Ahogy tegnap jeleztem, írok 1-2 posztot idei történésekről- ezeket már összeraktam valamennyire magamban, de egyrészt hátha vannak benne olyan analógiák, amelyek Nektek is segítenek egy s másban, másrészt mindig jó összefoglalni a dolgokat, még újabb és újabb összefüggéseket, tanulságokat ismer fel az ember…
Idén, 4 év tyúktartás után, befejeztem egy időre. Anno azért kezdtem el, mert a termékenységi problémámat ezáltal is orvosolni szerettem volna: arra jutottam az önismereti utam azon pontján, hogy mivel még nem értem, miért kaptam ezt a blokkot tanításként, elindulok a problémakör mentén: a az életem minden, azaz fizikai és szellemi területét is igyekszem valóban termékennyé tenni. És így akkor biztosan rájövök majd valamire. (És tényleg rájöttem sok mindenre…:)
Szóval ezért kezdtem el itthon a területünket fásítani, veteményezni, kertészkedni, jógaoktatói képzésre járni (ez a tervem már korábban is megvolt, de itt élesítettem az akciót…), és ezért kezdtem el tyúkokat is tartani: hogy termékeny, termelő és alkotó, életté alakítsam az életem minden napját. Így megélve, megtapasztalva átjárjon ez a minőség, és valóban azzá váljak. Úgy érzem, hogy sikerrel jártam, teljesen átalakult az életszemléletem ez alatt a 4-5 év alatt, sokat tanultam önmagamról és az Életről mindegyik vonalon… valóban gazdagodtam, és ma már hálás vagyok az útért, amit bejártam…
A tyúktartás több felismerést is hozott, és segített, hogy olyan dolgok, mint az energia, a tudat, az idő, a női férfi energia…, amikről tanultam, hogy így meg úgy működik, ilyen meg olyan törvények mentén, azokat megtapasztaljam egy bizonyos aspektusból, és így tudásom legyen róla… ezekből kiemelek párat most:
A kotlósültetés, csibenevelés kapcsán anno írtam egy posztban, hogy csodálatos volt meglátni, mennyire megvan mindennek az ideje: az ember nem tudja sürgetni az érést. Ez akkor is egy olyan tapasztalás volt, ami megérintett, de idén még kaptam erről bőven tanítást, és most, visszatekintve még erőteljesebbnek tűnik az élmény. Az életben mint tudatosodási, fejlődési folyamatban nincs mismásolás: nem tudod kimagyarázni, bekamuzni, jobb színben feltüntetni azt, hogy mennyire állsz készen valamire… ahogy mondjuk egy állásinterjún vagy randin kicsit kiszínezve mondjuk el, mennyire királyak vagyunk ebben vagy abban, az Élet egyszerűen tényleg csak akkor engedi meglépni a szintet, ha tényleg megértél rá – akkor viszont tényleg minden bolygó úgy fog állni, minden körülmény felsorakozik, hogy tényleg meglépd, létrehozd azt, amit szeretnél, és akkor pikk-pakk létre is jön, magától értetődően, egyszerűen, könnyedén, örömtelien…
Nekem ez nagy tanulás, mert türelmetlen vagyok (magammal)… most már javultam valamennyit, úgy érzem, de korábban volt több olyan helyzet az életemben, amikor sürgettem magamat, hogy ezt vagy azt már el kell érni, már meg kell csinálni, stb.. Mostanra egész jól belsővé tettem, és nem csak tudom, hanem élem, hogy nem csak az az állapot a lényeg, amit célként kitűztem magam elé, hanem az út is érdekes és fontos, ami odavisz. Ha sürgetem magam, kvázi kierőszakolom az élettől azt, amit meg akarok élni, akkor úgysem fogom tudni olyan mélységben átélni, nem tudom azt a szerepkört olyan szinten betölteni, ahogy az élet gondos, alapos – és emiatt talán kicsit lassabb – tanítása azt amúgy lehetővé tenné számomra (persze, csak akkor lassabb a folyamat, ha ellenállok a tanulásnak és kötöm magam a szokásokhoz, meggyőződésekhez… az ebet a karóhoz), tehát ha ki is csikartam az adott helyzetet, végül úgysem fog tudni eltölteniaz a fokú elégedettség, boldogság, amit az érésből következő beteljesedés elhozna. Szóval csak csináld és ha megértél rá, magától és könnyedén megtörténik – nekem ezt tanította a kotlós és a csibe anno.
Ami még izgalmas volt a tyúktartásban, hogy nagyon intenzíven megtapasztaltam, hogy a tudati állapotom/ szintem, avagy hozzáállásom mennyire befolyásolja, hogy mi történik a saját energetikai teremben, vagy ha úgy tetszik, életemben: ha nem voltam jó passzban, szét voltam esve, akkor jött a róka vagy a héja, vagy betegség, és pusztultak a tyúkok… Ha topon voltam, akkor minden a legnagyobb rendben, sok tojás, semmi támadás… Korábban természetesen tanultam is a tudatosodás/ energetikai működés kapcsán, hogy az egész működési tered, végül is az egész életed Téged tükröz: a házad, az autód, a háziállatod a kapcsolataid… mind Te vagy, ha gubanc van velük, akkor jó egy kicsit elmeditálni, hogy mit jelenthet, hol, miért lehet az ellenállás benned… Szóval ezt nagyon erőteljesen megtapasztalhattam, és pl. amikor tavaly először megfogalmazódott bennem, hogy lehet, hogy lassan már letenném az ilyen léptékű tyúktartást, mert annyi tudásom már van, hogy lássam, mit kellene profibban csinálni, viszont azt a plusz időt, nem a tyúkokra szeretném szánni, mert már azt is tudom, hogy nem a tyúktartásban szeretnék kiteljesedni: nem érzem úgy, hogy ez lenne az én életfeladatom, hogy mondjuk egy tökéletes háztáji fajtát kitenyésszek, sokkal inkább azt érzem, a jóga, meditáció, önismeret… mentén tudok sokat tanulni és adni, tehát az időmet abba szeretném fektetni – szóval akkor gondoltam először, hogy szép volt, jó volt, nagyon megszerettem a tyúkokat, de ennyi volt- ééés: szinte azonnal elvitt egy adagot a róka (fényes nappal!)…
Aztán átvette a férjem a tyúkokat, mert a közösségnek szeretett volna termelni tojást, ez kb. fél évig tartott, utána végül úgy döntött, hogy ő is kilép a közösségből, ezért nem akarta tovább tartani őket, így én visszavettem tőle, újra gondoskodtam róluk… Aztán idén, amikor nyáron eldöntöttük, hogy elköltözünk Kisberényből, hogy új lapot nyissunk az életünkben, és megbeszéltük, hogy a tyúkokat nem vinnénk most magunkkal, akkor rögtön kaptam pár megrendelést, hogy kifejezetten koros tyúkot vennének- szuper, mert nekem már csak az volt (ez azért érdekes, mert korábban sosem volt ilyen megkeresés, mindig a fiatalokat, jércéket keresték…) = tehát kaptunk lehetőséget az Élettől az állomány leépítésére. Végül, amikor ténylegesen lépéseket tettünk, meghirdettük a házat, elkezdtünk keresgélni = felerősödött és materializálódott a szándékunk, akkor a maradék néhányat a róka pikk-pakk elvitte, amikor egyszer kicsivel sötétedés után értünk haza… és így az a szándék/ gondolat/ terv is, hogy felszámoljuk az állományt, létrejött fizikai síkon.
Szóval ezek mind erőteljes tapasztalások voltak: ha lett volna még kétségem afelől, hogy a gondolatommal, tervemmel, szándékommal energiát indítok el, vagyis teremtek, és az így fizikai síkon meg fog jelenni, a tyúktartás kapcsán eloszlott volna.
És még egy érdekesség: az előtti éjszaka, hogy elvitte volna a róka mindet, álmodtam a tyúkokkal, és akkor elbúcsúztam tőlük, megköszöntem a tanításaikat és a táplálásukat… tehát lejött intuitív módon és álmomban képként realizálódott, hogy most akkor vége lesz, búcsúzunk… Szépen elrendeztük így, és elengedtük egymást… <3
Nagyon hálás vagyok, hogy sok olyan dolgot megélhettem általuk, amik korábban eszembe sem jutottak volna… hogy megismerhettem a kommunikációjukat, tudom már, hogy mit jeleznek a különböző hangokkal; hogy a kakasok hogyan állnak őrt, amíg a tyúkok körülöttük kapirgálnak, hogyan engedik át a tyúkoknak az ételt, és ők csak később esznek, és hogy a felnőtt kakasok nevelik a fiatalabbakat is a tyúkok elsőbbségére… hogy milyen nagy öröm volt az első tojás a fészekben anno… aztán az is, hogy teljesen elolvadtam a kotlós fantasztikus odaadó gondoskodásától… a csibék kikelése is egy csoda volt, hogy csupán 21 nap után kimászik egy kis lény, ami azonnal mászkálni és kapirgálni tud… eszméletlen élmény volt nekem! 😀 Arról nem is beszélve, ahogy a kotlós gyengéden, de határozottan nevelgette őket… Szóval csodálatos és színes kaland volt ez a 4 év, köszönöm szépen, hálás vagyok érte! <3
FÜGGELÉK: “MINT KÉT TOJÁS” galéria 😀
Az évek során lefotóztam olykor, ha valamilyen különleges alakú tojást tojtak a tyúkok, most akkor, zárásképp, idemásolom ezeket a képeket is…:))
plusz egy: a legelső tojás, amit tojtak itt nálam a tyúkok 🙂
Nagyon jó írás! Sok eszencia és egyszerűség. Én most léptem be a tyúktartás világába (4 napja), és a lelkesedés egyre csak fokozódik (ahogy a kislányomé is), pedig a gondolat már 10 éves. Érdemes volt rá várni ennyit hogy egy nap összeálljon minden… és csak úgy megtörténjen. József Attila – Egyszerű ez: Lement a nap nyugaton,/ Följött a nap keleten./ Egyszerű ez. / Él az, aki eleven.
Köszönöm szépen!! Sok sikert és örömöt a tyúkocskákkal!! 🙂