Pont a szülinapomon bújt ki az első kiscsibe! : ) Ez a jó hír, a rossz az, hogy a kotlós nem volt hajlandó visszaülni a tojásokra, így azok besültek, pedig még lett volna 3-4, ahogy néztem. Na, nem baj, akkor most ezzel az eggyel foglalatoskodom. Kamillatea, dara, aztán lassan egy kis zöld is mehet neki.
Kicsit késői keltetés volt ez, egy utazás miatt nem tudtam korábban leültetni a kotlóst- valószínűleg ezért is lett ennyire kicsi- vagy inkább mini a fészekalja.
Ha már témánál vagyok, megragadom az alkalmat és írok róla egy kicsit, milyen is egy kotlós, mert számomra az egyik legnagyobb élmény és öröm a tyúktartásban a kotlóssal keltetés! Hihetetlenül szép, szinte megható a viselkedése- persze ez érzelgősség, mert ő “fapofával”, mindent magától értetődően csinál 😀 de akkor is egy magamfajta nagyvárosi lánynak nagy élmény és tapasztalat látni, ahogy mindig mindennek tudja az idejét, és csak csinálja megingathatatlanul, azt, amit éppen kell, akkor is, ha méltatlankodó csipogás kíséri… mert mindig mindennek megvan az ideje! : )
De vissza az elejére! A folyamat úgy kezdődik, hogy annak a tyúknak, amelyikben megvan az ösztön, egyszer csak (tavasszal és/vagy nyár végén-ősz elején) megnövekszik a testhője, ún. kotlósláza lesz, és nem akar kijönni a tojófészekből, makacsul rajta akar maradni a tojásokon éjjel-nappal. Amikor először láttam, akkor is azonnal rájöttem, hogy na, ez a kotlósláz lesz, mert annyira máshogy viselkedik a tyúk: lepényszerűen rálapul a tojásokra, és borzasztó elszántan néz maga elé. Ha leveszem, felfújja a tollait és kotyogva visszabotorkál a tojásokra…
Ha én is benne vagyok a buliban, azaz akarok keltetni, akkor megcsinálok neki egy elzárható fészket, hogy éjszaka a róka ne látogassa meg semmiképp sem, illetve más tyúkok se zargathassák, mert jó kis verekedések tudnak ebből kialakulni… a “hormonos kismama” elég agresszív olykor, bárkinek nekimegy, aki csak egy kicsit is ferdén néz rá! 😀
Teszek alá tojásokat: a szép formájú, egészségesnek látszó tojásokat kiválogatom és átlámpázom, és amelyikben látok egy kis pöttyöt, az valószínűleg fias tojás, azaz a kakas megtermékenyítette (mert igen, van “fiatlan”, vagyis terméketlen tojás is, ugyanis a tyúk akkor is tojik, ha nem búbolja meg kakas- ezt sem sokan tudják a városban! nekem is új volt! :D), szóval igyekszem kiszűrni a fias tojásokat, és azokat pakolni alá: egy közepes méretű kotlós alá elfér úgy 14-18 tojás… Ezután szépen ráhelyezkedik, eligazítja a rokolyáját, aggodalmaskodva körbe-körbe nézi magát, hogy minden tojást betakart-e, és… csak ül, ül… költ. Egyébként nem mindig “fapofa” a kotlós, ilyenkor például látszik rajta, hogy izgatottan, szinte örömmel ül rá a sok tojásra. : )
A 21 nap alatt, amíg kikelnek a csibék, a kotlós testhője hol növekszik, hol csökken, ahogy épp szükséges a tojásoknak, és emellett mindig forgatja óvatosan a csőrével-“állával” a tojásokat, hogy mindegyik legyen a kör közepén és a széléén is. Emellett még ki is tépi a hasáról a tollakat, hogy megfelelően nedves legyen a klíma! Micsoda önfeláldozó gondoskodás, igaz?! : )
A kotlós napi egyszer száll le max. 20 percre, hogy egyék, igyék, porfürdőzzön (az élősködők ellen) és elvégezze a dolgát. Akinél van jó búvóhely, annál ezt a kotlós magának elintézi, nálam egyelőre nincs ilyen, úgyhogy reggel leveszem, 15-20 perc után visszateszem a fészekre, és elrekesztem, hogy biztonságban legyen. ¤¤