Címke: tudatosság

Gyászt, veszteséget és annak feldolgozását érezhetünk nem csak szeretett ember vagy állat elhalálozásakor, hanem egy kapcsolat megszakadásakor is, pl. egy válás, szakítás kapcsán, de akár egy tervünk, vágyunk (hacsak időleges is, de) meghiúsulása miatt (pl. ha megjön a menstruációnk, pedig babát szerettünk volna; vagy eladják az orrunk elől a vágyott lakást, autót; nem férünk be egy vágyott táborba, utazás keretébe; mégsem kapjuk meg a hitelt a banktól az építkezéshez vagy vállalkozáshoz…), vagy egy életszakaszunk elengedésekor (pl. amikor megházasodunk; vagy amikor a gyerekkor biztonságát, kényelmét, melegségét el kell hagynunk, hogy megálljunk a saját lábunkon…), egy régi én-részünk, szokásunk elengedésekor is (amikor szerettük azt, a részünknek éreztük, de rájövünk, hogy már nem segít, nem táplál, nem pótolja a hiányt, ami miatt anno működtettük…), vagy egy nagy döntés meghozatalakor, mert el kell engednünk a másik lehetőséget, de természetesen érezhetjük egy szeretett növény kipusztulásakor vagy tárgy tönkremenetelekor is… Ezen esetekben is érdemes az elengedés folyamatán átvezetni, átengedni magunkat, amit, ha tudatosan segítünk, ahogy az előző posztomban leírtam, akkor hamarabb gyógyul a seb, enyhül a fájdalom.

Ebben a posztban most az elhalálozás mentén érzett gyászt járjuk picit körbe, mivel a mostani intenzív fényesedésben sokakat érint, ugyanis sokan elvesztenek szeretteket, mert sokan kilépnek. Nem könnyű téma, de mint mindennel kapcsolatban, itt is sokkal jobb, ha értjük a működést, és nincsenek ködös elképzeléseink, ezért írok róla (a halál energetikai, tudati folyamatáról bővebben beszéltem az Új Korszak 4-es előadásban).

Az életünk során a lelkünk rendszeresen, legalább évente megmér minket, a földi, jelenlegi énünket, a tudatunkat, hogy hogy állunk az ebben az életünkben teljesítendő fejlődésünkkel, a tudatunk nyitásával, a blokkjaink feloldásával- és ha azt látja, már nem tudjuk megugrani, amit ebben az életben kellene, ami aktuális és kihagyhatatlan lenne a fejlődésünkben, úgy dönt, hogy inkább kiléptet, hogy nekifussunk kicsit más körülmények között, leszülessünk újra- így létrehoz egy olyan helyzetet, ahol nekünk (= tudatunknak, blokkjainknak, tanulni valóinknak) megfelelő módon megtörténik a kilépésünk, akár betegség, rosszullét, akár baleset során.