11.11. a mai dátum, ráadásul 2023.11.11. számait ha összeadjuk, az is 11-et ad ki. A 11 mesterszám, különlegesen erős energia lehet, de nem könnyű kibontani, nagyon tud őrölni, mert a két darab 1-es erős férfi jellegű energia, de ha összeadjuk őket, az 2, ami női energia, tehát ki kell benne egyensúlyozni a két ellentétes energiát, ami ha viszont képes harmóniába jönni, gigantikus erőt tud megnyitni… A harmónia hatalmas erő… szóval megint elérkeztünk a Harmónia kérdéséhez, fontosságához: nem véletlenül, tényleg ennek van ideje…
Ez a csodás, és ezen a földrajzi szélességen ritka égi tünemény, a sarki fény, amit 5-én este láthattunk, természetesen nem véletlen, hordoz üzenetet is számunkra amellett, hogy ámulatba ejtve gyönyörködtet. Az üzenetet így dekódoltam: ez a vörös fény egy figyelmeztetés, hogy nem lehet tovabb halogatni a gyökeres átalakulást; érkezik egy mérföldkő, egy határ, és arra hív, hogy tudatosítsuk, hogy ideje a nem működő régi berögződésekből a lehető legtöbbet lerakni addig – a következő kb. 2 és fél hónap egy masszív vizsgaidőszak lesz, akkor érkezik el ez a határ, ami után még intenzívebb lesz a nyomás/ csiszolás, vagyis a változás és az emelkedés lehetősége.
Fáradt vagy Te is? Én marhára… tisztára, mint a tavaszi fáradtság, alszom, amikor csak tehetem… De végül is érthető, mert az történik most, ami máskor tavasszal szokott: újjászületés. A tavaszra jellemző Új Kezdet energiák tombolnak- és megszületni egy új szinten, egy új énbe, az kemény meló… nagy energia kell hozzá, úgyhogy ne csodálkozzunk, hogy fáradtak vagyunk, brutál az átalakulás, szédítő a tempó. ? És ne feledjük, hogy rendhagyó az átalakulás, új mintákat nyitunk meg, olyan szintek nyílnak, ahol még nem voltunk, ahol még nem működtünk, ilyen tudatossági szinten még nem… Alapos az átalakulás: az évezredek óta tudatunkban rögzült alapjainkat forgatjuk fel és dolgozzuk, értelmezzük át – ami alapján kalibráljuk újra a teljes tudatunkat, ami a teljes energiarendszerünk, amibe a fizikai testünk is beletartozik! ÉS! emeljük ezt az egészet, magunkat, a teljes lényünket egyben a Fénybe, a Lelkünkhöz…! … ez nem kis meló, ez tényleg egy új én születése, egy új létformánk születése, ez A teljes átlényegülés, amiben itt benne vagyunk!?? Szóval nem csoda, hogy fárasztó…
A Telihold egy tükör, amibe belenézhetsz: megmutatja, mi olyan van a tudattalanodban, amit most már ideje kezelni – vagyis megmutatja mi az, amitől még félsz, amit még elutasítasz, de amivel igazából már készen állsz szembenézni, tudatosítani, és azzal kapcsolatbanváltoztatni, változni is.
Gyászt, veszteséget és annak feldolgozását érezhetünk nem csak szeretett ember vagy állat elhalálozásakor, hanem egy kapcsolat megszakadásakor is, pl. egy válás, szakítás kapcsán, de akár egy tervünk, vágyunk (hacsak időleges is, de) meghiúsulása miatt (pl. ha megjön a menstruációnk, pedig babát szerettünk volna; vagy eladják az orrunk elől a vágyott lakást, autót; nem férünk be egy vágyott táborba, utazás keretébe; mégsem kapjuk meg a hitelt a banktól az építkezéshez vagy vállalkozáshoz…), vagy egy életszakaszunk elengedésekor (pl. amikor megházasodunk; vagy amikor a gyerekkor biztonságát, kényelmét, melegségét el kell hagynunk, hogy megálljunk a saját lábunkon…), egy régi én-részünk, szokásunk elengedésekor is (amikor szerettük azt, a részünknek éreztük, de rájövünk, hogy már nem segít, nem táplál, nem pótolja a hiányt, ami miatt anno működtettük…), vagy egy nagy döntés meghozatalakor, mert el kell engednünk a másik lehetőséget, de természetesen érezhetjük egy szeretett növény kipusztulásakor vagy tárgy tönkremenetelekor is… Ezen esetekben is érdemes az elengedés folyamatán átvezetni, átengedni magunkat, amit, ha tudatosan segítünk, ahogy az előző posztomban leírtam, akkor hamarabb gyógyul a seb, enyhül a fájdalom.
Ebben a posztban most az elhalálozás mentén érzett gyászt járjuk picit körbe, mivel a mostani intenzív fényesedésben sokakat érint, ugyanis sokan elvesztenek szeretteket, mert sokan kilépnek. Nem könnyű téma, de mint mindennel kapcsolatban, itt is sokkal jobb, ha értjük a működést, és nincsenek ködös elképzeléseink, ezért írok róla (a halál energetikai, tudati folyamatáról bővebben beszéltem az Új Korszak 4-es előadásban).
Az életünk során a lelkünk rendszeresen, legalább évente megmér minket, a földi, jelenlegi énünket, a tudatunkat, hogy hogy állunk az ebben az életünkben teljesítendő fejlődésünkkel, a tudatunk nyitásával, a blokkjaink feloldásával- és ha azt látja, már nem tudjuk megugrani, amit ebben az életben kellene, ami aktuális és kihagyhatatlan lenne a fejlődésünkben, úgy dönt, hogy inkább kiléptet, hogy nekifussunk kicsit más körülmények között, leszülessünk újra- így létrehoz egy olyan helyzetet, ahol nekünk (= tudatunknak, blokkjainknak, tanulni valóinknak) megfelelő módon megtörténik a kilépésünk, akár betegség, rosszullét, akár baleset során.
Ahogy írtam, a viharos nyár sokat csiszolt rajtunk, nagyon intenzív és rendhagyó átalakulást indított el bennünk, ami óhatatlanul bizonyos dolgok elengedésével jár… egy kapcsolat, egy terv, egy munkahely, egy koncepció, egy vágy lehet hogy teljesen más megvilágításba került mostanra, a nyár végére… mert nincs Új a Régi elengedése nélkül, nincs újjászületés, átlényegülés a régi meggyőződéseink, berögződéseink felülírása nélkül…
Idén nagyon intenzív az elengedés, mutatja a numerológia is: a 2023-as évben a 9-es szám energiája jelenik meg erősen, amit az év “születésnapja” jelöl: 2023. 01. 01. >> 2+0+2+3+1+1=9 – ahogy írtam korábban a személyes évről, és annak mentén a számok különböző minőségeit boncolgató bejegyzésemben, a 9-es szám azt jelenti, hogy ezt az évet az összegződés, lezárás, elengedés energiája markánsan jellemzi.
Ahogy már sokszor írtam, átalakulásban vagyunk, különlegesen erős energia csiszol minket mostanában… azért hangsúlyozom, és járom körbe a témát a sokféle tünet, árnyalat mentén, hogy megnyugtassalak, nem fura, ha furán érzed mostanában magad, és hogy mire számíthatsz esetleg, ill. milyen megoldásokat látok magam és mások példáján működőnek…
A változás, az életszakaszhatár amúgy is krízist szokott hozni, bizonytalanságot, annál nagyobbat, minél kevésbé vagyunk tudatosak, és amely krízis addig tart, amíg meg nem találjuk az új énünkhöz a kulcsot, az új szintnek a lehetőségeit, de a mostani energetikai környezetben sokkal extravagánsabb minden, mert az eszméletlen gyors fejlődésünk meg van spékelve ezzel a soha nem látott rezgéssel, ami március 22. óta befelé áramlik, ráadásul egyre intenzívebben.
Az átalakulás bizonytalanná tesz: “Már nem az vagyok, aki voltam, még nem az vagyok, aki leszek” (köszi a képet, Viki♡)
Nem szokványos nyári energia volt az idén: máskor az önfeledt aktívkodás jobban jellemezte: ide megyek, oda megyek, ilyen program, olyan társaság, stb… lehet, hogy idén is megvolt a pörgés, a sok esemény (bár sokaknak sokkal eseménytelenebb volt a nyár, mint szokott, úgy hallom – és ez rám is igaz), de az biztos, hogy sokkal több belső teendőt hozott – vagy belső munkát ösztönző szembesüléseket, konfliktusokat, magunkkal és másokkal… viharokat kívül és belül.
Ha már szóba került az ájurvéda a tegnapi posztban, írok egy kis gondolatébresztőt a nyárvégi környezeti energiákról: lehet, hogy észrevetted, hogy mostanában szárazabb a bőröd, a hajad, a torkod, az orrlyukaid, a szemed… a nyálkahártyáid úgy összességében – talán az emésztőrendszered is kicsit máshogy működik, mint szokott…
Ez azért van mert nyáron meleg van, tehát a tűz energia fokozódik a térben, aztán ahogy közeleg az ősz, változik az időjárás, úgy növekszik a szélenergia, a levegő energia is (a szél a mozgás, mozgékonyság, változás energiája többek közt). Mindnyájan tudjuk, a tűz és a szél is felszárítja a vizet, a tűz ezen felül pörget, fokozza a működéseket, a szél pedig hűt is, de ez utóbbi egyelőre nem annyira zavaró a meleg miatt (bár ilyenkor egyre a gyarapszik a megfázásosok száma, ami jelzi, hogy azért egyeseknek ez már kibillenést hoz) – na, mármost, a környezetünk hatással van ránk természetesen: ezért érezzük magunkat ilyenkor száraznak, kiszáradtnak, kiégetettnek a nyár végén.
