger párolog, és az örök körforgásban csapadék keletkezik, hogy éltesse a növényeket, amelyek táplálnak; ha elvágod az ujjad, a seb begyógyul anélkül, hogy tudnád, hogyan kell új bőrt növeszteni. Egy felsőbbrendűen intelligens folyamat részese vagy, amely sokkal hatalmasabb annál, hogy felügyelhetnéd. Az a dolgod, hogy együttműködj, nem pedig az, hogy irányíts.” Alan Cohen